Gyengeség, renyheség, butaság, felkészületlenség

Ahhoz, hogy a jogot védeni lehessen, kell, hogy legyen mindig valaki, aki ezeket megsérti. Ha ilyen nincs, kreálni kell. Innen a sok hazugság, amivel teleírják rólunk a világsajtót. Persze kellemesebb a gyönyörű Budapesten védeni az „emberi jogokat” mint, mondjuk Dusanbéban ­- Szájer József fideszes európai parlamenti képviselő többek között ezzel indokolja, miért akarják nyugati baloldali és liberális körök ellehetetleníteni az Orbán-kormányt.

"Magyarország kvázi egyedül küzd. Háború van…. A hadszínterek: az Európai Parlament, Európai Bizottság, az Európa Tanács, a Velencei Bizottság… " – nyilatkozta. Valóban háborúban állunk az Európai Unióval?

– Nem az Európai Unióval, vagy a felsorolt intézményekkel, hanem bizonyos csoportokkal, amelyeknek Magyarország, vagy a jelenleg hatalmon lévő kormány ellehetetlenítése a célja.

Pontosan kik között húzódik a frontvonal?

– Nem gondolom, hogy ezek a szervezetek a frontvonal egyik oldalán vannak, mi meg a másik oldalon. Ezek az európai intézmények, nagy tekintélyű szervezetek – az Európai Bizottság, Európai Parlament, Európa Tanács, Velencei Bizottság – a magyar üggyel foglalkozva, belekerülnek néha olyan helyzetekbe, amikor eszközeivé válnak bizonyos gazdasági, politikai, ideológiai körök támadásainak.

Ezen körök, Önök általában a balliberálisokat szokták nevesíteni, meghatároznák,  "eluralnák" az EU-intézményeket?

– Nem, ez nem ennyire egyszerű, bár nyilvánvalóan van közvetlen befolyásolás is… Az elmúlt években az Orbán-kormány kétharmados többségéből fakadóan a nemzetközi, az európai közvéleményben Magyarország ellen beindult egy támadás, kételyek fogalmazódtak meg a magyar helyzetet kevéssé ismerők részéről a demokráciát illetően. Ez része egy nagyon direkt, és politikai, gazdasági értelemben értelmezhető támadásnak is, mert a magyar kormány intézkedései sértenek bizonyos nemzetközi gazdasági érdekeket. Ha pedig az ideológiai terepre tévedünk, akkor elmondható baloldali, balliberális köröknek  – melyek bizonyos értékcsatákban úgy tekintették, hogy már megnyerték a vitáikat Európában, például a keresztény gyökereket illetően -, nem tetszik az, hogy Magyarországon egy nagy befolyással rendelkező sikeres jobboldali kormány van, mely ezen viták tekintetében nem az ő ideológiai tetszésének megfelelően döntött. Annak idején az Európai parlamentben nem túl nagy többséggel azok nyertek, akik a keresztény gyökerek szerződésbe foglalása ellen döntöttek. (Hozzáteszem, voltak néppárti politikusok, akik az akkori balliberális többséggel szavaztak, és fordítva, szocialisták is, akik mellette.) A magyar Országgyűlés az új alaptörvény elfogadásakor egy színe szó szerint ugyanazon szellemi kérdésben Magyarország és a magyar állam keresztény gyökereinek a megemlítése mellett döntött. Ez egy olyan típusú precedens, amely azt a képzetet, amelyet nyugati baloldaliak, és bizonyos befolyásos nyugati liberális közvélemény formálók próbálnak vetíteni, hogy Európában a kereszténység az olyan valami, ami mögöttünk van, már önmagában is cáfolja. A szellemi csata nem Magyarország és Európa között húzódik, hanem ebben az esetben Magyarország reprezentánsa egyfajta gondolkodásnak. Vannak más ilyen országok, legfeljebb nem annyira harcosan állnak ki ezen értékek mellett, mint mi. Az ideológiai támadás mellett pedig van egy gazdasági természetű, amelynek – gyakran nyíltan be nem vallott – oka, hogy több külföldi gazdasági érdekeket sértettünk, mikor megpróbáltuk a saját kezünkbe venni a magunk dolgait: a rezsicsökkentéssel, a különadókkal, bankadóval, a közüzemeink polgárbarátabb működtetésével, az élelmiszerutalványok magyarításával, a devizahitelesek segítésével. Van persze az európai, amerikai jogvédőszervezeti, alapítványi körnek egy önzőszempontja is: ahhoz, hogy a jogot védeni lehessen, kell, hogy legyen mindig valaki, aki ezeket megsérti. Ha ilyen nincs, kreálni kell. Innen az a sok hazugság, amivel teleírják rólunk a világsajtót. Legyünk velük persze néha empatikusak: mennyivel kellemesebb a gyönyörű Budapesten védeni az "emberi jogokat" mint, mondjuk Dusanbéban.

Hazug információk?

– Önállóéletre kelt ez a vita, amiben azt is mondhatnám, hogy a mi viselkedésünk, a tényleges igazság többnyire másodlagos. Számos nemzetközi dokumentumban még mindig úgy vetnek szemünkre olyan intézkedéseket, olyan jogszabályokat, amelyeket időközben visszavontunk, mintha mi sem történt volna. Ez is mutatja, hogy az igazi okokat nem az ürügyül felhozottakban kell keresni.

Hogyhogy?

– Nem érdekes nekik, hogy valójában mi magyarok mit teszünk. Számunkra kiosztották a bűnbak szerepét.

Hans-Gert Pöttering konzervatív néppárti politikus, az Európai Parlament volt elnöke akit kedden Orbán Viktor miniszterelnök az Országházban nagyon magas magyar kitüntetéssel tüntetett ki, viszont a Népszabadságnak azt mondta, "nincs semmilyen támadás, harc Magyarország ellen az EU részéről, nincs uniós kettős mérce". És, hogy Brüsszel nem Moszkva. Ezt mondta már a miniszterelnök is Brüsszelben, de korábban Bécs és Moszkva emlegetésével épp az ellenkezőjéről beszélt.

– Az európai intézmények szerződésekben rögzített eljárásait én sem tartom támadásnak. Mi mindig arról beszélünk, hogy az Európai Unió éppen azért nem hasonlítható a Szovjetunióhoz, mert az Európai Unióban felmerülő konfliktusok rendezésének jogi eljárásai vannak. Én nem tekintem háborús lépésnek, ha Magyarországgal szemben elindul egy kötelezettségszegési eljárás. Hiszen ekkor ők csak alkalmazzák a közösen elfogadott európai jogot. Megindul a vita, szabályos, előre rögzített konfliktuskezelő szabályok között. Ha pedig nem jutnak a felek egyezségre, dönt a bíróság.

De Ön a Hír Tv Péntek 8 című műsorában két hete mégis a kommunista diktatúrákra jellemző statáriális eljárásról beszélt Brüsszel, illetve Strasbourg kapcsán.

– Igen, arra utaltam, ami két nappal előtte az Európai Parlamentben folyt. Ott valóban koncepciós perekre hasonlító, felháborító vita folyt: mindenki rólunk beszélt, mi meg, akik jelen vagyunk, tagok vagyunk, meg sem szólalhatunk. Az amerikai kongresszusban lényegesen hosszabb időt kapott Magyarország, hogy kifejthesse a véleményét, mint abban az európai parlamenti vitában, ahol én harcoltam ki a helyszínen magamnak a végén  másfél percet. Amikor pedig megkaptam a jogot, Cohn-Bendit, a "szólásszabadság bajnoka" felszólalt ez ellen.

De Washingtonban egy meghallgatás volt, az Európai Parlamenti vita felszólalási rendjéről pedig előzetesen megállapodtak, Ön is…

– Pontosan erről beszélek. Az egész úgy alakult, hogy annak, akit vádoltak, nem osztottak lapot. Schultz szocialista parlamenti elnök jól ismerte fel ezt a visszás helyzetet, azért adta meg nekem a szót. A koncepciós perekben legalább megengedték a vádlottnak, hogy elmondja az utolsószó jogán a véleményét. Az EP-vita nem ilyen volt. Vajon miért féltek ennyire tőlünk? Miért féltek attól, hogy az ősi római jog elve alapján a másik felet is meghallgassák?

Bocsánat, a miniszterelnök felszólalt néhányszor…

– Ebben a vitában nem. Tartom a véleményemet, hogy az ilyen vádlóvitákban kínosan ügyelni kellene arra, nehogy egyoldalúsággal lehessen vádolni fontos uniós intézményeket, ez ugyanis rombolja európai közös ügyünket.

Önök a Lisszaboni szerződésre és az Alapjogi Chartára hivatkozva azt mondják, az alkotmány nemzeti szuverenitás, "belügy", és megkérdőjelezik, hogy annak a módosításába beleszólhat-e az EU bármelyik intézménye.

– Ezt nem (csak) én mondom, ez az unió egyik alapelve, amit az unió alapszerződésének negyedik cikke mond ki: "az unió tiszteletben tartja a tagállamok… nemzeti identitását, amely elválaszthatatlan része azok alapvető politikai és alkotmányos berendezkedésének". Ezt mondja Viviane Reding alapjogi biztos is (persze főleg a BBC interjúiban, hiszen Angliában különösen kényesek a szuverenitásra). Két éve az új alaptörvény elfogadásakor is nagyon világosan elmondta, hogy az EU az egyes tagországok alkotmányait nem vizsgálhatja. Az uniószuverenitása, felhatalmazása a tagországok alkotmányából fakad, önellentmondás volna, ha az EU, melynek a genezise a nemzeti tagországok alkotmánya, ezeket vizsgálhatná. A német Alkotmánybíróság, egyébként Brüsszelben hevesen kritizált, közelmúltbeli döntése is kimondja, hogy a tagország alkotmányos identitását az unió nem sértheti. Ha belemennénk az egyes tagországok alkotmányainak kölcsönös bírálatába, az semmi jóra nem vezetne. Mondjuk joggal felvethetné bárki, hogy miközben Unió Alapjogi Chartája szerint minden polgár egyenlő, és joga van közhivatal viselésére, Hollandiában Beatrix királynő éppen átadta a fiának a trónt, azaz születés alapján történő hivatalviselés történik az ország legeslegelső állami tisztségét illetően. Az én véleményem szerint – és ráadásul én republikánus is vagyok – ez beleütközik az európai charta említett elvébe, de az említett negyedik cikket éppen azért tették bele, hogy ilyen vita ne alakulhasson ki, mert a béke helyett a viszálykodás magvát vetné el a hagyományaikhoz ragaszkodó európai országok között. Joggal vethetné fel bárki, hogy hogyan lehetséges, hogy Nagy-Britanniában, mondjuk nincs alkotmánybíróság, hozzáteszem chartális alkotmány sincs, vagy miért korlátozódik a francia Alkotmánytanács joga a törvények előzetes vizsgálatára, vagy Ausztriában az Alkotmánybíróság miért nem vizsgálhatja a kétharmados törvényeket…

Az alkotmányból következőtörvényeket lehet vizsgálni.

– Igen. Reding biztos is helyesen mondja, hogy az alkotmány alapján születőjogszabályokat vizsgálhatja a Bizottság. Illetőleg azt is hozzáteszi, hogy az alkotmányt érintőaggályok kérdésében az Európa Tanáccsal működnek együtt. A Velencei Bizottság egyenesen az alkotmányok tanulmányozására jött létre.

De épp róluk mondta Ön, hogy "összevissza irkálnak mindent, ami éppen eszükbe jut", nem is olvassák el az alkotmányt egészen. Wilfried Martens, az Európai Néppárt elnöke viszont éppen azt nyilatkozta a Heti Válasznak, hogy várja a Velencei Bizottság állásfoglalását a negyedik alkotmánymódosítás ügyében, mert az fontos iránymutatás lesz. Répássy Róbert igazságügyi államtitkár szerint pedig a Velencei Bizottság elfogult Magyarországgal szemben.

– Az, hogy iránymutató az igaz, de ők is hibáznak. Egy példa. Nagyon szép alkotmányos elv például, amit egyik Európa tanácsi anyag megfogalmazott, hogy ha valaki gyakorlópolitikusból lesz alkotmánybíró, akkor arra Magyarország iktasson be egy "várakozási", "lehűlési" időt, de az uniós tagországokban ilyen szabály szinte alig van. Franciaországban pedig a volt köztársasági elnök automatikusan tagja lesz az Alkotmánytanácsnak. Magyarországon, baloldali kormány idején is előfordult, Bihari Mihály esetében, a most Balsai István miatt bírált példa. Másrészt, a Velencei Bizottság nem az Európai Bizottság. A Velencei Bizottságnak kis költségvetése van (amelynek túlnyomórésze Reding biztos döntésén keresztül az Európai Bizottságtól jön). Szűk titkársága van, amely a velünk kapcsolatos anyagokat előkészíti. Lehet valaki kiválójogtudós, belga ombudsman, osztrák vagy német alkotmánybíró, vagy volt lengyel miniszterelnök, a bonyolult magyar alkotmányjogi hagyományokat, a nyelvünket nem ismeri. Olyan elemeket bírált a Velencei Bizottság a magyar alkotmányról szólóelemzése két évvel ezelőtt, melyek a magyar alkotmányos rendnek száz éve részei. Továbbá azt mondták, hogy növeltük a sarkalatos törvények számát, holott (és ezt az új alkotmányról írott elsőrészletes Jakab András-féle kommentár is megerősíti) kettővel csökkentettük. Ezek a téves kijelentések aztán önállóéletre kelnek, mindenki idézi őket, mint a VB véleményét. Ha erre én azt mondom, hogy ők tévedtek, nem hiszik el.

    

Ezért lennének politikailag elfogultak ?

– Az Európai Bizottság is tévedhet, de egy korrekt, egzakt vizsgálatot inkább le tud folytatni, mint a többi erőforrás hiányos szervezet. Például – és ez az egységes mérce miatt nagyon fontos – képes minden tagországra kiterjedő összehasonlító elemzést végezni. A Velencei Bizottságnál a lehetősége sincs meg ennek, beosztott fogalmazók írják meg a jelentést, és a nagy tekintélyű tagoknak, minden körültekintés ellenére sincs módjuk, hogy minden egyes ponton ellenőrizzék ezeket. Ennek az volt az eredménye, hogy nagyon sok ténybeli hiba, "zöldség" is bekerült az anyagukba, így volt ez a magyar alaptörvény előzetes véleményezésénél is. Volt példa rá ebben, hogy  olyasmit kértek számon, amit az ő működésük alapját adóemberi jogi egyezmény sem tartalmaz. Én magam hosszú, közel harminc pontos listát soroltam nekik kizárólag azokról a pontokról, melyek tételes félreértése volt a részükről a magyar jognak. Kértem, javítsák ki a ténybeli félreértéseket, mert ez nem csak Magyarországnak árt, hanem a Velencei Bizottság tekintélyének is. A nem hivatalos válaszuk az volt, hogy nekik erre már nincs idejük, mert az a hamarosan következő (2011 június végén fogadták el a szöveget) Magyarországról folyó európai parlamenti vitára "szállítaniuk kell" a Velencei Bizottság véleményét. Ezen a ponton jön be a képbe a politikai befolyás, pedig hát egy tekintélyes független szervezetről volna szó… A hibákat azóta se javították, amelynek az az eredménye, hogy egy elfogulatlan, a magyar szabályozással tisztában levő magyar jogász azt elolvassa, annak szemében nem fog nőni a VB tekintélye.

A Velencei Bizottság ajánlásokat fogalmaz meg.

– Más az EB és más a VB eljárása: Az Európai Bizottság azt vizsgálja, hol sérti meg Magyarország az uniós jogot, hol megy a "vörös vonal" alá, és ennek eredményeképpen indít kötelezettségszegési eljárást. A Velencei Bizottság a húz egy "fehér vonalat", egy standardot, legjobb gyakorlatokat ajánlja a tagországoknak, de azt nem vizsgálja, hogy más tagországok azt miként tartják be.

És ez a politikai elfogultság, manipuláció Önök szerint?

– Nem manipuláció. Csak azt mondom, hogy a "vörös vonalat" nem lehet számon kérni a "fehér vonal" alapján. Mert az nem megsértése valamilyen elfogadott, előre rögzített uniós elvnek. Ha a kettőt összekeverik könnyen megbicsaklik az egységes mérce, a tagok egyenlősége.

S ha az Európai Bizottság az "etalon", miért mondta Ön Orwell Állatfarmját hozva példának, hogy egyes EB-tagok azt gondolják, "egyenlőbbek az egyenlőknél", holott napi szinten sértenek meg uniós elveket?

– Tele van a padlás konkrét példával. És arra mondtam: ha az EB olyan követelményeket állít velünk szemben, amelyeket másokkal szemben nem, az kettős mérce: és akkor vannak egyenlők, és vannak egyenlőbbek. Ha öten vannak a pakliban – mondjuk öt országban ugyanolyan, vagy hasonló a médiaeljárási szabályzás – akkor mind az öt országban meg kell vizsgálni, nem lehet Magyarországot egyedül kipécézni. Viviane Reding az igazságszolgáltatással kapcsolatban többször bírált minket olyasmiért, amit másoknál elnéz. Az ügyáthelyezési rendszerünk például a hollandhoz hasonlít.

Az nem háborús lépés, ha a magyar parlament határozatban ítél el egy uniós biztost, az egyébként néppárti Viviane Redinget?

– Ez egy olyan nyilatkozat volt, mely sérti a magyar igazságszolgáltatásba vetett bizalmat, az Országgyűlésnek a magyar és az európai polgárok irányában is kötelessége volt a hazugságot megcáfolni.

Egy félmondatról van szó, egy interjúban.

– A félmondatnak egyértelmű üzenete volt: Magyarországon nem független a bíróság. Ezt egy európai biztos indokolás nélkül nem mondhatja. Csoda, hogy egyáltalán a helyén maradhat egy ilyen nyilatkozat után…

A bírósági ügyáthelyezés, a bírák nyugdíjazása kötelezettségszegési eljárás tárgya volt, vagy lesz.

– Reding a bírói nyugdíjazás ügyében hozott luxemburgi ítéletet előszeretettel úgy emlegeti, legutóbb az európai parlamenti vitában, hogy megvédte a bíróság függetlenségét. Nem tudjuk, Viviane Reding mire gondol. A Luxemburgi Bíróság ítélete szociális természetű: nem lehet bírók között kor szerint különbséget tenni. Csakis erről van szó, a magyar bíróságok függetlensége fel sem merült az ítéletben.

Súlyos diszkriminációról beszélünk. Az ügyáthelyezés szubjektív eleme sem sérti a pártatlan bíráskodást, különösen kényes politikai ügyeknél?

– Az Európai Bizottság két éve fontolgatja a kötelezettségszegési eljárást, az ügyáthelyezést azóta vizsgálják. Ez számomra azt jelzi, két éve nem találtak olyan uniós jogot, alapelvet, melyet sértene a szabályozás. Az Alaptörvény negyedik módosítása pedig épp az Európai Bizottság és Reding ajánlását követve egy újabb garanciát épített be: bíróságra áthelyezni nem egyedi ügyeket, hanem csak ügycsoportokat lehet.

Barroso elnök mégis "erősen aggályosnak" találta alig egy hónapja az ügyáthelyezést, és az Orbán Viktornak írt levelében erőteljesen szorgalmazta a változtatást, vagy kötelezettségszegési eljárást helyezett kilátásba.

– Igen. De ez egy politikai lépés volt, egy levél, nem közjogi aktus. Várjuk, hogy indítsanak eljárást, ha szerintük ez sérti az európai jogot.

De Orbán Viktor azonnal "elrendelte" a módosítást. Ön azt mondja, hogy Barroso elnök politikai pressziót gyakorol a magyar kormányra?

– Igen. Vajon mi más lehet az oka, hiszen még nem indítottak kötelezettségszegési eljárást. Így is hatott a nyomásgyakorlás, hiszen a kifogásolt esetek egy részében a Kormány azonnal engedett. Ahogy Orbán Viktor fogalmazott Strasbourgban: nem értünk vele egyet, de nem olyan fontos, hogy ragaszkodjunk hozzá.

És a politikai kampányhirdetések esetén is politikai pressziót gyakorol? Esetleg a szintén néppárti Elmar Brok nyomására? A Heti Válasz cikkírója szerint nem lehet véletlen, hogy Brok a magyar piacon is jelen volt Bertelsmann sajtókonszern volt alkalmazottja és lobbistája.

– Olaszországban, Franciaországban ugyanazok a kampányszabályok élnek, mint amelyek a negyedik alkotmánymódosításban szerepelnek. Az Európai Bizottság nem állapíthat meg Magyarországgal kapcsolatban külön szabályozást. Az Európai Bizottság legalább indokolási kötelezettséggel tartozik arra vonatkozóan, hogy amikor Sarkozy elnöksége idején a hasonló kampányszabályozást bevezették Franciaországban, vagy a közelmúltban Olaszországban akkor ezen országok esetén miért nem indítottak kötelezettségszegési eljárásokat. És ez nem azért fontos, mert mi magyarok úgy érezzük, hogy velünk kiszúrnak, hanem mert felborítja az unióegységének az alapelvét, ha egyik tagországgal szemben más szabályok érvényesülnek. Az uniónak az egység megőrzése végett az érdeke, hogy egységes alapon ítélkezzenek.

Biztos van különbség.

– Egy ponton, ezért a miniszterelnök módosítást adott be, mely az európai parlamenti választás esetét kiveszi a drága kereskedelmi tévékben valóhirdetési tilalom alól. Azt láttuk, hogy ha az Európai Bizottságnak nincs jogi eszköze Magyarországgal szemben, akkor a verbális intervenciót, politikai nyomásgyakorlást is bevetik. Főként a gazdasági területen lehettünk ennek tanúi. De a végén tárgyalások vannak, és a tárgyalások eredményeképpen vagy elindul egy jogi eljárás van sem. Mi is gyakorlunk nyomást, amikor figyelmeztetünk: más EU-országban is hasonlószabályozás, akkor nézzék meg azt is. Én szerintem ez egy teljesen természetes folyamat, én ebben nem látok semmiféle kivetnivalót. Legfeljebb szívesebben venném, ha nem mindig rajtunk akarnának gyakorlatozni.

 Magyarországnak nem kell engedni a félhivatalos Barroso levélnek az EU-bíróságok ítéletének a megfizetése, az ügyáthelyezés és a kampányhirdetések ügyében? 

– A kérdést nem értem, hiszen engedtünk, jogi eljárás nélkül is. De ahol nagyon eltérnek az álláspontok, ott el kell menni Luxemburgig. Ha nincsen megegyezés, az európai bíróságon érhet véget egy kötelezettségszegési eljárás. A Bizottság pedig óvatos, nagyon megfontolja elindít e egy olyan eljárást, amelynek a végén kimondatik, hogy az Európai Bizottság jogi véleménye volt a hibás, és persze szívesen kerülik a konfliktusokat.

A harmadik ponton, az európai bírósági ítéletek esetén sem kell engednie a magyar kormánynak? Csak annyit, hogy EU-ügyekre nem vonatkozzon a az alkotmányos rendelkezés?

– Súlyosan félreérti az Európai Bizottság, ha ezt a szabályozást az Európai Bíróság elleni illojalitásként értékeli. Ez egy költségvetési szabály. Egyik szájával azt mondja az Európai Bizottság Magyarországnak: ahhoz hogy megszabaduljatok a túlzott-deficit eljárástól, be kell tartani a maximum 3 százalékos költségvetési hiánycélt. Ezt mondja Ollie Rehn pénzügyi biztos. Ehhez képest, ha Magyarország beleteszi az alkotmányába, hogy ha egy nagyon jelentős költségvetési tétel váratlanul beesik, akkor kötelező különadót kivetni (persze nem személyi jövedelemadót, ahogy azt az igazságügyi biztos szeretné beállítani, nálunk az szja általános adó és egykulcsos), hogy az ne emelje a hiányt, az már uniós jogot sért. És miért 2013 áprilisában merül fel az uniós kétely ezen szabályozással szemben is, holott 2011 decembere óta létezik? Ez minimum ellentmondásos.

Ön azt mondta el eddig, hogy gazdasági érdekkörök, politikai-ideológiai körök pressziója miatt lettünk az Európai Unióban negatív-precedensország. De ha hibátlan jogállam lennénk ennek nem lenne alapja.

– Hibátlan jogállam nem létezik. A demokrácia, a joguralom lényege, hogy folyamatosan, mint elérendő eszmeként kell dolgozni érte. Itt küzdelem arról szól, hogy az Európai Unióvezetése gyakran igyekszik a saját döntési körét kiterjeszteni. Azaz az igazságügyi szemeszter, ugyanúgy, ahogyan a költségvetési szemeszter, nem más, mint az eddig az egyes tagországok addig belügyeinek tartott ügyeibe való egyre mélyebb uniós belemenetel. Az euro-zónához tartozó országok esetén a költségvetés eldöntése szinte kizárólag nemzeti parlamenti szuverenitásba tartozott. Most már nem. Az euro-stabilitás érdekében úgy döntöttek, hogy több mint fél évvel az elfogadás előtt be kell nyújtani az uniónak. Ugyanez történik most az igazságügyi területen. A kérdés az, hogy a Lisszaboni szerződés módosítása nélkül ez a fajta, újabb szuverenitás elvétel milyen mélységű lehet.

E folyamatnak lenne az áldozata Magyarország ?

– Magyarország nem áldozat, nem ebben a kategória-rendszerben fogalmaznék. Ha egy országgal szemben megsértik az egyenlőelbánás elvét, az mindenkire kihatással lenne.

Orbán Viktor hátat fordít Európának, amikor rendre arról beszél, hogy Európa elfeledkezett a kereszténységről, egy gyenge bürokraták által irányított  szervezet, ahol lassan már sem az imádságnak, sem a munkának nincsen becsülete?  Szerinte Európa  – idézzük -, agresszív, szekuláris, internacionalista, és családellenes látomás csapdájába esett. Ezzel szemben méltatja a versenyképes, a saját civilizációs hagyományait képviselő"keleti modellt". Ez valamilyen általa jónak tartott új típusú demokráciát jelent, ahol a gazdasági válság kezelése felülírhat általánosan elfogadott jogelveket?

– Ez egy ideológiai vita. Ne próbáljon rákényszeríteni arra, hogy a miniszterelnök Ön által karikírozott szavait kommentáljam. Kérdezze őt magát.

A versenyképes keleti minták sok esetben diktatúrák, autoriter vezetőkkel.

– Ezt Ön állítja. De ha a kijelentés torzítás nélküli lényegét nézzük Európa szerintem sem életképes anélkül, hogy bizonyos alapértékeket ne rögzítene, egyetértek Orbán Viktorral.

A kereszténységről beszélünk?

– Sok mindenről. Amit Európa ezen a téren tett az elmúlt ötven évben, az gyakran éppen ezeknek az európai alapértékeknek az elfelejtése, hovatovább kidobása volt. Ennek következtében a közös európai eszmeiséget tartó biztos pillérek meginogtak, pedig Európának szüksége van a robosztus gazdasági mellett valamiféle értékrendbeli közösségre is. Egyesek egy hagyományellenes ideológia által vezérelve a közös európai múlt teljes felszámolásával voltak elfoglalva. A múltat végképp eltörölni jelszava jegyében sokszor azt a tézist vallották, hogy minden, ami volt, az rossz, nem vállalható, egy gyökeresen új identitásra van szükség. De ez a "semmiből Európát" projekt eddig nem sok sikerrel járt. Sőt a gazdasági válság még azokat a maradék közös értékrendbeli vívmányokat is legyengítette, amelyeket addig elértünk: nézzük meg hova lesz a szabad munkavállalás, vagy mozgás joga annak fényében, ami Románia vagy Bulgária Schengeni csatlakozása kapcsán történik? Ez a két ország már évek óta teljesít minden papíron megkövetelt szabályt, felkészült a határellenőrzése, mondvacsinált, alig leplezetten hamis okokra hivatkozva mégsem engedik be őket. Volnának közös értékek, amelyekre építeni kellene, és nem kidobni őket. A miniszterelnök szavai ebbe az irányba mutatnak.

A miniszterelnök a szekularizációt is a csapdának nevezte.

– Az európai közös értékrendbe a szólásszabadság, a vallásszabadság, a tolerancia is beletartozik.

Akkor az az Európa-eszmény elárulása a másik oldalról, hogy a kereszténység kimaradt az alapszerződésből?

– Ez egy szimbolikus kifejeződése, hogy feladtunk olyan elemeket, melyek Európának éppen az összetartását segíthetnék…

Van a Néppártban hasadás az európai föderalizmus tekintetében?

– Mi, a Fidesz egyensúlyban szeretnénk tartani a közös európai és a nemzeti ügyeket. A Néppártban vannak olyan pártok, melyek szuverenitáspártiak, és vannak, amelyek egyfajta föderálisabb Európát akarnak. A Fidesz álláspontjában a föderalizmus és a nemzeti szuverenitás-védelem egyensúlyban van. Schöpflin Györgyöt idézem, az Európai Néppárt nagyon széles alakulat, vannak olyan pártok, melyek a volt SZDSZ-ideológiát vallják, és vannak olyanok, amelyek egy konzervatív parasztpárt, mondjuk a tizenöt évvel ezelőtti Kisgazdapárt álláspontját. Mi nem szoktuk az egymás belsőpolitikai helyi szubszidiaritás alátartozó ügyeit keverni, mert tudjuk, hogy egészen különbözőek a megoldások Elzászban, Dél-Spanyolországban és Magyarországon. Európai ügyeket szoktunk megvitatni. Én vezetem azokat a néppárti frakcióüléseket, amelyeken hétről-hétre kínosan nehéz viták közepette kialakítjuk azt az álláspontot, melyről az Európai Parlamentben szavazunk.  Még így sem tudunk mindig együtt szavazni, mert mindig vannak olyan nemzeti szempontok ami miatt az egyes országok képviselői, így mi magyarok is rendre kilógunk, a nemzeti  álláspontjainkat képviseljük.

Nyilván Ön is cáfolja, hogy a Néppártban felvetődött volna a Fidesz kizárása a negyedik alkotmánymódosítás miatt.

– Soha nem vetődött fel, soha nem hallottam ilyesmit sem a Néppártban, sem a Fideszen belül.

Akkor Viviane Reding munkatársának a magyarellenes akciója lenne, mivel a jobboldali sajtó szerint legalábbis, neki is Bartelsmann-kötődése van? Számos jele volt CDU, CSU politikusok részéről is aggályoknak, bírálatnak; Merkel kancellár figyelmeztetése, hivatalos programlemondások, volt, aki nem vett át magyar kitüntetést…

– Nem mennék bele abba a találgatásba, hogy egy olyan cikk írója, akinek szétlőtték a teljes cikkét az igazság talaján, melyik pontban állíthat esetleg mégis igazat.

Ha az Európai Néppárt jelöltje José Manuel Barroso mandátumának lejárta után Viviane Reding lenne az Európai Bizottsági elnöki posztra, a brüsszeli Fidesz-csoport kampányolna mellette, megszavazná?

– Ez egy hipotetikus kérdés. De miután a biztos magatartása túllépett a politikailag korrekt eljáráson a Fidesszel, és Magyarországgal szemben, úgy gondolom, magyarként nagyon nehéz lenne egy ilyen támogatást megadni neki. Nem hiszem, hogy a magyar választópolgárok díjaznák, ha támogatnánk azon ambícióiban, amelyeket épp Magyarország támadásával akart aládúcolni.

Önök brüsszeli fideszes képviselők lobbiznak azért, hogy az Európa Tanács júniusi közgyűlésén ne szavazzák meg Magyarország folyamatos megfigyelését, monitoringozását az alkotmányos berendezkedés, a fékek és egyensúlyok leépülése címszóval. Ezzel Albániával, Grúziával, Azerbajdzsánnak kerülnénk egy sorba.

– Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében a magyar országgyűlési képviselők vannak jelen, nyilván ők mindent megtesznek. De nézzük azért meg miről is szól ez. Hogyan született meg a döntés az Európa Tanács közgyűlési bizottságban? Mert nagyon tanulságos. Egy viharos szavazáson 20-21 arányban döntött a többség pártpolitikai vonalak mentén. Ezzel a kis többséggel egy olyan határozatot támogattak meg a képviselők, amely arról prédikál Magyarország felé, hogy a kétharmados többséggel nem szabad visszaélni, és keresni kell a konszenzust a fontos kérdésekben az ellenzékkel! A konszenzuskeresésre rögtön példát is adtak: 21/20 arányban! Egy olyan "konszenzusos" határozatot támogattak, amelynek a kiegyensúlyozottság garanciájaként megbízott kettő, egy jobboldali és egy liberális felelőse közül az egyik visszavonta a nevét a tervezetről.

A meglévő alapszabálynak megfelelően jártak el.

– Nem, mert ebben az esetben újra kellett volna kezdeni a folyamatot. Továbbá, ha ez nem elég: másnap a monitoring-bizottság következőszavazási eredményét illetően kétely merült fel. A levezetőelnök még arra sem volt hajlandó, hogy a számolás pontossága miatti kételyt eloszlatandó újból megszámolja a szavazatokat. Ez a demokrácia mintaképe? Az Európa Tanács mint a nemzeti parlamentek delegáltjait tömörítő demokrácia mintaképe csak saját szabályainak megsértésével tudja kicsikarni, hogy minket demokrácia-leckében részesíthessenek. Kiábrándító! Az Európa Tanács ezzel az eljárással fogja Magyarországnak hitelesen megmondani, hogy milyen demokratikus elveket kövessen? Szerintem rájuk férne egy kis monitorozás!

Mit tesz Magyarország azért, hogy az ET-közgyűlése ne szavazza meg a magyar monitoringozást?

– Az Országgyűlés feladata, hogy megtegye azokat a lépéseket, hogy olyan döntés szülessen, mely nem hoz bennünket méltánytalan helyzetbe.

És Önök Brüsszelben, lobbiznak ezért?

– Amit mindig is tettünk, és amire mindig készen vagyunk: a rengeteg hazugságot, félremagyarázást, amit az emberek, köztük a képviselők is újságokban olvasnak, vagy politikusi nyilatkozatokban hallanak, részletesen cáfoljuk.

Ez a negyedik alkotmánymódosításnál sem volt hatásos.

– Ezt tesszük továbbra is, mert az igazság az, ami számít, még ha a mi hangunk gyengébb is mint a hazugoké.

Monitoringozzanak csak, tanulhatnak tőlünk – ez volt a miniszterelnök kommentára.

– Állunk rendelkezésre. Ugyanazt tudom mondani, mint az előbb: elmagyarázzuk a képviselőknek minden egyes döntés okát, indokát, és akkor meg fognak győződni arról, hogy Magyarországon él és virágzik a demokrácia. Eddig minden ügyben be tudtuk bizonyítani az igazunkat.

Voltak kötelezettségszegési eljárások, az Orbán-kormány törvénymódosításokra kényszerült…

– Egyetlen ítélet volt, a bírák nyugdíjazásáról, azt Magyarország végrehajtotta. A többi ügyben előzetesen megegyeztünk. Persze gyakran, amikor bizonyítjuk az igazunkat, előjönnek azzal, "hogy a részletek rendben vannak, dehát az összkép".  Azt kérjük, legyenek toleránsak, várják meg, nézzék meg, hogy az újítások működnek-e. Mi sem vagyunk biztosak abban, hogy minden működik majd, de készek vagyunk a hibákat korrigálni. Nem vagyunk hibátlanok, de senki sem hibátlan, és ezen az alapon számos más tagországot vizsgálhatnának. Én azt intellektuális gyengeségnek, renyheségnek, butaságnak, felkészületlenségnek tartom, hogy miután a konkrét esetekben minden érvét megcáfoltuk valakinek, továbbra is fenntartja a sommás megállapítást, hogy Magyarországon "baj van", és elítéli Magyarországot. Ezt olyanok engedhetik meg maguknak, akik erősebbeknek érzik magukat, és úgy gondolják, hogy erejük kiváltja az érvelést. Most visszatérhetünk arra, amivel kezdtük az interjút, hogy az erő, és az erővel szembeni küzdelem az, ami ennek az egésznek a meghatározója. Ha itt valóban az érvek csatája lenne, ha konkrét kérdésekről egyenlő felekként lehetne  vitatkozni, akkor Európa tényleg találhatna hasznosíthatót a mi tapasztalataink és kísérleteink között.

Forrás: Csuhaj Ildikó – Népszabadság