Európai Unió

1872

Részvételével Majtényi László legitimálja az Alaptörvényt

2017. 03. 19.

“Shame on you”,  “Szégyelld magad” – üzenték a lengyelek a Twitteren Orbán Viktornak, miután ő lengyel szövetségese, Jaroslaw Kaczynski kérése ellenére is Donald Tuskot szavazta meg Brüsszelben az Európai Tanács elnökének. Kaczynskinak pedig azt írták a lengyel twitterezők: “Orbánod egy áruló”.

A lengyelek a magyarokhoz hasonlóan egy érzelmes nép, és ezért nyilván a véleményüket is hangosabban és érzelemdúsabban fejezik ki.

A lengyel diplomáciai keményen reagált: “más elfoglaltságaira” hivatkozva lemondta budapesti látogatását Jan Dziedziczak lengyel külügyminiszter-helyettes, aki március 15-én a nemzeti ünnepen vett volna részt, Orbán Viktor oldalán.

Sajnálom. És ha ez a brüsszeli Tusk-szavazás miatt van, akkor szintén csak sajnálni tudom. Úgy látszik, hogy mint szeptemberben a Polgári Platformos lengyel kollégáink – amikor nem voltunk hajlandók Lengyelország ellen szavazni az Európai Parlamentben – úgy most a Jog és Igazságosság párti lengyel barátaink nem értik azt, hogy mi a lengyel-magyar barátságot mindig nemzeti, és nem pártpolitikai kategóriaként fogtuk fel. Ezt most úgy nyilvánítottuk ki, hogy az esélyes lengyel jelöltet támogattuk.

Érzelmi vagy politikai kérdés volt a Fidesz számára, hogy az Európai Tanács elnöke Tusk maradjon?

Az a gesztus, hogy az egyetlen esélyes lengyel vezető mellett álltunk ki és Donald Tuskot támogattuk – mint ahogy működése során az elmúlt két és fél évben mindig -, az éppen a lengyelek iránti barátságnak a kifejeződése. Én nem hiszem, hogy ebbe bele kellene keverni magát a nagyon feszült lengyel belpolitikát.

Most akkor Orbán Viktor elárulta a lengyel “barátait”, vagy nem?

Nem. Még egyszer: nekünk Lengyelország a barátunk, nem pedig az éppen aktuális lengyel kormány. A PO-s, polgári platformos, kollégák – PO-s volt Donald Tusk is – pedig azt nem értették, hogy miért nem támogatjuk, amikor az Európai Parlament támadja a jelenlegi lengyel kormányt.

Azaz, Kaczynskiékat, a PiS vezetőjét, aki a háttérből irányítja a Szydlo-kormányt?

Igen, a Kaczynski-kormányt… Az, hogy lengyel lehet, illetőleg maradhat az Európai Tanács élén, számunkra alapvető fontosságú.

Miért?

El lehet képzelni, hogy mondjuk a korábban szóba jött francia vagy holland vezetők egyike került volna oda, akár olyan is, aki nem is néppárti…

Kaczynskiék keresztény-konzervatívok, Orbán Viktor szövetségesei, az Orbán-modellt másolják, az unió fekete bárányai ők is. Orbán Viktor Brüsszel ellen lázad. Tusk polgári, de Brüsszel oldalán áll, EU-s csúcsvezető.

Tusk annak a pártnak a vezetője, illetőleg miniszterelnöke volt, amelyik az Európai Néppártban, a mi pártcsaládunkban tagpárt. Tehát úgymond a “pártfegyelem” illetve a pártbarátság, a pártszolidaritás is Tusk mellett szólt. De ezek harmadlagos, tizedrangú tényezők ebből a szempontból, ami az ő szerepét illeti, amit eddig képviselt. Gondoljunk csak bele, hogy például a bevándorlás kérdésében nem volt egyetlenegy olyan magasrangú uniós vezető, aki a miénkhez ennyire közeli álláspontot képviselt volna. Ha ő nem lett volna ott, akkor ennek a térségnek a hangja egyszerűen nem jelent volna meg. És nem volt más esélyes jelölt, aki innen, ebből a térségből kerülhetett volna az Európai Tanács élére. Mi egy praktikus, de egyben érzelmileg megalapozott döntést hoztunk ebben az ügyben.

 

Kolonizációs különbségek

Orbán Viktor hálás  Donald Tusknak? Hiszen amikor őt a legélesebben támadták a bevándorlás ügyében a kerítés miatt,  Tusk nyilvánosan Angela Merkel mellé “emelte fel” Orbán Viktort azzal, hogy a magyar miniszterelnök “kerítéses” álláspontját is mérlegelni kell.

Én nem a hála kategóriájában fogalmaznék.

Hanem?

Tusk ezt így is gondolta. Tehát egy közép-európai szemszögéből másképp néz ki a bevándorlás… Az ő személyében volt ott Brüsszelben, az unióban egy olyan vezető, aki a józan véleményét képviselte, a saját véleményét. És ez a vélemény közel volt a miénkhez, de azt is mondhatnám, hogy ez nem véletlen. Azért nem véletlen, mert mi itt Közép-Kelet-Európában másképpen látjuk ezeket a kérdéseket. Szintén egy lengyel kollégám fogalmazta meg ezt nagyon frappánsan: mi azért látjuk másképpen, mert a nyugat-európaiak kolonizálták az iszlám világot, bennünket pedig az iszlám világ kolonizált.

Úgy érti, a középkorban?

A lengyelek is, a magyarok is harcoltak a hódító iszlámmal, mi török megszállás alatt éltünk, a törökökkel való harcokban edződött az európaiságunk, kereszténységünk, és ezek történelmileg meghatározó élmények. Nyugat-Európának más, pozitívabb történelmi élményei vannak. Ők gyarapodtak, gazdagodtak a muszlim országok megszállásából, és úgy fogták fel, hogy ők civilizálták őket. Ezek a történelmi élmények nyilván nem keverendők össze a mostaniakkal, de mégsem véletlen, hogy egy lengyel hasonlóképpen gondolkodik erről a kérdésről, mint egy magyar. Tusk vállalta a térség képviseletét. Még ha Brüsszelben az őt körülvevő közeg nem is arról híres, hogy túl barátságosan viszonyul ehhez a kérdéshez.

Orbán Viktor azzal indokolta brüsszeli sajtótájékoztatóján Kaczynskiék cserbenhagyását, hogy Tusk megválasztása Magyarország számára Európa, az unió működőképességéről szólt. Donald Tusk személyén múlna a működőképesség?

Ha, másképpen szavaztunk volna, akkor most úgy tenné föl a kérdést, hogy miért nem együtt szavaztunk az Európai Néppárttal, a Fidesz már megint unió-ellenes, különutas vonalat visz, kilóg a sorból. Számunkra fontos, hogy a Néppárt jelöltjét és egy lengyelt támogattunk. A néppártnak azt a jelöltjét, aki az egyedüli esélyes volt, hiszen szocialista, liberális ellenjelölt sem volt. Egy olyan jelöltjét, aki az elmúlt két és fél évben jól végezte a munkáját, és nemcsak az Európai Néppárt szempontjából, hanem a mi, adott értelemben vett szűkebb magyar szempontunkból is jól végezte ezt a munkát.

Jean-Claude Juncker is néppárti jelölt volt az Európai Bizottság élére, Orbán Viktor volt az egyedüli, aki nem szavazta meg.

Igen, őt nem támogattuk, és igen, mi ezzel egyedül maradtunk. Úgy gondoltuk, hogy az uniónak megújulásra van szüksége.

És igazolódott a nem szavazat?

Talán még ne vonjuk le egy ötéves mandátumnak a mérlegét. De ha már megválasztották, a mi dolgunk most az, hogy az unió sikeréért dolgozzunk, annak örülnénk, ha nem nekünk volna igazunk.

Ő volt az, aki félig viccesen nyílt színen lediktátorozta Orbán Viktort. Róla mondta azt az Ön párttársa, Kósa Lajos, a Fidesz frakcióvezetője, hogy Juncker nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és inkább alkoholproblémáival kellene megküzdenie…

Az ő megválasztásával kapcsolatban a fő kételyünk nem személyes volt, hanem a választási eljárással kapcsolatos. Vagyis, hogy az egyik legfontosabb ország kifejezett szándéka ellenére lett az Európai Bizottság elnöke. Ennek következményét sajnos már látjuk, mert Nagy-Britannia elhagyja az uniót.

De nem Juncker személye miatt.

Nem állítom, hogy ennek Juncker volna az oka. Ennyi befolyással még az Európai Bizottság elnöke sem rendelkezik az Egyesült Királyságban. De az unió az ő megválasztásával feladta az elvet, hogy minden tagországnak úgy kell érezni, hogy része van az unión belüli döntések meghozatalában. Először került sor arra, hogy a Bizottság elnökét nem teljes konszenzussal választották meg. Ha az unió második legnagyobb tagországának ellenére választják meg az unió első számú vezetőjét, az nélkülözi az unió összetartását megalapozó fontos politikai feltétel teljesítését, még ha jogilag nem is hibádzik.

 

A részletek sokszor fontosabbak

Az imént sorolta Tusk érdemeit. De az Európai Tanács is szentesítette azt a határozatot a kötelező kvótáról, amit Pozsony és aztán Magyarország is megtámadott a luxemburgi Európai Bíróságon. Az ellenzék emiatt lehazaárulózta Orbán Viktort, aki viszont erről az Európa Tanácsi ülésről mondta azt, hogy ott a miniszterelnöktársai “rászedték”.

Nem, az Európai Bizottság és az Európai Parlament által elfogadott jogszabály volt az, amit mi Szlovákiával együtt megtámadtunk.

Azon az Európa Tanácsi ülésen a konklúziók között szerepelt a kötelező kvóta…

Ilyen tanácsi megerősítésre nincs szükség, ez önmagában egy jogszabály. A parlamentben is leszavaztak bennünket: mi nem szavaztunk a kötelező kvóta mellett, mégis megszületett a jogszabály. Ezt támadtuk meg, az ügy a luxemburgi uniós bíróságon van. Amire ön utal, azok az újabb és újabb határozatok, amelyekben folyamatosan visszatérnek arra, hogy kötelezően el kell osztani a bevándorlókat a különböző országok között. Azóta a miniszterelnök rendszeresen külön nyilatkozatként a mellékletben hozzáteszi, hogy ebben a kérdésben nem ért egyet. Mert két utat választhat, vagy megvétózza a teljes határozat, vagy pedig ezt a lábjegyzetet jegyzi. Az európai parlamentben mi is ugyanezt az elvet követtük mindig. Ugyanakkor rendre kifejezzük, hogy nem az egésszel van bajunk, hanem ezzel a résszel.

Versailles-ban Angela Merkel – miután a francia elnökkel, Hollande-dal, valamint a spanyol és az olasz miniszterelnökkel tanácskozott – a kétsebességes Európai Unió szükségességéről beszélt. Ez azt jelenti, hogy lesz egy uniós elit-klub és a mi például másodosztályú tagok leszünk, vagy ellenkezőleg: lesz egy EU-étlap, egy “kívánságműsor”, és mi eldönthetjük, hogy akarunk-e az euro-zónához, a bankunióhoz, a védelmi integrációhoz csatlakozni?

Nem lesz kívánságműsor. Óriási a zűrzavar ebben a kérdésben, és nem tartom túl szerencsésnek, hogy az unió néhány vezetője összeül és olyat mond, amit ők maguk sem fogalmaznak meg pontosan és világosan. Az Európai Parlamentben, már ezen a héten is több kritika elhangzott, de maga a magyar miniszterelnök is kifogásolta, pontosan azért, amit ön is mondott, hogy félreérthető, ami elhangzott. Juncker is most terjesztette elő a Fehér Könyvét, és abban is van erre hajazó javaslat. De ismétlem: nem tudjuk, mit akarnak, vagy amit kihallani vélünk ebből, annak meg nem örülünk. Lehet, hogy arra gondolt Angela Merkel, hogy lehessen bizonyos területeken szűkebb körű együttműködéseket kialakítani úgy, hogy a többiek majd csak később csatlakoznak. Nagy a köd. És azért is gondolom furcsának Angela Merkel megnyilvánulását, mert erre a jelenlegi Európai Unióban is van lehetőség. Van az euro-övezet, amihez minden újonnan csatlakozónak majd társulnia kell, de hogy mikor, az nincsen meghatározva. Magyarország is eldöntheti, hogy mikor válik erre alkalmassá. Van Schengen, Schengennek nem tagja Nagy-Britannia, nem tagja Írország. Az uniós szerződés ismeri az úgynevezett megerősített együttműködést. Tehát ez a status quo, amiről beszélnek. Akkor meg miért mondják? Talán mégsem erre gondolnak, hanem valami radikálisabbra?

Ez “ijesztő”?

Meglepő. Ha valami új konstrukciót jelent, feltámad a gyanú, hogy ki fog erről dönteni. Együtt fogunk-e dönteni, hogy lesz egy közös politika, és majd ahhoz bárki csatlakozhat, vagy csak azok döntenek, akik akarnak is ahhoz csatlakozni. Mit
gondolnak valójában, nem tudjuk, és ebben szimatolhatunk veszélyt, ha valahol ködöt látunk.

Magyarország számára egy olyan unió, amely visszaad bizonyos politikákat a tagállamoknak nem ördögtől való, azt viszont nem szeretnénk, ha szándékosan hagynának ki minket bármiből is. Itt van, mondjuk a kötelező elosztási kvóta. Mi nem engedjük be a bevándorlókat, válogatás nélkül végképp nem. Nem akarunk részt venni a közös elosztásában. Ebből például szívesen kimaradnánk, a szolidaritási kötelességünket mi a határvédelemmel már úgyis leróttuk. Ez a kompetencia vita annyira korai stádiumban van és még annyira nem világos, mit akarnak, hogy én felelős európai politikusként nem nyilatkoznék arról, hogy ez most jó vagy nem jó Magyarország számára. A múlt heti párizsi csúcs szóhasználatát – két sebesség – kifejezetten szerencsétlennek tartom. Ez felkeltette bizonyos országok félelmét, hogy lesznek majd egyenlők, meg lesznek majd még egyenlőbbek az Európai Unión belül. Ez szétverheti az európai integrációt. Erről még nagyon sok vita lesz, de ez a vita nem most kezdődött, hanem már régóta folyik.

 

Érted haragszom

Orbán Viktor a brüsszeli sajtótájékoztatón meglepő módon nem az unió, illetve Brüsszel hanyatlásáról, a nihilista uniós vezetőkről, a gyengeségünkről beszélt, hanem azt mondta: az Európai Unió még mindig a legjobb hely a világon. Ezzel egyetért?

Miért? Nincs igaza? Hadd reagáljak először a miniszterelnökkel kapcsolatos meglepődésére. Ő nagyon gyakran bírálja az Európai Uniót, de, ha jóindulattal viszonyul bárki ezekhez a dolgokhoz, akkor az látja, hogy ez “az érted haragszom” hozzáállás. Tehát ő nem vonja kétségbe soha az Európai Unió létét, fontosságát. Bírálja viszont a rossz és elhibázott döntéseket.

Nem volt olyan mondata az elmúlt néhány évben Brüsszelről, ami nem hemzsegett volna a negatív jelzőktől nihilistázástól, attól, hogy Európa erőtlen, tehetetlen, gyenge…

Amit mond, az egy elterjedt rossz mentalitás bírálata. Ezek a nyilatkozatok egy szerintünk hibás uniós politikai mentalitást bírálnak, nem az uniót vonják kétségbe. Az unió egy politikai alakulat, mi alakítjuk, a benne résztvevők, nem valami fatalitás. Ha őt is megkérdezi, akkor azt fogja hallani, hogy nem helyes, hogy az uniót a politikai helyett gyakran a bürokratikus gondolkodás dominálja. Nekünk, politikusoknak az a feladatunk – és ebben szerintem Orbán Viktor véleménye semmiben nem különbözik az enyémtől -, hogy fenn kell tartani az Európai Unió társadalmi támogatottságát. Mert ha az kiveszik, akkor úgy járunk, mint nagyon sok országban, hogy igenis, az unió alapjai kérdőjeleződnek meg. Nagy-Britanniában kivesztek az Európai Unió támogatása mögötti politikai akaratok. A polgároknak a többsége arra szavazott, hogy hagyják el az Európai Uniót.

Orbán Viktor a PC-t elutasítva támadja Brüsszelt, a liberalizmust…

Keressük a válságból kivezető megoldásokat. A régi recepteket kipróbáltuk, nem működnek, új módszerekkel kell kísérletezni. Ha valamit helytelen európai szinten szabályozni, akkor azt adjuk vissza nemzeti szintre. Ha viszont valamiben jobban össze kell fogni – itt van, mondjuk, a védelem kérdése, főleg azután, hogy Amerika kivonul Európából. Azt akarjuk, hogy értelme legyen annak, hogy ott vagyunk, mert úgy gondoljuk, hogy ez Magyarország számára fontos. Magyarország kicsi és erőtlen egy olyan közegben, ahol a saját véleményét nem tudja érvényesíteni. Éppen ezért azt szeretnénk, hogyha a véleményünk érvényesülne. Nem nálunk van a bölcsek köve, nem tudunk mindent, de azt igen, hogyha vannak az asztalon épeszű javaslatok, azokat érdemben meg kell vitatni.

A miniszterelnök inkább populista téziseket puffogtat. Azt mondta, hogy 2017 a lázadás éve lesz, ezt Trumpra alapozta, illetve az európai közhangulatra. Hillary Clintonra többen szavaztak, mint Trumpra, az osztrákok nem radikális államfőt választottak, és most Marine Le-Pen sem győz a francia elnökválasztáson.

Azt, hogy Magyarországnak van véleménye uniós kérdésekben és ezeket el is mondja, javaslatokat tesz, azt semmiképpen sem az unió szétveréséhez, hanem a jobbításához való hozzáállásnak tekintem. Ott volt a Schengen-2 javaslat, amit letettünk az asztalra, ott van a határőrizettel kapcsolatban is a mi nagyon világos javaslatunk. Mindegyiknek a lényege ésértelme a jobbítás. Hogyha ez pusztán arról szólna, hogy valami nem tetszik, nem jó és nem akarjuk, akkor Orbán Viktort valóban megilletnék azok a jelzők, amelyeket megfogalmazott. De tömegével tudjuk felsorolni a konstruktív, javító szándékú javaslatokat, akár a Tanácsban, akár az unió más intézményeiben.

Például?

Az Európai Néppárt programjában a bevándorlással kapcsolatos migrációs program megfogalmazását a fideszes Gál Kinga, az Európai Néppárt alelnöke vezette. Az, szinte egy az egyben a mi magyar pozíciónkra hajaz. Ami azt mutatja, hogy ha valaki kitartóan tudja képviselni az álláspontját, ha bízik abban, hogy igaza van, akkor igenis lehet eredményeket elérni, és valóban alakítani tudja a politikát. Bent vagyunk egy közösségben, de ez nem a KGST, ahol mindig azt kell csinálni, amit a nagyok már úgyis előre eldöntöttek.

 

Európa Mephistója?

Német lap cikkezik arról, hogy Orbán Viktort már nem tartják Európa “Mephistójának”, sőt a németek arról beszélnek, hogy a kerítéssel elvégezte a „piszkos munkát”. Ön hall a néppárti frakcióban ilyen belső véleményeket?
 
Ez így van, különösen annak fényében, hogy az Európai Unió mennyit késlekedett a megoldással ebben az ügyben. De ön most mondott egy konkrét példát, ami arról szólt, hogy komolyan vesznek bennünket.

A konzervatív Die Welt véleményét idéztem.

Az az elsődleges kérdés – és ez már az elmúlt pár év eredménye -, hogy egyenrangú vitapartnerként ismernek-e el. Vagyis nem arról van szó, hogy valaki “onnan a végekről” bekiabált valamit és nem kell rá figyelni, hanem ma már egy-egy fontosabb döntésnek a meghozataláról, legyen szó Tusknak a megválasztásáról, hasonlókról, megkérdezik a mi miniszterelnökünket. Mert a tekintélye pontosan arra alapozódik, hogy az ő intézkedései, a korábbi véleménye és a korábbi javaslatai sikeresek voltak, az idő őt igazolta. Itt van például egy most folyó ügy, a jogi határzár kérdése. Amelyik szembe megy az uniós alapelvekkel. Egy másik német lapvélemény: a jogi határzárral “de facto” felszámolták a menekültjogot Magyarországon.

Az idegenrendészeti őrizettel kapcsolatos javaslatot az NGO-k, tehát a nem kormányzati szervezetek, a legkülönbözőbb szervezetek, az európai sajtó egy része nagyon hevesen vitatja, és az Európai Parlament minden baloldali frakciója kiadott egy nyilatkozatot ezzel szemben. De ez egy olyan intézkedés, amely egyezik például a néppárt által megfogalmazott dokumentumokkal, és nagyon hasonlít azokhoz a német és olasz javaslatokhoz is, amelyek arról szólnak, hogy az unión kívül kell a szétválogatást elvégezni a valódi menekültek és a gazdasági migránsok között.

Melyik néppárti dokumentumról van szó?

A migrációs dokumentumot két hónappal ezelőtt fogadta el az Európai Néppárt tanácsa. A dokumentum határozottan fogalmazza meg – de Angela Merkel is azt mondta -, hogy a schengeni határokon kívül kell eldönteni, ki léphet be az unióba, mert belül már nem tudjuk szétválogatni az embereket, azt, hogy ki az igazi migráns, ki az, aki ténylegesen rászorul a menekültstátuszra.

Viszont a legutóbbi máltai EU-csúcson a líbiai nagy tábor létrehozását nem támogatták. Orbán Viktor egyedül maradt.

Az javaslat volt, most azért küzdünk, hogy uniós véleménnyé váljon. Ezért mondtam a határzárat példának, mert ez egy folyamatban lévő ügy és emiatt most ugyan támadnak bennünket, de meggyőződésem hogy két-három hónap múlva azt fogják mondani, milyen jó a magyar megoldás. Senki sincsen korlátozva szabad mozgásában, Szerbia felé bármikor visszaléphet.

De ez egyirányú mozgás. A menedékjog lényege vész el, a humanitárius segítség. Erről szól a genfi egyezmény, nem?

Egyirányú mozgást tesz lehetővé. De a vita arról szól, hogy az unióba beléphet-e valaki. Szerbiában senki nem fenyegeti a menekültet. Viszont ha megkapja a menekültstátuszt, mielőtt belép, akkor már úgy lép be, hogy a jogosultsága erre megvan,senkit nem ér meglepetés. Így Magyarország garantálni tudja, hogy az unióba csak olyan személyek lépnek be, akik végigmentek a vizsgálaton, kiderült, hogy – mondjuk – tényleg Aleppóból menekültek egy bombázás elől, tényleg veszélyben van-e az életük, ha visszamennek. És nem olyanok, akik a jólét reményében Németországban vagy Svédországban szeretnének szerencsét próbálni.  Erre a megoldásra éppen azoknak az érdekében van szükség, akik valóban Aleppóból jönnek. Ahhoz, hogy nekik segíthessünk, másokat már nem tudunk befogadni. És Szerbiában nincs polgárháború, nincsen üldözés…

2014-15 között mindenkit átengedtünk bármilyen engedélyezés nélkül.

Azért, mert a zöld határon át lehetett jönni. Az unió akkor megtiltotta Magyarország számára, hogy zárt táborokban tartsa azokat a menekült státuszt kérőket, akik egyáltalán a hatóságnak a látókörébe kerültek. A nagy többség már eleve kérelmet sem adott be, kerülte, hogy a hatóság látókörébe kerüljön, aki pedig beadta a kérelmet, másnap már árkon-bokron túl volt. Ebből következően most Németországban 800 ezer menekült van, akiknek egy jelentős része itt ment keresztül, mert nem tudtuk megállítani. A kerítés változtatta meg a helyzetet, az, amit akkor annyira bíráltak. Magyarországnak azt kell garantálnia a partnereink felé, hogy aki Magyarországon jön be, az már valóban menekült, az valóban megérdemli azt a támogatást és segítséget, amit egy üldözött ember megérdemel a menekültjogi szabályok szerint.

Tehát ön azt mondja, hogyha az Európai Bíróság elé kerül ez az eset, Magyarország megnyeri ezt az idegenrendészeti őrizetes csatát?

Még nem került oda, a Bizottság dolga, hogy megvizsgálja, hogy a magyar szabályozás megfelel-e az európai uniós jognak. Bízom benne, hogy igen. Mindenesetre e nélkül lehetetlen szétválasztani a jogosultakat a visszaküldendőktől.

 

Zöldbableves a barátoknak

A kokárda már ott van önön, kitűzte. A lengyelek, Jaroslaw Kaczynski személyes csalódása után, arról mi a véleménye, hogy lengyel turistáknak, akik március 15-én a Múzeumkertben szoktak zászlót lobogtatni és tapsolni a miniszterelnöknek, a CÖF idén zöldbablevest, csirkecombot, csokoládét ígért? Ez nem visszatetsző?

A kokárdának az az oka, hogy mi már Brüsszelben hétfőn Jósika Miklósra emlékezve megünnepeltük március 15-ét, és azóta is rajtam maradt, nem szívesen vesz le ilyet az ember magáról. Ami a CÖF-öt illeti, azt gondolom, hogy az ember a barátait szívesen vendégül látja. És hogyha valaki a barátja, az nagyon szívesen leül vele egy vacsorára…

Ez olyan, mintha toboroznának lengyel közönséget a miniszterelnök megtapsolására.

Én nem így látom. Ha önhöz egy barátja elmegy és ön megvendégeli egy jó kis vacsorával, akkor azt lekenyerezésnek, vagy baráti vacsorának kell-e tekinteni?

 

Soros nem egy hungarikum

Holnap köztársasági elnököt választ a parlament, titkos szavazással. Nyilván Áder János lesz az államfő újra. Az ön neve is rajta volt a miniszterelnök listáján, de úgy ítélte meg, hogy ön pótolhatatlan Brüsszelben.

-Nagyon hízelgő ez a vélemény, de ki kell, hogy ábrándítsam abban a tekintetben, hogy a Fideszben még mindig az a mechanizmus van életben, amelyben a feladatokat, a munkát osztjuk és nem a címeket és rangokat.

Az államfői poszt egy megtisztelő feladat.

Igen, és ez a következő mondatom arról szól, hogyha van egy feladat és a Fidesznek befolyása van arra, hogy betöltse, hogy a mi nézeteink szerint vihessük abban a pozícióban a dolgokat, akkor természetesen megvizsgáljuk, hogy kik azok, akik közülünk a legalkalmasabbak lehetnek arra. A miniszterelnök sosem titkolta, több alkalommal széles körben is elmondta, hogy a Fidesz öt-hat olyan embert is ki tud állítani, aki alkalmas az államfői posztra. Megjegyzem, magamat nem sorolom ezek közé. A tényleges mérlegelés a jelenlegi köztársasági elnökválasztás esetében szinte mikroszekundumokra volt lerövidíthető, mert értékeltük azt a tevékenységet, amit Áder János ebben a pozícióban elvégzett,és mindenki úgy gondolta, hogy elégedettek vagyunk vele. Persze a vita ennél hosszabb volt, de nem voltak lényegüket tekintve ütköző vélemények. Áder Jánost szeretjük, és meg is bízunk benne, a munkáját nagyra értékeljük. Tehát azt is mondhatnám, a mérlegelés a miniszterelnök úr részéről csak azért történt meg, mert a Fideszben szokásos az, hogy minden egyes ilyen pozíciónál ez a mérlegelés megtörténjen. Ez esetben ez formalitás volt.

Azzal a fideszes, a nyilvánosság előtt is sulykolt véleménnyel egyetért, hogy Majtényi László Soros György köztársasági elnök-jelöltje? Ő a “feladó”?

Hadd ne kommentáljam ezt, megtették már a kollégáim.

Szeretném, ha kommentálná.

Részt vettem az Alaptörvény elkészítésében, és Magyarországon kevés olyan közéleti ember van, aki olyan mértékben és olyan határozottan kérdőjelezte volna meg az Alaptörvény elfogadásának már az alkotmányos alapjait is, mint ahogyan ezt a baloldal mostani köztársasági elnökjelöltje tette. Mégis örülök annak, hogy részt vesz a folyamatban, mert ez számomra mindenképpen elégtétel, hiszen ez is az alkotmány konszolidációjának egy lépése, egy ellenfél részéről, ami azt üzeni, hogy az Alaptörvény biztos kerete a demokratikus rendnek. Részvételével Majtényi László legitimálja az Alaptörvényt. Eddigi harcos és Alaptörvény-ellenes nyilatkozatai és a mostani cselekedetei ütköznek.

Ami Soros Györgyöt illeti, a tevékenységét körülvevő rossz érzés nem hungarikum, mert a pénzével ő más országokban is, a saját hazájában, az Egyesült Államokban is igyekszik befolyásolni a politika alakulását, és Amerikában is komoly kételyek fogalmazódtak meg ezzel kapcsolatban. Úgyhogy nem nekünk, magyaroknak van üldözési mániánk. Vagy minimum nem csak nekünk… Inkább nem vizsgálom, hogy mások köztársasági elnök-jelöltje mögött ki áll, annyit tudok, hogy a mi jelöltünk mögött mi állunk.

 

Csuhaj Ildikó interjúja az ATV.hu-n – 2017.03.12.