Fidesz

szajer_forum_tom_7014

Szájer József beszéde a XXVII. Fidesz Kongresszuson

2017. 11. 12.

Tisztelt Elnök Asszony/Úr! Tisztelt Kongresszus!

Ma öt nőről fogok szólni. Azt szeretném, ha a fideszes emlékezettörténetbe ezen a néven – Szájer öt nős beszédeként – vonulna be ez a mostani. Nem mintha az a párt, amelyet ellenfelei folyton azzal vádolnak (amúgy hamis és hazug módon), hogy valamiféle ködös múltba – hol az ezerévesbe, hol a kommunistába, hol a rendszerváltásosba, ízlése és ellenfele válogatja melyikbe – volna beleragadva foglalkozna egyáltalán a saját múltjának tisztességes rögzítésével. Gulyás Gergely a megmondhatója, hogy mennyit kellett keresgélnie, amikor új tisztségébe belépve a Fidesz korábbi frakcióvezetőinek korabeli képeit – európai mintára – ki akarta rakni a képviselői irodaház falára…

Az öt, pontosabban négy plusz egy nő: Pelczné Gáll Ildikó, Gál Kinga, Bocskor Andrea, Járóka Lívia és – Ulrike Lunacek.

Az a közös bennük, hogy valamennyien egykori vagy mostani európai parlamenti képviselőnők. Ami különbözik, arról fog szólni ez a mai szpícs.

Gáll Ildikó egy évtizeden át a Fidesz kiváló alelnöke, a párt európai parlamenti listavezetője, az európai parlament alelnöke nemrég hagyott ott bennünket, nagy űrt, egyesek szerint egyenesen egy fekete lukat hagyva maga után a Fidesz és a KDNP európai gazdasági tárgyú képességeiben, tette ezt azért, hogy az Európai Számvevőszék tagja legyen a kies Luxemburg városában. Az ő kinevezése számunkra a legfontosabb uniós személyi döntés, Navracsics Tibor európai biztossá való megválasztása óta, amely arról szól, hogy a Fidesz politikusai az európai és globális szerepekben is meg kell hogy mutassák képességeiket. Gratulálok neki, sok sikert kívánok az új feladathoz, azt kívánom, hogy ha teheti ne szakadjon el se egykori kollégáitól, se a Fidesztől. Visszavárjuk.

Gál Kingát legutóbb már megünnepeltük, amikor az ő személyes és a Fidesz kollektív, nagy dicsőségére az Európai Néppárt alelnökévé választották Madridban. Fontos tudni róla, hogy nehéz és folytonos támadásoknak kitett munkája mellett Kinga négy fiúgyermeket is felnevelt az elmúlt majdnem másfél évtizedben. Az ezután következő második legnehezebb feladata, hogy a nagy magyarverő hírben álló, harcos amazonokkal teli brüsszeli LIBE bizottságnak ő az első alelnöke, ahol a hazánkat védi rettenthetetlenül a soha nem szűnő támadásoktól. A legfrissebb az volt, amikor a múlt héten az európai liberálisok vágtak egy valótlan vádakra alapított verbális csapást az éppen folyó nemzeti konzultációnkba. Az európai baloldal sehogy nem bírja megemészteni, hogy a magyarok ki merik mondani, hogy nem szeretnének tömeges törvénytelen bevándorlást. Ez érthető, ha tudjuk, hogy ők – velünk szemben – sosem merték még megkérdezni sem a saját népeik véleményét ebben a kérdésben…

Kinga személyében is nemtelen és zajos támadásoknak van kitéve ebben a bizottságban, olyanoknak, mint amely februárban vált virál-hírűvé, amit Luis Micheltől a tizenhét éve az osztrák polgári kormányt is már szégyenpadra ültetni akaró, volt belga külügyminisztertől kellett elszenvednie, amiért szerinte nem a kényes belga liberális ízlés szerint vezette volna a bizottság ülését. A LIBE egyébként az a bizottság, amely többségi szavazással pár hete elfogadta a felső határ nélküli kötelező menekültelosztásra vonatkozó jogszabálytervezetet. Tudják, azt, ami a magyar ellenzéki pártok állítása szerint nem is létezik. Ahogy a Soros terv vagy maga a tömeges bevándorlás sem, mert azt – hogy is mondják ők? – csak Orbán Viktor találta ki… Ennyit az ő valóságérzékükről…

Szóval Kingának van dolga. Sok erőt, kitartást kívánok neki, magunknak ehhez a nehéz munkához, mert afelől nem lehet a legkisebb kétségünk sem, hogy a támadások – történjen bármi is a világban – mindaddig folytatódni fognak, amíg a Fidesz kormányoz, és Orbán Viktornak hívják a miniszterelnököt.

Bocskor Andrea kárpátaljai magyar képviselőtársunk nevét csak pár éve ismerhették meg, akkor amikor úgy döntöttünk, hogy az őt és Deli Andor délvidéki politikust is felsorakoztató nemzeti listával az unióból eddig kimaradt határon túli magyar közösségeket is bevisszük a hátunkon Európa közös intézményrendszerébe. Andrea csak most kezdte a politikát, de a Kulturális és Oktatási Bizottság alelnökeként már eddig is megmutatta, hogy a kárpátaljai magyarság hiteles képviselője. A múlt héten járt sikeres viziten Antonio Tajaninál, a Forza Italiás, olasz Európai Parlamenti elnöknél, Magyarország nagy barátjánál, hogy segítségét kérje az Ukrajnában élő magyarok jogfosztásával szemben. (Itt az alkalom, amikor gratulálhatok külügyminiszterünknek, Szijjártó Péternek és az európa tanácsi kollégánknak, Németh Zsoltnak is a magyar kisebbség melletti hatékony, megalkuvást nem ismerő kiállásért. Persze a küzdelem még korántsem ért véget, de így is a magyar nemzetpolitika hosszú évek óta talán legnagyobb sikere, hogy fel tudtuk vetetni a kérdést szinte minden európai intézmény napirendjére.)

Tisztelt Küldöttek!

Az elmúlt hónapokban egy ötszáz diákos amerikai magánegyetem privilégiumai kapcsán Strasbourgban minden csapból az folyt, hogy a tanszabadság, a szerzett jogok védelme az európai demokrácia legfontosabb értéke. Egyetértek. Hogy, hogy s nem amikor viszont a százezres létszámú magyar és román polgárok tanszabadságáról és több mint száz iskolájuk fennmaradásáról beszél valaki, az viszont egyes brüsszeli balosok szerint máris Vlagyimir Putyin szekerét tolja vagy csak szimplán nacionalista.

Csak nem a hírhedt, az unió iránti bizalmat romboló kettős mércéről van itt megint szó?

A negyedik nő, Járóka Lívia, az elmúlt hónapban tért vissza közénk az Európai Parlamentbe. Annak idején 2004-ben ő volt az első cigány származású politikus az intézményben. Már önmagában ez a tény is megdöbbentő. Hogyan lehetséges az, hogy egy hétszáz ötven fős testületben, egy olyanban, amelynek szocialista, kommunista vagy épp zöld tagjai nonstop a roma közösségek elleni diszkriminációval szemben eregetnek szóvirágokat a levegőbe, és amely szinte minden tagországában élnek roma közösségek, egyedül nekünk, az általuk pofátlanul hazug módon roma-ellenesnek bélyegzett Fidesznek jutott eszébe, hogy ne csak szövegeljen, hanem tegyen is a cigányság európai – és hazai – politikába való közvetlen bevonásáért? Amúgy meg, az évtized elején, amikor mi töltöttük be az unió elnökségét, éppen Orbán Viktor kormánya volt az, amely Európa hivatalos napirendjére vette és elfogadtatta az Európai Roma Stratégiát. Van, aki dumál és van, aki cselekszik. Lényeges a különbség.

Lívia a jövő héten újra történelmet csinálhat Strasbourgban, mert holnaptól minden bizonnyal ő lesz az Európai Néppárt hivatalos jelöltje az Európai Parlament alelnöki helyére. Ő lehet az Európai Parlament történetének első cigány alelnöke! De ne igyunk előre a medve bőrére! A szocialista frakció már a héten bejelentette, hogy fideszes jelöltet egyáltalán nem kíván támogatni. Diszkrimináció? Roma-ellenesség? Vagy hungarofóbia vezeti őket? Ha Lívia ellen szavaz a baloldal, azzal bebizonyítja, hogy a nehéz sorsú, története során sok üldözésnek kitett cigányság melletti kiállása nem több, mint hazug pózolás. Azt eddig is tudtuk, hogy ők mindig visszakoznak, mihelyt a szövegelésen túl tehetnének is valamit a tíz milliós európai roma közösségért, például amikor végre szimbolikus történelmi elégtételt adhatnak egy népcsoportnak egy cigány politikus tisztségbe emelésével. Kedves Lívia, egy jó nagy kalappal a jövő hétre!

Tisztelt Elnök Asszony/Úr!

Tudom, hogy túl vagyok már a nekem engedélyezett időn, de a legérdekesebb rész most jön. Igazi európai fabula, amely arról szól, hogyan bűnhődnek meg azok akik másokat ok nélkül bántanak.

Mert az ötödik nő, akiről szólok, nem a Fidesz, nem Magyarország barátja. Épp ellenkezőleg! Ulrike Lunacek asszony, osztrák zöld politikus az elmúlt hét évben sem az unióban, sem Ausztriában, de gyakori magyarországi látogatásai során itthon sem hagyott ki egyetlen alkalmat sem arra, hogy Orbán Viktort vagy a Fideszt támadja. Őt a magyar közvélemény akkor ismerhette meg, amikor az Alaptörvényről szóló emlékezetes strasbourgi vita során azzal reszelt bennünket, hogy megszüntettük volna a zöld ombudsmant. A vád persze hamis, hiszen mikor összevontuk a parlamenti biztos intézményét, külön alelnököt nevesítettünk a jövő nemzedékek képviseletére. Lunacek szavaira akkor én válaszoltam. Azt mondtam neki, hogy rossz helyen beszél, mindezt az osztrák parlamentben kellett volna elmondania, mert Ausztriában nincs zöld ombudsman. Mielőtt minket bírál, tegyen rendet a saját portáján. Bagoly mondja verébnek… (Jöhetnek egyes felületes, vagy rosszindulatú megfigyelők most azzal, hogy bagolyhoz hasonlítottam Lunaceket. Igaz, az talán ment, hogy magamat meg verébhez, és kutya nehéz, én sem tudom eldönteni, hogy ma éppen melyik a kevésbé polkorrekt metafóra a mai európai bestiáriumban.)

A történet azzal folytatódik, hogy a politikusnő – ahogy Ausztriában mondanák – kis spéttel, de megfogadta a tanácsomat és az idén elindult az osztrák parlamenti választáson, ő volt a zöldek frontembere. Hallatlan arroganciával pár héttel ezelőtt, meg sem várva a szavazás napját nyilvánosan azzal búcsúzott az európai képviselőktől, hogy az osztrák parlamentben fogja folytatni a munkát. De bumm, a derék osztrák választópolgárok másképp döntöttek. Ulrike Lunaceket és pártját kiszavazták a Nemzeti Tanácsból. (Sebastian Kurznak gratulálunk!)

Ennek az Esopushoz vagy La Fontaine-hez is méltó európai fabulának két tanulsága is van. Egy nekünk, egy neki. Nekünk az, hogy amikor valaki Magyarországot, a magyar embereket magát a világ vagy Európa lelkiismeretének feltüntetve méltatlanul bántja, jó ha alaposan megnézzük hogy ki áll mögötte, pontosabban, hogy néhány zajos úgynevezett endzsíón és a nagy porkeverésen túl van-e egyáltalán mögötte bárki is! Van-e bármi hitele? A neki irányzott tanulság hasonló. Kedves Frau Lunacek! Fontos, ha egy politikus, amikor olyanokat mond, amilyeneket Ön, például, hogy nyissuk meg Európa határait, és engedjünk be minden bevándorlót, néha hátranéz, és meggyőződik arról, hogy az általa vallott célokat támogatják-e azok az emberek, akik állítólagos nevében ezeket elmondja. Ha nem lát maga mögött senkit, ahogy most Ön sem, akkor megváltoztatja a véleményét, és elnézést kér azoktól, akiket megbántott. Vagy távozik a politikából. A képviseleti demokrácia ezt jelenti.

Ma egész Európát eluralta a bizalmatlanság az állam, a politika intézményei iránt, ez azzal fenyeget, hogy az emberek magában a demokráciában csalódnak. Nem csoda, mert azt látják, hogy az őket képviselni hivatott, többségi választott intézmények egyre tehetetlenebbek, egyre kisebb befolyással rendelkeznek, mert erejüket nemzetközi intézmények, szerződések, senki által nem választott elitbíróságok, gazdasági konglomerátumok, hátérben rejtőzők által megfinanszírozott, világalakító céljaikat agresszívan hajtó nyomásgyakorló szervezetek vagy épp a szervezett bűnözés gyengítik le.

A demokráciát csak a politikusok részéről az emberekre való folyamatos odafigyelés, a velük való konstans párbeszéd mentheti meg. Ulrike kudarcának Aesopus-i meséje azt a reményt adja, hogy a sok baj ellenére végső soron mégiscsak működik a demokrácia.

Nem árt megkérdezni az embereket az életüket befolyásoló fontos ügyekben. Ahogy mi, Magyarországon tesszük!

Kedves Barátaim! Jogos a kritika, hogy nem szóltam ma az európai fronton szintén kiválóan helytálló, a Fidesz és a KDNP színeiben dolgozó férfiakról, mint például Erdős Norbertről ,aki Kinizsi Pálként védi a magyar méztermelelő embereket, Hölvényi Györgyről, aki pedig a Közel-Keleten üldözött keresztények megsegítéséért harcol, vagy Gyürk Andrástól, kampányfőnökünkről, aki eddig minden egyes választást, amit ő irányított az elmúlt tíz évben megnyert. Kósa, Deutsch, Schöpflin, Deli urakról. De azt majd a következő kongresszuson! Akiben a hiányérzet olyan feszültséget kelt, hogy már nem bírja, vagy diszkriminatív eljárásomat méltánytalannak tartja, az nyissa ki az erre az alkalomra készített fényes, izgalmas kiadványunkat, amely ott lapul minden küldött csomagjában!

Fidesz Kongresszus, Budapest, Hungexpo  – 2017. november 12.