Alaptörvény

Szájer József EP képviselő meghallgatása az Amerikai Helsinki Bizottság előtt

Szájer József EP képviselő meghallgatása az Amerikai Helsinki Bizottság előtt

2013. 03. 22.

Tisztelt Cardin Elnök Úr, Smith Társelnök Úr, az Amerikai Helsinki Bizottság tisztelt tagjai, Hölgyeim és Uraim!     

Megtisztelő megjelenni Önök előtt, hogy megosszam gondolataimat a magyar demokrácia helyzetéről. A jelenleg kormányon levő Fidesz alapító tagja vagyok, mely az első ellenzéki szervezet volt a rendszerváltás idején 25 évvel ezelőtt. Ugyanakkor Magyarország állampolgárai által közvetlenül megválasztott EP képviselő is vagyok. A magyar Országgyűlés tagjaként részt vettem majdnem minden jelentős alkotmányos változtatásban az elmúlt húsz évben. Nemrégiben az a nagy megtiszteltetés ért, hogy a jelen meghallgatás témáját képező új magyar Alaptörvényt előkészítő bizottság elnöke voltam.

Szeretném hangsúlyozni, hogy Magyarország alkotmányos demokrácia, amely tiszteletben tartja a jogállamiságot és az állampolgári jogokat a húsz évvel ezelőtti rendszerváltás óta. Bárkit, aki ennek az ellenkezőjét állítja, szívesen látunk Magyarországon, hogy saját tapasztalatot szerezzen, megtudjon néhány dolgot nehéz történelmünkről és a közelmúlt eseményeiről, valamint megkérdezze a magukat a magyarokat. Szeretném ezt a meghívást felajánlani az Amerikai Helsinki Bizottság tagjainak is.

Magyarország ezeréves alkotmányos tradícióval rendelkezik, amely az egyik leghosszabb Európában, és melyre országunk nagyon büszke. A történeti alkotmány egyik legfontosabb darabja, az Aranybulla („a magyar Magna Carta”) 1222-ig nyúlik vissza. Magyarország büszkélkedhet az egyik legrégibb dokumentummal a vallásszabadságról is, mely a 16. században keletkezett tordai törvény. Alkotmányunk ezen történelmi jelentőségű eredmények útját követi. Célja megőrizni az ezeréves alkotmányos kontinuitást, mely 1944-ben megszűnt hazám náci, majd szovjet megszállása miatt.

Mint törvényhozói jogokkal felruházott személy, szeretném kifejezni elismerésemet, hogy a magyar nemzet történeti jelentőségű, szuverén alkotmányozó folyamata iránt érdeklődnek. Nagy csodálója vagyok az Önök alkotmányának, amely irányt mutatott saját alkotmányunk létrehozásában is. Nagyszerű, szabadságszerető nemzeteink választott képviselőinek mindig alkalmat kellene találniuk arra, hogy egyenlő feltételek mellett megvitassák nézeteiket és tapasztalataikat a nagy fontosságú ügyekről. És mi lehetne fontosabb egy nemzet alkotmányánál? És mi lehet jelentősebb egy nemzet függetlensége szempontjából, mint saját alkotmányának létrehozása? Önök több mint 200 éve nyerték el függetlenségüket Amerikában. Történelmünk során magyarok ezrei haltak meg országunk függetlenségéért, de végül mi is elnyertük kicsivel több, mint 20 éve, mikor a szovjet megszállás véget ért. Én ott voltam akkor, ahhoz a generációhoz tartoztam, amely ezt elérte, és most a mi feladatunk mindezt megszilárdítani! Ezért is kell megérteniük nemzetünk érzékenységét a függetlenség és önrendelkezés tekintetében. Mi, magyarok, csak úgy, mint Önök, amerikaiak, nemzetünk alkotmányát demokratikus feladatnak tartjuk, melyet magunknak kell lebonyolítanunk. Meghallgatjuk a jó szándékú tanácsot, és tanulunk mások tapasztalataiból, éppen ezért is vagyok most itt. Az önálló döntés jogához azonban ragaszkodunk. Ez az a demokrácia és önrendelkezés, amiért olyan sokáig harcoltunk.

Azt az alapvető üzenetet hozom, hogy nincs okuk aggodalomra. Magyarország elkötelezett a demokrácia és a jogállamiság iránt. Részemről a legfőbb gondolat az, hogy a legújabb módosítás nem tartalmaz semmilyen olyan lényegi elemet, melyet korábban ne próbáltak volna már ki a kompetens európai intézmények és szükség esetén ne módosítottak volna.

A 2010-es választásokon a Fidesz nyert ritka nagy fölénnyel, alkotmányozó, több mint kétharmados többséget szerezve az Országgyűlésben. A magyar állampolgárok döntése a mély gazdasági, társadalmi és politikai válságra adott válasz volt. A közpénzek rossz kezelése, az ellenőrzés alól kicsúszó államadósság, a közbiztonság összeomlása és a paramilitáris szervezetek gyakori felvonulásai is ennek a válságnak a tünetei voltak. Emellett az emberi jogok komoly megsértésének is tanúi voltunk a hatóságok részéről: ezek közül a legsúlyosabb a gyülekezési jog szabadságára vonatkozott 2006-ban. Ezekben a nehéz időkben a világ demokratikus közösségének támogatására számítottunk, hogy felszólaljanak az állampolgári szabadság állami elnyomásával szemben. A nemzetközi közösség azonban sajnálatosan szemet hunyt ezek fölött. A közrendet olyan megrázó események forgatták fel, mint roma honfitársaink rasszista indokból elkövetett sorozatgyilkosságai, amelyek előtt a hatóságok tétlenül álltak.

2010-ben mandátummal és felelősséggel ruháztak fel minket arra, hogy ennek véget vessünk: hogy átfogó reformokat indítsunk, ideértve egy új alkotmány elfogadását. Azaz hogy kijavítsuk demokráciánk röppályáját.

Az új alkotmány már régóta esedékes volt. Minden közép- és kelet-európai ország, Magyarországot leszámítva, már jóval korábban elfogadta demokratikus alkotmányát, míg Magyarországnak a módosított, kifejezetten átmeneti, 1949-es sztálini alkotmánnyal kellett együtt élnie. Számos próbálkozás ellenére a korábbi kormányok és országgyűlések vagy a kellő többség, vagy pedig a politikai akarat hiányában nem voltak képesek arra, hogy teljes mértékben új alkotmány fogadjanak el.

Magyarország, mint az Európai Unió és a szélesebb euró-atlanti közösség tagja, olyan alkotmánnyal rendelkezik, mely tiszteletben tartja és előmozdítja a demokrácia és a jogállamiság értékeit. Az alkotmányos törvénykezési folyamat nagy részét politikai viták kísérték és a kompetens európai intézmények jogi felülvizsgálatot is folytattak. Például a kezdetektől fogva nagy vitát váltott ki az alkotmány életet és családot védő alapkoncepciója. Az új Alaptörvényt az Európa Tanács Velencei Bizottsága részletesen is megvizsgálta, és üdvözölte „azon erőfeszítéseket, amelyeket a kormány tett annak érdekében, hogy az alkotmányos rend összhangban legyen a közös európai demokratikus értékekkel és normákkal, illetve, hogy az alapvető szabadságokat és jogokat a nemzetközi joggal összhangban érvényre juttassa”, és azt is megjegyezte, hogy „a jelenlegi parlamenti rendszer és az ország kormányzási formája … megőrzésre került”. Habár az Európai Bizottság négy szabálysértési eljárást indított bizonyos sarkalatos törvények tekintetében az Alaptörvény elfogadását követően, sohasem kérdőjelezte meg magát az Alaptörvényt. (Az EU Szerződés 4. cikkelye szerint az Unió „tiszteletben tartja” a tagállamok alkotmányos szuverenitását.) A magyar kormány együttműködött és mindent szabályt tiszteletben tartott az eljárások során. Módosította a médiatörvényt és a bírósági törvényt a Bizottság kérésére.

Néhány szó az utolsó, negyedik módosításról: az előző héten elfogadott, úgynevezett Negyedik Módosítás rendelkezéseinek 95%-a már életbe lépett az új alkotmány elfogadása óta. Nem állt szándékunkban megváltoztatni az Alaptörvényt ennyire röviddel az elfogadása után, de az Alkotmánybíróság technikai okokra hivatkozva megsemmisítette az Átmeneti Rendelkezések egy részét. Valójában az Átmeneti Rendelkezések, melyek szintén kétharmados többséggel kerültek elfogadásra és így ugyanolyan felhatalmazást élveztek, mint maga az Alaptörvény, néhány olyan alkotmányos rendelkezést tartalmaztak, melyeket a bíróság szerint magába az Alaptörvénybe kell áthelyezni. Azaz az Alkotmánybíróság megállapította – „a belefoglalási kötelezettség” német alkotmányos doktrínája alapján -, hogy az alkotmányt egy egységes jogszabályba kell foglalni. Alapvetően tehát csak át kellett másolni az Átmeneti Rendelkezéseket az alkotmány főszövegébe. Emiatt alakult ki a módosítás jelenlegi hosszúsága. Ugyanakkor itt egy korántsem új szövegről van szó. A negyedik módosítás az Alkotmánybíróság megállapítása alapján készült és semmiképp sem az ellen, ahogy azt egyes félrevezető, kritikai hangok állítják.

Hadd ejtsek néhány szót az új elemekről.

Az egyes, ennek hanyatt-homlok ellentmondó megállapítások ellenére a negyedik módosítás nem csökkenti az Alkotmánybíróság hatáskörét, sőt, tovább bővíti azt. A Legfőbb Bíróság elnökének és a legfőbb ügyésznek is jogot biztosít arra, hogy kezdeményezze a törvények alkotmányos felülvizsgálatát. Hatályon kívül helyezi azokat az AB döntéseket, amelyeket a bíróság az előző alkotmány alapján hozott, de a bíróság szabadon hivatkozhat korábbi saját ítélkezési gyakorlatára jövőbeli döntéseiben. Ugyanakkor a Módosítás nem foszthatja meg az Alkotmánybíróságot olyan hatásköröktől, melyekkel soha nem rendelkezett: attól a hatáskörétől, hogy felülvizsgálja és megsemmisítse maga az alkotmány szövegét vagy az alkotmány módosításának egyes rendelkezéseit, hacsak nem eljárási alapon. Számomra a hatalmi ágak szétválása azt jelenti, hogy a bíróság értelmezi, de nem módosítja az alkotmány szövegét. Az Alkotmány szövegének a megváltoztatására (vagy megsemmisítésére) irányuló hatáskör kizárólag az alkotmányozó hatóság, jelen esetben, a magyar Országgyűlés hatásköre. A negyedik módosító javaslat továbbá nagy előrelépés a tekintetben, hogy az AB működését átláthatóvá teszi azáltal, hogy megnyitja eljárásait a nagyközönség számára. Hozzátéve, hogy – számos európai országhoz hasonlóan – az eljárásban érintett feleknek biztosítani kell a jogot arra, hogy kifejtsék véleményüket az eljárásról, ezzel pedig megszűnjön a bíróság sokak által kritizált „fekete láda” természete.

Ami az egyházak jogállását illeti, szeretném megismételni, hogy a kritizált törvénynek semmi köze sincs a vallásszabadságoz vagy akár magához a valláshoz. Az Alaptörvény VII(1) cikkelye szerint az egyéni vagy közösségi vallásgyakorlás az egyéni és a vallási közösségek alapvető joga (anélkül, hogy bármiféle bejegyzésre lenne szükség). Ebben a tekintetben az Országgyűlés pusztán arra jogosult, hogy törvényben meghatározott kritériumok alapján eldöntse, hogy mely vallási közösség kaphatja meg azt a további jogot, hogy támogatásban részesüljön az adófizetők pénzéből. Ez bevált gyakorlat Európában, de ugyanakkor az egyházak listája nálunk szélesebb az európai átlaghoz viszonyítva. Tudom, hogy az Önök Alkotmányának Első Módosítása alapján az Önök rendszere eltér az európai modelltől. A mi Negyedik Módosításunk egy fontos korrekciót tartalmaz: a (kétharmados) országgyűlési döntés ellen az Alkotmánybíróság előtt lehet fellebbezni eljárási hibára hivatkozva. Ez a módosítás az Alkotmánybíróság vonatkozó határozata alapján került elfogadásra.

Ami a médiát illeti, nincs új hírem. Itt valódi sikertörténetről beszélhetünk, legalább is ha pusztán a hazám szabad sajtójában nap, mint nap megjelenő, a kormányt kemény kritikával illető beszámolók, cikkek és egyéb más megnyilvánulások számát tekintjük. Ha elolvassák ezeket, nem tapasztalnak semmiféle gyalázatos cenzúrát. Bárki, aki veszi a fáradságot, hogy a helyszínen ellenőrizze le a tényleges helyzetet, nem pedig pusztán szóbeszéd alapján, egyetért ezzel. Nem tudok semmiféle cenzúráról vagy olyan esetről, hogy újságírókat zaklatás érte volna a jelenlegi kormány három éve alatt. A médiatörvény tényleges célja az volt, hogy alkalmazkodjék az internet korához és ésszerűsítse a közmédiumok közpénzből történő finanszírozását. Nagy viták folynak olyan országokban, mint az Egyesült Királyság a megfelelő sajtószabályozást illetően. Ahogy korábban említettem, a médiatörvény néhány alkalommal módosításra került az Európai Bizottság és az Alkotmánybíróság kérésére.

Az antiszemita és rasszista megnyilvánulások aggodalomra adnak okot Magyarországon. Bár nem új keletű és sajnos Európa szerte elterjedt ez a jelenség, minden ilyen eset sajnálatos és megszüntetése nagy elszántságot követel. A magyar kormány meg tud felelni ennek a kihívásnak. Orbán Viktor miniszterelnök több alkalommal is megerősítette, hogy a „zéró tolerancia” pártján áll az antiszemitizmus kérdésében.

Itt két, egymással szembenálló elvárással szembesülünk: harcolnunk kell a gyűlöletbeszéd ellen és ugyanakkor meg kell védenünk a vélemény nyilvánításának a szabadságát. Meg kell találnunk a megfelelő egyensúlyt. Az Alaptörvény negyedik módosításában alkotmányos alapokra kívántuk helyezni a civil eljárás lehetőségét mindazok számára, akiknek a vallási, etnikai vagy nemzeti közösségük méltóságát csorba éri. Lehet, hogy nem ez az egyetlen megoldása a problémának. Voltak kritikai hangok, de nem állhatunk tétlenül. A paradoxon illusztrálására hadd emlékeztessem Önöket a kuruc.info esetére. A kuruc.info az Egyesült Államokban bejegyzett, magyar nyelvű weboldal, mely köztudottan faji gyűlöletre és erőszakra uszít és a magyar közönséget célozza meg. A magyar hatóságok hiába kérték bezárását az amerikai hatóságoktól. A válasz mindig az volt, hogy ez nem lehetséges a liberálisabb amerikai törvények szerint.

A magyarországi zsidó közösségek, akik évtizedekig vártak erősebb jogi eszközökre a gyűlöletbeszéddel szemben, üdvözölték ezt a lépést. Köves rabbi, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség és Tett és Védelem Alapítvány vezetője a negyedik módosítás erről szóló részét  „a közösségek méltóságának védelme felé tett történelmi lépésnek” nevezte.

A politikánk összhangban áll a múlthoz való egyértelmű viszonyunkkal. Az első Orbán kormány volt az, amelyik létrehozta a Holokauszt Emlékközpontot Budapesten, bevezette a Holokauszt Emléknapot, illetve az iskolai alaptantervbe is belevette a Holokauszt oktatását. A legutóbbi fényes példa a 2012-es Wallenberg Emlékév, amelyet a második Orbán kormány kezdeményezett, hogy méltó módon emlékezzenek meg a svéd diplomata születésének századik évfordulójáról, aki több ezer zsidót mentett meg Budapesten a második világháború végén és aki posztumusz kapta meg az Önök törvénykezésének a legmagasabb elismerését, a Kongresszusi Érdemérmet. A Wallenberg év általános elismerést váltott ki. Lehetőséget nyújtott arra, hogy elismerjék a magyarok társ-felelősségét a Shoában, amit Áder János Köztársasági Elnök az izraeli Knesszet előtt elmondott beszédében meg is tett.

A rendelkezésemre álló időkeret nem biztos, hogy elegendő arra, hogy minden felvetésre reagáljak, de javaslom, hogy nézzék meg figyelmesen a módosítást. A múltban el tudtuk oszlatni az aggodalmaikat a médiatörvény, a bíróságokról szóló törvények kapcsán és még számos más hasonló példát tudnék felhozni… Szívesen fogadjuk a kritikájukat, amennyiben azokat tényeken és érveken alapulnak. Martonyi János külügyminiszter kikérte a Velencei Bizottság véleményét a negyedik alkotmánymódosítás kapcsán. Mi betartjuk az európai intézmények szabályait és ugyanezt várjuk el mindenki mástól is, ideértve azokat is, akik kritikával illetnek bennünket. Mély meggyőződésem, hogy egy konstruktív párbeszéden keresztül gazdagíthatjuk egymás alkotmányos tapasztalatát és így elkerülhetjük a félreértésekből fakadó alaptalan vádakat és nézeteltéréseket.

A nemzeteink közötti barátság, az, hogy Magyarország és az Egyesült Államok ugyanahhoz a szövetséghez tartozik és az a tény, hogy egymás megbízható partnerei vagyunk közös értékeink előmozdításában olyan térségekben, mint Afganisztán vagy a Balkán térség, segíteni fog bennünket.

Engedjék meg hogy beszédemet nemzeti himnuszunk első sorával, egyben az új alkotmányunk első sorával zárjam: „Isten áldd meg a magyart”.