Hírek

Szájer József ünnepi beszéde Sopronban

Szájer József ünnepi beszéde Sopronban

2014. 03. 15.

Tisztelt Polgármester Úr!
Tisztelt Firtl Képviselő Úr!
Hölgyeim és Uraim!
Kedves Soproniak!
Három éve húsvétkor elfogadott új Alaptörvényünk – szemben a korábbi alkotmánnyal – számos nyílt és rejtett hivatkozást tartalmaz legnagyobb nemzeti ünnepünkre, március tizenötödikére:

  • Kimondja, hogy ez a nap a forradalom és a szabadságharc napja,
  • Kimondja, hogy Magyarország zászlajának színei, követve a reformkor jelképrendjét, mit jelentenek nekünk, magyaroknak: a piros az erőt, a fehér a hűséget – nekünk, Soproniaknak, akik mi magunk vagyunk ennek nemzeti példái, ez különösen fontos -, a zöld a reményt.
  • Az Alaptörvény Szabadság és felelősség fejezetében foglalt polgári és szabadságjogok megfogalmazása közvetlenül épít negyvennyolcas hagyományainkra, az áprilisi törvényekre, amelyek akkoriban egész Európának mutatták a példát, fogalmazták meg kristálytisztán és hallatlanul erős meggyőződéssel a magyarok szabadságszeretetét.
  • Alaptörvényünk utolsó sora pedig azonos a magyar történelem szent szövegének, a márciusi ifjak által megfogalmazott Tizenkét Pontnak utolsó sorával: Legyen béke, szabadság és egyetértés!


Ha a nemzet legfontosabb dokumentuma, az Alaptörvény is ilyen bátran épít a negyvennyolcas hagyományra, akkor nem túlzás azt állítani, hogy a márciusi magyar forradalom nemzeti önazonosságunk legfontosabb történelmi pillanata.
Szerencsés nemzet vagyunk a nemzetek Európájában.
Ha azt mondjuk, forradalom, két jelentős évszámra gondolunk mindannyian mi, magyarok a világban.
1848, 1956: két sorsfordító forradalmunk.
1848-1849 egyszerre történelmi valóság és legendateremtő mítosz.
Összefoglalta mindazt, amit a nemzet elvárt önmagától a korábbi századokban, és ami előkészítette a béke és a gazdagodás, a fejlődés századfordulós korszakát.
1848 márciusa, és mindazok az események, amelyek ezt követték, aztán évszázadokon át reményt adtak minden történelmi helyzetben azóta is: tartást, viselkedési mintát, elszánást.
Mindaz, ami március 15-ével kezdődően a Nemzeti Múzeum lépcsőjétől a Pilvax Kávéházon keresztül Segesvár csatamezején át Világosigtörtént- formálja jelenünket, beleíródott a magyar szívekbe.
Ennek az erőnek köszönhetően éppen 25 évvel ezelőtt volt kellő bátorsága és elszántsága akkor formálódó ellenzéknek Sopronban is, hogy március 15-ét sok ezer szabad polgár jelenlétében a Hűségzászlónál szabadon megünnepelje. Bátorságnak és forradalmi tettnek számított, hogy 1957-et követően köztérenelőszörhangozhatott el Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról verse. Az akkori ünneplés nyílt és határozott tüntetés volt a szabadságot elnyomó, hazugságra épült hatalommal szemben
Tisztelt Ünneplők!
A magyar 1848 szellemisége, fiatalsága, frissessége és bátorsága a mai napig éltető ereje nemzeti megújulásunknak.
1848 nemzetegyesítő ereje erősebb és hatalmasabb mint a világ bármely forradalmáé. Bárhogyan is próbálták elvenni tőlünk, 1848 megmaradt nekünk annak, ami valóban volt. A szabadság szimbólumának.
Volt olyan kor, amikor 1848 azt jelentette, hogy a magyarság az idegen monarchia fojtogató nyomásától akart megszabadulni.
Volt olyan kor, amikor a diktatúra testet, lelket, erkölcsöket, nemzettudatot összeroppantó szorításától való szabadulás erejét adta.
És voltak olyan időszakok, amikor a reményteli nemzet jövőformálásához, felemelkedéséhez adott többleterőt.
Ezért aztán az emberek, a nép ellenében kormányzó hatalom soha nem szerette március 15-ét.
Tisztelt Ünneplők!
A magyar forradalmárok nem sodortatták magukat a népek tavaszának forradalmi hullámaival, hanem irányt szabtak nekik.
1848, 1956 vagy épp 1989 ifjai nem gyűlölködéssel harcolták ki a szabadságot, hanem szeretettel. Azt a szabadságot, amit ők harcoltak ki nekünk, a mi felelősségünk megvédeni. És úgy tudjuk legjobban védelmezni, ha folytatjuk a munkájukat. Szükségünk van ehhez az ő örökségükre: a reformkori, a megszokottat az elavultat megváltoztatni képes gondolkodásra, a márciusi ifjak lendületére.
És persze szükségünk van még valamire: a hitünkre. Mert hit nélkül még nem győzött a történelemben semmilyen cél. A ’48-as ifjakat is hitük hajtotta, pedig ki lehetett volna biztos abban, hogy győzni fog a forradalom? És a forradalom eszméje mégis győzött. Vagy ki ne gondolta volna esztelen vakmerőségnek 1989-ben a demokratikus átalakulásban hívő fiatalok felvetését, hogy a szovjet csapatoknak semmi keresnivalójuk Magyarországon.
Higgyünk hát mi is a sikerben! Higgyünk abban, hogy becsületes munkával, egymás meghallgatásával és megértésével fel lehet építeni az új, gyarapodó és tisztességes Magyarországot! Azért, hogy jusson munka mindazoknak, akik becsülettel dolgozni akarnak. Azért, hogy gyermekeink megtalálják idehaza a boldogulásukat, és az ország ne felélje, hanem megalapozza a jövőjét! Azért, hogy büszkék lehessünk Magyarországra és a magyarok világraszóló teljesítményére, arra amire Alaptörvényünk is utal a Nemzeti Hitvallásban.
Magyarország mostani kormánya és parlamentje bebizonyította, hogy a felemelkedésre csak akkor van igazán esélyünk, ha az eseményeknek, a saját jövőnknek mi szabjuk meg az irányát, és nem arra várunk, hogy a külső hatalmak milyen ukázokat adnak ki.
Nincs szükségünk sem Valutaalapra, sem Trojkára, ahhoz, hogy tudjuk mi a teendő. Magyarország az ő „jótanácsaik” nélkül, sokszor éppen azok ellenére állt újra biztosan saját lábára az elmúlt években.
Tisztelt Soproniak!
Mi magyarok nem akarunk oda, 2010-be visszamenni, a reménytelen eladósodás és a kiszolgáltatottság, az önfeladó válság viszonyai közé. Újra megtalált szabadságunkat nem adjuk fel. Még akkor sem, ha vannak még Magyarországon ma is olyan politikusok, akik félnek az önállóságtól, olyanok, akik ha tehették a múltban is mindig valaki más, más országok – ott is többször kudarcot vallott – recepjeit követték, mit sem figyelve arra, hogy mit is kíván a magyar nemzet. Nem. Oda nem mehetünk vissza!
Erről három hét múlva mi dönthetünk, szabadon, huszonöt éve együtt kivívott szavazati jogunkat gyakorolva.
Magyarország ma azt a sikeres irányt követi, amelynek alapja a 2010-ben elkezdett nemzetépítés programja.
1848-ban egy kiáltvány így fogalmazta meg a teendőket: „Most a hazának nagy érdeke méltán elvárja, hogy benne egyesüljön minden erő, minden tehetség!”
 Tisztelt Soproniak!
2014-ben, az örök 1848. mindig friss, fiatal és máig erős üzenete ugyanaz:
„Most a hazának nagy érdeke méltán elvárja, hogy benne egyesüljön minden erő, minden tehetség!”!
Köszönöm, hogy Önökkel együtt ünnepelhetem ezt a minden magyarnak ilyenkor tavasszal, a természet megújulásakor mindannyiunknak minden esztendőben új erőt adó szent magyar napot!

Képek: Corvinus Rádió