Alaptörvény

„A demokrácia röppályája: Miért számít Magyarország” – Christopher Smith társelnök nyilatkozata

„A demokrácia röppályája: Miért számít Magyarország” – Christopher Smith társelnök nyilatkozata

2013. 03. 22.

Kevesebb, mint egy hónapja elnököltem egy meghallgatást „Antiszemitizmus: Egy növekvő fenyegetés minden vallás számára” címmel. Az egyik meghallgatott tanú Fellegi Tamás volt, az Orbán kormány egy volt minisztere, aki maga is zsidó származású. Az előadott vallomása meggyőző volt, mint ahogy az Orbán kormány antiszemitizmus elleni jelentős intézkedéseinek hosszú listája is az.

Fellegi úr őszintén elmondta, hogy az antiszemitizmus egy komoly társadalmi probléma Magyarországon. Szerencsére, az Orbán kormány itt egy nyilvánvalóan felfelé ívelő pályán halad, és minden jelzése arra mutat, hogy továbbra is a megoldás része kíván lenni, nem pedig a probléma maga. Biztos vagyok abban, hogy kifejezetten fel fogja venni a harcot azokkal a kitartó próbálkozásokkal szemben, amik a Holokauszt elkövetőinek és az 1930-as, ’40-es évek valamint napjaink elvetemült antiszemitáinak rehabilitálását akarják. Én mindenképpen továbbra is erre fogom bíztatni a kormányt.

Mindannyian tudjuk, hogy több civil szervezet és néhány kormány, köztük a miénk is, nyíltan kritizálták a magyar kormányt különböző területeken, érintve a demokráciát és az emberi jogokat is – és azt is, hogy a magyar kormány a támogatóival együtt nyomatékosan visszautasította ezeket a kritikákat.

Mindkét oldal anyagait áttekintve, azt kell mondanom, az Orbán kormánynak igaza van, amikor azt állítja, hogy a kritikák közül sok igazságtalan, mert kettős mércét, ferdítést, vagy pontatlan információt tartalmaz. A magyar kormány ezt nagy körültekintéssel dokumentálta, például a Freedom House-nak küldött nyílt levelében.

Hogy egy másik példát említsek, amikor az Obama adminisztráció az Orbán kormány új alkotmányának elfogadását kritizálja, az írásbeli beszámolójában az állítja, hogy „alapvető” kérdésekben, a „folyamatnak inkább egy, a társadalmon átívelő konszenzushoz kell vezetnie, mint kizárólag a kormányzó koalíció véleményét tükröznie…a társadalom különböző csoportjaival való érdemi konzultáció hiánya nem felel meg a demokratikus szellemiségnek”. Bárki, aki tisztában van az Obamacare törvény elfogadásának körülményeivel, könnyen megkérdőjelezheti, hogy vajon kormányunk ideális helyzetben van-e ennek az üzenetnek a közvetítésére. Mindenesetre mellőznie kellett volna a demokráciára vonatkozó durva meggyanúsítást.

Ugyanakkor ezeket az üzeneteknek közvetíteni kell – nem szabad a cinizmusnak engednünk, a saját vagy bármely más kormány hibái miatt.

Azonban sokkal alázatosabbnak kellene lennünk – különösen egy olyan ország esetében, mint Magyarország, ahol az alkotmányos fékek és ellensúlyok rendszere él és virul, ahol egy demokratikus párt példátlan kétharmados többséggel nyert szabad és tisztességes választásokon és kapott felhatalmazást drámai változtatásokra, elfogadott egy demokratikus alkotmányt és késznek mutatkozik a másokkal együttműködésre, hogy módosítsa és javítsa az újonnan hozott törvények hibáit.  Ez egy egyenlő felek között zajló párbeszéd, és sokat tanulhatunk Magyarországtól. Itt kifejezetten az államadóssági plafon alkotmányos szabályozására és az élet anyaméhben való védelmére gondolok.

Szeretnék gratulálni a magyar kormánynak az új alkotmány számos dicséretre méltó részéhez, – számos dolog, amely elősegíti az emberi jogok érvényesülését, beleértve az emberkereskedelem és a reproduktív klónozás tilalmát, valamint az élet védelmét.  És ami a többit illeti, várakozással nézek elébe a magyar kormánnyal folytatott párbeszédnek országaink alkotmányos hagyományairól, és azok fejlesztésének lehetőségéről.

Az eredeti dokumentum elérhető itt.