Rendezvények

Egy diák emlékei a “Modell Európa Parlament” brüsszeli jutalomútról

Egy diák emlékei a “Modell Európa Parlament” brüsszeli jutalomútról

2008. 04. 13.

Már 8 órája utazunk ebben a pállott buszban. Irdatlan dugó van, csoda lesz, ha éjfélre hazaérünk. A busz, akárcsak egy katlan. Nincs levegő, mindenkinek zúg a feje és ha nagyritkán megállunk akkor is csak kavargó fejjel támolygunk. Mondjuk erről nemcsak az út tehet. Kicsit hosszú volt a tegnapi éjszaka. Teljes tudatában annak, hogy reggel fél hatkor fogunk indulni, este tízkor még páran nekivágtunk Antwerpen belvárosának, amit soha nem sikerült elérnünk, ugyanis iszonyatosan elkavartunk és így gyakorlatilag csak a körgyűrűt „fedeztük fel”. Negyed egyre értünk csak vissza a szállodába leverten és elcsigázottan. Egy ilyen csúfos kudarc után kellett egy kis lazítás és nekiláttunk kipróbálgatni a helyi búza és malátaleveket. Összegyűltünk az egyik háromágyas szobában és ott dumáltunk elég sokáig. A végén még silent disco-ztunk is, és így elég szépen zártuk ezt a négy napot.

Nekem speciel elég nehezen indult ez az út, mert csak az elutazás előtti nap tudtam meg, hogy megyek, de hát egy ilyen lehetőséget kár lett volna kihagyni. Végre egy kis lazítás az érettségi előtti rettegés közepette és méghozzá ilyen helyen… 

Antwerpenben volt az állandó szállásunk, innen indulva utaztuk be Belgiumot. Az első napra a célunk, az EU adminisztratív központja, Brüsszel volt. Mindenki elővette a MEP-es  szerelését, az öltönyt, az oldaltáskát és az udvarias mosolyt és nekivágtunk az EU-s intézményeknek. Délelőtt előadásokat hallgattunk a Régiók Bizottságában és a Magyar Köztársaság Állandó Képviseletén, majd az ebédszünetben bejártuk Brüsszelt. Bár ez a város valamiféle különös egyvelege a középkori németalföldi kőből faragott és csipkézett, illetve a mai modern üvegtornyos építészetnek, mégis lenyűgöző. A nap második felében jött az utazásunk fő célja, az Európai Parlament, ahol az igazi MEP-ek  (member of european parlament) dolgoznak. Meghallgattunk EP képviselőket, akik ottani munkájukról beszéltek, majd a magyar tolmácsok vezetőjét, aki bemutatta nekünk azt a bábeli nyelvzavart amit le kell küzdeniük, mivel a plenáris ülésen mindenki a saját nyelvén beszél és várja is a fordítást, azaz 23 csatornán folynak folyamatosan a fordítások. Délután pedig még beültünk a parlament ülésére, ahol épp a Hezbollah és Libanon viszonyát vitatták meg.

Miután a délutáni szabadprogramon lealkudtam egy étteremben ötünk sörének az árát, következett az esti vacsorameghívás. Szájer József EP képviselő volt olyan kedves és Brüsszel főterének közelében a Maneken étteremben látott vendégül minket, (amúgy ő volt, aki állta az utazási és szállási költségeinket is, tehát gyakorlatilag ingyen voltunk Belgiumban) és velünk volt egész este egy kötetlen beszélgetés keretében.

Ezzel véget is ért a program brüsszeli része, de nem az egész. Ugyanis másnap megint nekivágtunk az útnak és bejártunk Gent és Bruge városát. Ezek már igazi németalföldi városok voltak. Telis-tele gótikus katedrálisokkal és műemlékekkel. Fel se tudnám sorolni mindazt a sok művészeti kincset, mit láttunk, de azért kiemelném a genti oltárt, amin visszaköszöntek a felsős énekkönyvek borítói. Bruge-ben különösen érdekes volt a város szerkezete, miszerint 86 szigeten áll a város, sűrűn behálózva csatornákkal, adva neki az északi Velence nevet.

Rákövetkező nap pedig már utaztunk és így itt is vagyok a jelenben. Le is teszem a pennát (pontosabban Bencze Dávid tanár úr laptopját) és alszom egyet, hátha megint előjön álmomban az az 500 eurós napi fizetés amit a régiók bizottságában kapnak úgy, hogy még fel sem kötelező szólalniuk…

 

Lengyel Zoltán

2008 április 11.,15:16

Nürnberg mellett az autópályán