Elfogultságok Európája

Királyságot épít Magyarország - bírálnak EP-képviselők, miközben Európa több országában királyság van. A bal-jobb szembenállás ugyanolyan erős az unióban, mint nálunk - mondja lapunknak Szájer József. A fideszes európai parlamenti képviselő szerint kettős mérce jellemzi a magyar médiatörvény elleni uniós kampányt is.

– Egyetért uniós képviselőtársával, aki Orbán Viktor európai parlamenti beszéde után azt mondta, jó volt Strasbourgban magyarnak lenni?

– Egyetértek. Sok kollégánk odajött gratulálni, azt mondták, ez kivételes pillanat volt az Európai Parlamentben.

– Miért?

– Sokan úgy fogalmaztak, hogy az EP most lett igazi parlamentté. Az Európai Parlamentben nemrég hoztak létre egy bizottságot, melynek feladata, hogy kitalálja, hogyan tegyük vonzóvá a plenáris üléseket. Hiszen unalmasak, nem sokan követik figyelemmel őket. A strasbourgi ülés után több bizottsági tag azt mondta, már nincs is szükség a testületre, itt vannak a magyarok, akik valódi parlamentet tudnak csinálni az EP-ből.

– Ennyi? Erre kell büszkének lennünk?

– És arra, hogy olyan kormányunk van, amely az uniós értékek mellett Magyarországot is határozottan tudja képviselni. Az elmúlt években ahhoz voltunk szokva, hogy a magyar kormányok lehajtott fővel vették tudomásul a külföldről jövő valós vagy vélt utasításokat.

– Magyarország bűzlik, sötét folt vagyunk Európa térképén, itt diktatúra kiépítése folyik – hallhattuk a médiatörvény kritikájaként. Az Orbán-beszéd ön szerint változtatott a képen?

– Eddig úgy folyt az eljárás, hogy abba Magyarországot nem vonták be. Úgy nézett ki, mint amikor egy perben a felperes álláspontja úgy válik ítéletté, hogy az alperest meg sem kérdezik. Ez a régi időkre emlékeztet, mint amikor A tanú című filmben Pelikán kezébe adták a vallomását, s ő azt mondta: elnézést, Virág elvtárs, ez az ítélet. Miközben bennünket az európai értékek megszegésével vádolnak, vádlóink a legelemibb szabályokat sem hajlandók betartani. Strasbourgban végre elhangozhatott az ellenvélemény. De világosan elmondták az uniós képviselők is, hogy a magyar választásokon vesztes fél indított kampányt a kormány ellen.

– Ekkora hatalma lenne annak a négy MSZP-s képviselőnek, aki 2009-ben bejutott az EP-be?

– Nem nekik van nagy hatalmuk, a kampány a pártcsaládon belüli rosszul felfogott szolidaritás következménye. Sommás ítéletek hangozhattak el egy olyan törvényről, amelyet a hozzászólók el sem olvastak, s nem volt lehetőség az ellenvélemény kifejtésére. Amikor megjelennek a vitában olyan motívumok, melyek csak egy hazai szócsatában lényegesek, akkor kilóg a lóláb.

– Miért érdeke az európai szocialista politikusoknak, hogy olyan párt mellett álljanak ki, amely elvesztette a társadalom támogatását?

– Az uniós képviselők leginkább a saját országuk ügyeivel vannak elfoglalva. A mi belső vitáinkba csak azért szólnak bele, hogy testvérpártjukat segítsék. Szerintem elhibázott az ilyen kritikátlan hozzáállás. Az EP-ben a szocialisták több mint tíz éve elvesztették többségüket. Ha azt szeretnék, hogy több szocialista képviselő jusson be az EP-be Magyarországról, akkor nem szolgai módon kellene visszhangozni, amit az MSZP-től hallanak. Lehetett volna például figyelmeztetni Gyurcsány Ferencet, amikor 2006-ban brutális fellépést tanúsított a saját polgáraival szemben – de ehelyett megvédték.

– Az Európai Parlamentben is ugyanolyan erőteljes a bal-jobb szembenállás, mint Magyarországon?

– Igen. Az Európai Parlament ebben nem nagyon különbözik a magyar politikától, a döntéseiben ugyanúgy politikai szempontok érvényesülnek. Az unióban elfogadott a kettős mérce alkalmazása. Gyakran előfordul, hogy a jobboldali politikust megtámadják, ám ha ugyanazt a szocialista politikus teszi, akkor az indítványt leszavazzák. Ez a bírálatokban is tetten érhető, Magyarországot illetően is.

– Például?

– A szocialisták osztrák frakcióvezető-helyettese – a magyar szocialisták szavait visszhangozva – felszólította a Fideszt, hogy ne vigye utcára az embereket, miközben Bécsben a szocialisták minden szerdán engedély nélkül tüntettek. Kérdésként felmerült, hogy Magyarországon a kormányváltás után sokakat lecseréltek az államigazgatásban. Amikor ezt szóvá tette egy szocialista képviselő az Európai Parlamentben, én megkérdeztem: hol volt ön 2002-ben? Annál nagyobb tisztogatást az államigazgatásban kormányváltáskor még nem lehetett látni. Egyébként az unióban is különböző szokások vannak. Egyik országban kormányváltáskor mélyebb szintig cserélik le az államigazgatás tagjait, a másikban kevésbé. A legabszurdabb az volt, amikor évekkel ezelőtt idejött az osztrák szocialista házelnök, és kifogásolta, hogy a magyar parlament háromhetenként ülésezik – miközben az osztrák parlament csak feleannyi ülést tartott. Ezeket a kérdéseket az érintett urak, elvtársak nem azért hozzák elő, mert nekik fontos lenne, hanem mert magyar kollégáik megkérték őket erre. Ugyanez történt a magyar médiatörvénnyel.

– Akkor még inkább érthetetlen, hogy a kormány nem készült fel a botrányra.

– Nem lehetett felkészülni. Ilyen összehangolt és erőteljes támadásra nem lehetett számítani, hiszen ilyenre nem volt még példa.

– Azért azt tudni lehetett, hogy a sajtószabadság kérdése mindenhol kényes kérdés.

– Pár éve a szocialisták is módosítani akarták a médiatörvényt, de akkor hiányzott a felháborodás. A 15 esztendeje elfogadott jogszabály is tesz utalást a kiegyensúlyozottságra, de akkor Daniel Cohn-Bendit nem kiabálta tele Európát a kifogásaival. Nem hallottunk tiltakozást akkor sem, amikor a Magyar Televízióban nem voltak fideszes kurátorok. Akkor hiányzott ez a fajta érzékenység vagy érdekeltség, ami azt jelenti, hogy ezeknek a hölgyeknek, uraknak a szeme eléggé szelektív módon lát. Vagyis nem a felkészüléssel van probléma, hanem azzal, hogy sokáig lehetőséget sem kaptunk, hogy a rágalmakra reagáljuk, mivel a külföldi újságok is csak a bírálatokat közölték.

– Merthogy a média Nyugaton is inkább balliberális kézben van?

– Egyértelműen, sőt bizonyos tekintetben még inkább, mint Európa más részein. Ennek is köszönhető, hogy az ideológiai vádaskodásban az európai baloldal sokkal inkább jeleskedik, mint a jobboldal.

Daniel Cohn-Bendit

– Azért megjegyzendő, hogy a médiatörvényt hazai konzervatív újságírók is bírálták, többek között a Heti Válaszban.

– Nem arról van szó, hogy a médiatörvény tökéletes volna, de korrekt vitát várunk el Európától. Ha valakinek azzal van problémája, hogy a határon túl nyúló szolgáltatásokra is kiterjed a jogszabály hatálya, s ez ütközik az uniós joggal, akkor ezt beszéljük meg. Ha másnak az a kifogása, hogy túlságosan széles a bírságolási jog, akkor azt vitassuk meg. Ne azzal kezdjük, hogy Magyarországon diktatúra van kibontakozóban. Amikor 2004-ben beléptünk az EU-ba, elfogadtuk az unió játékszabályait, de mi is jogot formálunk arra, hogy az unióban szokásos eljárás szerint rendezzük a vitás kérdéseket.

– Van, aki szerint a készülő alkotmány körül legalább akkora vihar várható, mint a médiatörvény esetében. Érezni ennek az előszelét az Európai Parlamentben?

– Hogy Magyarország milyen alkotmányt hoz létre, az ránk tartozik mindaddig, amíg az összhangban van az európai elvekkel. De már most elkezdődtek a bírálatok. A legdurvább vád az volt, hogy a Fidesz elnöki rendszert fog bevezetni, miközben az unió 27 országából legalább tízben ilyen rendszer működik. De megfogalmazták, hogy királyság lesz nálunk, miközben az unió több országa monarchia. Ebből is látszik, hogy a bírálat hazánkból érkezik az unióba.

– Az Alkotmány-előkészítő bizottság munkájában ön is részt vesz. Mint ahogy a rendszerváltó kerekasztalnál is ott ült, amelyen a mostani Alkotmány formálódott, sőt 14 évig dolgozott az alkotmányügyi bizottságban. Most miért érez alkotmányozási kényszert?

– Európa szégyene, hogy mi vagyunk az egyetlen ország, melynek ideiglenes Alkotmánya van. Olyan Alkotmányt kell létrehozni, amelyre a polgárok hosszú távon számíthatnak, és amelyet magukénak érezhetnek. A magyar nemzet legfontosabb jogi dokumentumáról van szó, amely jelen pillanatban pongyola, zavaros, rossz számozású, nyelvtani hibáktól hemzsegő szöveg, amelyben nincs olyan megállapítás, ami miatt bárki a szívéhez közelinek érezhetné. Természetes, hogy újat kell alkotni.

– Kapott alkotmánytervezeteket szorgalmas állampolgároktól?

– Fantasztikus nemzeti vita bontakozott ki. Rengetegen megkerestek, sok észrevételt kaptam, jelentős részük beépíthető az új Alkotmányba vagy a sarkalatos törvényekbe. Blogot is indítottam, melyben az érdeklődők hét témában elmondhatják a véleményüket. Magyarországon történelmileg erős az alkotmányos tudat. Csak most fog elkezdődni a nemzeti konzultáció ebben a kérdésben, ennek ellenére számos észrevétel érkezett.

– Még csak a konzultáció időszaka következik, nincs mindenben kialakult Fidesz-álláspont. Erős vagy gyenge legyen a köztársasági elnök? Elárulná, mit gondol a legfontosabb alkotmányossági kérdésekről?

– Megtartanám a jelenlegi nemzeti jelképeket, nem tenném bele a zászlóba a magyar címert. Kétkamarás parlamentre nincs szükség, önálló funkciója nem is lenne, és éppen most csökkentettük a képviselők számát kétszázra. Nem adnék több jogkört a köztársasági elnöknek, mert az kétfejűvé tenné Magyar országot, sőt technikai jellegű ügyeket el is vennék tőle.

– Felmerülhet, hogy a nép válassza az államfőt?

– Ez húsz éve folyamatosan felmerül. Én még mindig a parlament általi választást tartanám helyesnek, de a magyar polgárok többsége nem így gondolkodik. Amikor 1990-ben arról döntöttünk, milyen címere legyen az országnak, első körben a Kossuth-címerre szavaztam. Aztán konzultáltam a soproni polgárokkal, és kiderült, ők a koronásat szeretnék. Végül utóbbi kapta meg a kétharmados többséget, és én is arra szavaztam.

– S mire szavazna most az alkotmánybíróság hatáskörét illetően? Erős legyen vagy gyenge a testület?

– Minden alkotmány annyit ér, amennyire megvédjük. A most készülő végleges Alkotmány ugyanolyan erős védelemre szorul, mint a jelenlegi ideiglenes, de hogy milyen konstrukcióban védjük meg, az egy későbbi vita tárgya lesz. Tehát a válaszom: az alkotmányvédelem legyen erős.

– Amikor ez az interjú készül, Budapesten a Kossuth téren a második tüntetés zajlik a médiatörvény ellen. Mit üzenne Brüsszelből a tiltakozóknak?

– Hogy nyugodtan gyakorolják a szabadságjogaikat, senki nem löveti ki a szemüket. Amiket megfogalmaznak, azzal sok mindenben nem értek egyet, de azért a jogukért, hogy ezt békében és bármikor nyilvánosan elmondhassák, a Szabadság Kört létrehozó Szájer mindig ki fog állni. Magyarországon mindenki szabadon kifejtheti politikai véleményét. Megjegyzem: önmagában ez a tény is cáfolja azokat a vádakat, amelyeket a tüntetők megfogalmaznak.

(Forrás:hetivalasz.hu/itthon/elfogultsagok-europaja-35177/)