Európai Unió

Európa próbája

Európa próbája

2005. 07. 03.

A 65 ezer szakszervezeti tag és szimpatizáns Bolkestein-direktíva elleni 2005. március 19-i brüsszeli tüntetéséről beszámoló 2004. szept. – 2005. szept.-i számunk 70-76. oldalán megjelent íráshoz fűz észrevételeket (ellenvéleményt) Dr. Szájer József cikke, amely a Munkástanácsok Híradó „a sokoldalú lap” szlogenjéhez hűen ezúttal más megvilágításban is bemutatja a számos indulatot kiváltó kérdést.
Emlékeztetőül. Korábbi számunkban a Bolkestein-direktíva kapcsán beszámoltunk arról: kétséges, hogy az Európai Unió 2010-re a kitűzött céloknak megfelelően a világ legversenyképesebb régiójává fejlődne; az európai gazdaság 70 %-át a szolgáltatások adják; a Bolkestein-irányelv megvalósulása nemkívánatos versenyt indítana az államok között munkaügyi tekintetben, mivel azon államok vállalatai jutnának versenyelőnyhöz, amelyeknek a szabályozói lazábbak; szakszervezeti oldalon a vélemények a várhatóan csökkenő béreket, a romló munkakörülményeket hangsúlyozzák, az ún. „szociális dömping” veszélyére figyelmeztetnek; Bolkesteint az európai baloldalon az özvegyek és árvák kifosztójának bélyegzik; Franciaországban már csak „Frankenstein-direktívaként” emlegetik az ominózus tervet; a stabilitást, a növekedést hatékonyan koordinált gazdaság- és foglalkoztatáspolitikával is elő lehetne segíteni – vélik többen.
Szerk.
———————————————–

Mi nem tartozik a szolgáltatási irányelv hatálya alá?

Az irányelv nem érinti a tagállamok büntetőjogi, munkaügyi és társadalombiztosítási („például a foglalkoztatási feltételekkel kapcsolatos, többek között a munkaegészségügyi és munkabiztonsági, valamint a munkáltatók és a munkavállalók közötti kapcsolatokra vonatkozó jogszabályi vagy szerződéses előírások”) szabályozását. A szöveg szerint „az irányelv teljes mértékben tiszteletben tartja a kollektív szerződésekkel kapcsolatos tárgyalásokhoz, a kollektív szerződések megkötéséhez, kibővítéséhez és érvényesítéséhez való jogot, valamint a sztrájkhoz és a szervezett fellépéshez való jogot a tagállamok ipari kapcsolatait szabályozó rendelkezéseknek megfelelően”.
Nem érinti a szociális lakások finanszírozását, a családok és a fiatalok támogatását célzó gyermekgondozási és családi szolgáltatásokat, valamint „a tipikusan jóléti célokat szolgáló oktatási és kulturális szolgáltatásokat”.
A direktíva nem alkalmazható a közérdekű szolgáltatásokra, „amelyeket a tagállamok nyújtanak és határoznak meg a közérdek védelmére vonatkozó kötelezettségeik alapján„.
Nem tartoznak a jogszabály hatálya alá az ideiglenes munkaközvetítő ügynökségek, a kikötői és a biztonsági szolgáltatások.
Nem érinti a közlekedési szolgáltatásokat, így a városi tömegközlekedést, a városi személyfuvarozást (taxit) és a mentőszolgálatokat.
Nem terjed ki a jogszabály az állami egészségügyi intézmények által nyújtott szolgáltatásokra. (A magán egészségügyi intézmények által végzett szolgáltatások bekerültek első olvasatban a jogszabály hatálya alá. )
A mi álláspontukkal is egybecsengve nem érvényesül a szolgáltatások szabadsága az audiovizuális szektorban sem, illetve a szerencsejátékok (például a lottó és a fogadások) is a kivételek közé tartoznak.
Mi is támogattuk, hogy a közhatalommal összefüggő jogi és a közjegyzői szolgáltatás is mentesüljenek a hatály alól.
Az új tagállamok szerették volna, hogy a fenti, jelentős számú korlátozás, illetve a munkaerőmozgás jelenlegi limitálása miatt – egyfajta ellentételezésként – kerüljön be a szövegbe az ún. 'posting of workers', azaz hogy a szolgáltatás elvégzésére egyszerűbben lehessen magyar munkaerőt kiküldeni, természetesen betartva a kirendelési irányelvben foglaltakat, így a munkavégzés helye szerinti munka és biztonsági szabályokat. Az ígéret ellenére ez a módosító nem ment át, csak a korlátozásokról szóló, tehát a régi tagállamok nem tartották be az ígéretüket.

A Bolkestein-direktíváról

Jó-e nekünk, magyaroknak
a szolgáltatási irányelv?

A Munkástanácsok Híradóban hagyományosan megszokott munkavállalói szempont mellett (helyett) a vállalati, a kis-és középvállalkozói nézőpontú megközelítés is teret kap az alábbi cikkben, amely az adminisztratív akadályok gyors lebontását, a lehetséges gazdasági fejlődést állítja a középpontba – egyebek mellett azért is, hogy végsősoron a tartós foglalkoztatás, a gazdasági növekedés felé mutasson. Az írás a lapunkban korábban közölt tudósítással ellentétben (a kételyeket igyekezve eloszlatni) inkább a direktíva mellett érvel. – Szerk.

Az Európai Unió döntött a szolgáltatási irányelvről. A még az előző Európai Bizottságban Bolkestein biztos által jegyzett szolgáltatási irányelv javaslat célja, hogy biztosítsa a szolgáltatások nyújtásának az uniós alapszerződésben garantált szabadságát (négy szabadság elve) minden tagállam vállalkozója számára, és lebontsa a bürokratikus akadályokat a gyakorlatban 27 részre osztott egységes európai piacon. Az államközi jogi és adminisztrációs protekcionista korlátozások eltörlésétől és a piaci versenytől a gazdaság fellendülését, mintegy 600 ezer új munkahely teremtését és a fogyasztók számára az árak csökkenését vártuk. Az irányelv elfogadását eredeti formájában támogatta a magyar kormány, a magyar néppárti delegációnk, s kezdetben az Európai Parlament magyar szocialista képviselői is.
A javaslatról a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek (EP) együttdöntéssel kellett határoznia. A tervezetet már az új összetételű Európai Bizottság (Barroso-bizottság) terjesztette az Európai Parlament elé. A 2005-ben kezdődött eljárás során az Európai Parlament az eredeti javaslatot lényegesen, elsősorban az új tagországok számára hátrányosan módosított jelentést hagyott jóvá első olvasatban. A 394 igen szavazattal, 215 ellenében, 33 tartózkodás mellett 2006. február 16-án elfogadott szöveg több lényeges pontban is gyengült az eredeti bizottsági javaslathoz képest. Első olvastaban a magyar néppárti delegáció tagjai és Szent-Iványi István szabaddemokrata képviselő nemmel, a magyar szocialista delegáció tagjai igennel szavaztak a „kilúgozott” uniós jogszabályról.
A Fidesz-képviselők első szavazáskori „nem” szavazatát az indokolta, hogy az irányelv eredeti szándékából nem sok maradt meg. Túl sok maradt a korlátozás, különösen a számunkra fontos területeken, és ha Európa ilyen tyúklépésekben halad előre, akkor fel kell adnia a vágyát, hogy valaha is versenyképes legyen a világ más részeivel. A „nem” szavazatunk figyelmeztetés a későbbi tárgyalásokra, hogy az új tagállamok érdekeit nem lehet ilyen mértékben figyelmen kívül hagyni. A régi tagállamok néppárti képviselői és a szocialista frakció között létrejött első kompromisszum nem hozott volna semmilyen változást a magyar kkv-k számára az EU piacon, illetve a számunkra nagyon fontos módosító indítvány, mely a munkavállalók kirendeléséről szóló szabályokat emelte volna vissza az irányelv hatály alá, szintén nem került megszavazásra.
Első olvasatban leadott protest szavazatunk segítette a tagállamokat a Tanácsban abban, hogy például a szolgáltatások szabad áramlását akadályozó büntetőjogi, munkajog szabályok sokat vitatott területén előrelépjenek, és számunkra kedvező módosításokat eszközöljenek a szövegben. A végleges tanácsi kompromisszum éppen azokon a pontokon jelentett továbblépést az Európai Parlament első olvasatában elfogadott szöveghez képest, melyeket mi is kifogásoltunk (pl. szolgáltatás nyújtásának szabadságát korlátozó feltételek, munkajogra, és büntetőjogra vonatkozó előírások pontosítása).
A második olvasatban megszületett irányelv már figyelembe vette számos javaslatunkat, így előrelépést jelent majd a mai diszkriminatív gyakorlathoz képest. Ezért a néppárti magyar képviselők másodszorra már igennel tudtak szavazni. A szolgáltatási irányelvnek ezt követően ki kell állnia a gyakorlat és az Európai Bíróság próbáját.

Az Európai Parlament által
 elfogadott új elvek

Az Európai Parlament által elfogadott szöveg az eredeti javaslattól eltérően már nem tesz említést a származási ország elvéről, amely kimondta volna, hogy a határokon átnyúló szolgáltatást végző cégek egyes-egyedül saját országuk és nem a szolgáltatás helye szerinti állam (munkajogi stb.) szabályainak kell, hogy megfeleljenek. Az EP a származási kontra fogadó ország vitát mellőzve „a szolgáltatásnyújtás szabadságának” szabályait alkotta meg. A Parlament általános elvként kimondta, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell a szolgáltatás nyújtásának szabadságát, ha a szolgáltató céget egy másik tagállamban alapították, ugyanakkor lehetővé teszi a kormányok számára, hogy a bizonyos korlátozó eszközökkel továbbra is éljenek.
„A tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk a szolgáltatók ahhoz való jogát, hogy egy másik tagállamban szolgáltatást nyújtsanak és a szolgáltatás helyének számító tagállamnak szabad hozzáférést és a szolgáltatási tevékenység szabad nyújtását kell biztosítania a saját területén” – fogalmaz az EP-jelentés kulcsfontosságú cikkelye, amely körül a legnagyobb politikai kötélhúzás bontakozott ki. A jóváhagyott szöveg szerint a tagállamok nem tehetik függővé olyan előírások teljesítésétől a szabad hozzáférést és a szolgáltatás nyújtását, amelyek nem felelnek meg a következő elveknek: a diszkriminációmentesség elvének, a szükségszerűség elvének (az előírást közrend vagy közbiztonsági, közegészség- vagy környezetvédelmi, foglakoztatási, illetve kollektív szerződési okokkal kell megindokolni), és az arányosság elvének (csak az elérendő céllal indokolhatók lehetnek az előírások). Az utolsó pillanatban sikerült kivédeni a szocialisták azon kezdeményezését, hogy szociálpolitikai vagy fogyasztóvédelmi megfontolásból is korlátozni lehessen a szolgáltatásnyújtást.
 
Hogyan tovább?

A következő lépés az volt, hogy az Európai Bizottság az Európai Parlament álláspontjának messzemenő figyelembevételével 2006. április végéig átdolgozta a szolgáltatási irányelvre vonatkozó javaslatát, amely ezt követően került megvitatásra a tagállamok képviselői előtt a Tanácsban. A kérdéssel ugyanakkor politikai szinten 2006. március végi uniós gazdasági csúcstalálkozó is foglalkozott. A Tanácsban kialakított közös álláspontot ezt követően az Európai Parlament második olvasatban megtárgyalta. Az előzetes várakozásoknak megfelelően a szöveg hamarosan visszakerült az EP elé. A magyar kormány részéről Baráth Etele további öt másik miniszterrel (UK, SP, L, CZ, NL) együtt levelet juttatott el McCreevy biztoshoz a plenáris hetében, amelyben kérték az irányelv főbb tartalmi elemeinek megtartását, tehát, hogy a szabályok ne kerüljenek még jobban felpuhításra. Ezen országok tartották magukat a véleményükhöz, és létrejött a Tanácsban a blokkoló kisebbség, amely megakadályozta egy teljesen kilúgozott szabályozást.
A Bolkestein direktívát 2006. december 12-én elfogadták, s az 2006/123/EC számú irányelvként 2009. december 28-án lép hatályba – azonban több tekintetben lényegesen eltér az eredeti elképzelésektől, a korábbi tervezetektől. Továbbá a direktíva irányelv volta azt jelenti, hogy minden egyes tagállamban a nemzeti jogrend részévé válik. Az irányelvet törvényben hirdeti majd ki a magyar Országgyűlés. A benne foglaltak akkor válnak szabállyá, ha más szabályozás e tárgyban a hatályba lépésig nem születik.

Akadálymentesítés

És akkor nézzük, miről szól a szolgáltatási irányelv? Az Európai Unió az ezredfordulón arra a felismerésre jutott, hogy azok a jogi és adminisztratív akadályok, amelyek a gazdasági szolgáltatások uniós tagországok közötti szabad mozgását nehezítik, egyben csökkentik is a gazdasági növekedés ütemét. Ennek következménye, hogy a kis- és középvállalkozások jóval kevesebb munkahelyet hoznak létre, és általában csökken az európai gazdaság versenyképessége. A gyógyírt minderre az jelentheti, ha az uniós tagállamok közös erővel lebontják mindazokat a mesterséges – a tagállamok által évtizedek alatt létrehozott – adminisztratív akadályokat, amelyek a szolgáltatások egységes belső piacának megszületését gátolják. Mivel a szolgáltatások teszik ki az EU gazdaságának nagyobbik részét, a versenyképes szolgáltatási piac lényegbe vágó a növekedés szempontjából. Másként mondva, ha Európa fenn akarja tartani szociális vívmányait, úgy olyan tartós gazdasági növekedést kell produkálnia, amely fedezi azt.
A szolgáltatások egységes piacát az Európai Unió területén létrehozni hivatott uniós jogszabály célja a gazdasági növekedés fokozása és a foglalkoztatottság növelése az egész Unió területén, csökkentve ezáltal a túlburjánzott bürokratikus és adminisztrációs terheket, nemkülönben az ezzel járó költségeket. Sok példa van olyan szolgáltatókra, különösen a kis- és középvállalkozások esetén, amelyek arról számolnak be, hogy cégek szerződéseket vesztettek el a hosszú késedelem miatt, amit a szükséges engedélyek beszerzése, vagy egyéb adminisztrációs alakiságoknak való megfelelés okozott. A szóban forgó késedelem különösen ott jelentkezett, ahol a tagállam hatóságai olyan okmányokat kértek, amelyek abban a tagállamban, ahonnan a vállalat jött, nem léteznek. A vállalatok tehát a magas adminisztrációs költségekről és késedelmekről panaszkodnak, amelyek a hitelesített másolatok vagy hiteles fordítások iránti rendszeres igényből származnak.
Elgondolkodtató ugyanakkor az a tapasztalat is, hogy minden ágazatban terjed az internetes értékesítés (repülőjegy-árusítás, szállodafoglalás, utazások rendelése, stb.), amelynél a fogyasztó lényegében nem érzékeli, mely ország szolgáltatójával van dolga. Ebben az értelemben az irányelv már most is kissé megkésettnek tűnik.
A szolgáltatások egységes belső piacát létrehozó jogszabály-tervezet jelenleg éles viták tárgyát képezi az európai uniós szociális partnerek, továbbá az európai intézmények körén belül is. Ez nem véletlenül van így, hiszen a jogszabály tervezet számos érzékeny kérdést érint, mint pl.: a tagállami kohézió, a szociális vívmányok, a tagállami engedélyezési és ellenőrzési rendszerek, valamint végrehajtási reform-kötelezettséget is kiró a tagállamokra.

Hisztérikus ellenzők

A szolgáltatási irányelv „hisztérikus” ellenzőinek legfontosabb érve, hogy a tervezet megvalósulása esetén nemkívánatos versenyt indítana az uniós tagállamok között munkaügyi tekintetben, mivel azon államok vállalatai jutnának versenyelőnyhöz, amelyeknek a szabályai lazábbak. Tehát néhány régi és gazdag tagállam szerint – akár valótlan érvek alapján is – tartsuk fent a piaci korlátokat az idők végezetéig, versenyhátrányt okozva ezzel elsősorban az új tagállamból érkező cégeknek. Ezen érvek hallatán joggal merül fel az emberben a kérdés, hogy nem inkább egy burkolt piacvédelemről van-e szó? Erre jó példa az az elhíresült svéd eset, amikor a svéd szakszervezetek hónapokig tartó sztrájkja – a svéd kollektív szerződés aláíratásáért – csődbe vitt egy lett céget (ezzel utcára került természetesen számos lett dolgozót is). A svéd szakszervezetek követelése nem volt jogos, a lettek érvényes közbeszerzési pályázaton nyertek, és be kívánták volna tartani a svéd és uniós munkaügyi követelményeket és szabályokat. Az eset számos kérdést vet fel! A svéd szakszervezetek tényleg a lett munkavállalókért aggódtak? Nem inkább a piacvesztésért?
Új tagállamként elfogadhatatlannak tartjuk, hogy miután a csatlakozási feltételeknek megfelelve maximálisan megnyitottuk áru-, és tőkepiacainkat és ezzel komoly versenybe „helyeztük” a hazai kis- és középvállalkozásokat, a számunkra versenyesélyt jelentő munkaerő és szolgáltatási piacon ugyanakkor továbbra is korlátozásokat kell elszenvednünk. Egyet értek azokkal, akik azt mondják, hogy aggasztó probléma a régi és gazdag tagállamok részéről történő elutasítás, hisz ez elsősorban bizalmi deficitre utal, melynek híján az Európai Unió működése válhat bizonytalanná. Az áruk szabad mozgása esetében a tagországok módot találtak, hogy egymás tanúsítványainak kölcsönös elismerésére alapozzák a rendszer működését. Pedig ez esetben is bizalmi kérdésről van szó, hisz „elhiszik” bármely termékről, hogy az megfelel a közös elvárások minimumának. Elviekben ezen analóg rendszer szerint kellene működnie a szolgáltatások közösségi piacának is, belátva, hogy minden egyes uniós országnak igenis betart bizonyos közös gazdasági, közigazgatási és szociálpolitikai minimumot.
Tehát a „vérre menő” vita a szociális dömpingről mindenekelőtt felerősít egyfajta „régi” és „új” tagországi szembenállást, hisz az előbbiek körében többen is azt tekintik az irányelv legproblematikusabb vonásának, hogy az európai uniós átlagtól elmaradó szociális normákkal rendelkező országból érkező szolgáltatók egyfajta „szociális dömpinggel” tisztességtelen versenyelőnyhöz juthatnak. De ha ez valóban igaz, akkor milyen alapon lettek az új tagállamok az Európai Unió tagjai? És miért előzte meg egy hosszú csatlakozási tárgyalás és várakozás uniós tagságunkat, ha nem azért, hogy az új tagállamok „alkalmasak” legyenek a harmonikus együttműködésre és bizalomra?

Románia, Bulgária

A szolgáltatások belső piacát létrehozó tervezettel kapcsolatban otthon is hasonló félelmeket generálnak, és egyesek nagyon tartanak a most csatlakozott országokból (Románia, Bulgária) történő munkaerő-bevándorlásra gyakorolt hatásaitól. A szolgáltatók megkönnyített mozgása elsősorban új munkahelyeket hoz létre, és nem elvesz, hiszen a szolgáltatási irányelvtől elsősorban képzett munkaerő bevándorlása várható, és ez érdekében áll Magyarországnak. Más kérdés, hogy a beáramló munkaerő legálisan vagy feketén dolgozik-e, azaz, növeli a magyarországi adóbevételeket vagy sem. Ez azonban nem az irányelv hatálya, hanem az adóhatóságok, illetve a politikai elhatározás körébe tartozik.

A gyakorlat

De nézzük a szolgáltatások nyújtásáról szóló uniós jogszabályt a gyakorlatban. Miért lesz jó nekünk magyaroknak? Mi a lényege az új szabályozásnak? Az irányelv kiinduló pontja a szolgáltatás nyújtás szabadságának  alkalmazása.? Mit is jelent ez az elv? Ez azt jelenti, hogy a tagállamok nem korlátozhatják a más tagállamokban alapított szolgáltatók bejövő, határokon átnyúló szolgáltatásait saját adminisztratív és jogi rendszerük alkalmazásával azokon a követelményeken felül, amelyeknek a szolgáltató már az alapítási tagállama szerint eleget tett. Például, ha a szolgáltatónak bármilyen engedéllyel kell rendelkeznie saját alapítási tagállamában, akkor nem szükséges új engedélyt kérnie egy másik tagállamban. Könnyű belátni, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadság  elve, ha alkalmazásra kerül, jogbiztonságot tudna nyújtani az üzleti vállalkozásoknak, különösen a kis- és közepes vállalatoknak, mert biztosítja, hogy a szolgáltatónak nem kell a saját tagállamán kívül különböző szabályok után kutatniuk minden egyes alkalommal, amikor átlépik a határt.

Érzékeny pontok

Ez alól az elv alól azonban fontos kivételek léteznek a javasolt irányelvben és ezen esetekben a célország szabályai fognak érvényesülni. Melyek a szolgáltatásnyújtás szabadsága elve alóli mentességek? Némely mentesség azért szükséges, mert figyelembe kell venni a már létező uniós szabályok eltérő megközelítését, amely szerint a szolgáltató a szolgáltatás-nyújtás célországában érvényes jog hatálya alá tartozik, például ilyen a fogyasztóvédelem, vagy a szakképzettség elismerése – a szakmai testületek a jövőben is kérhetnek formális regisztrációt. Más kivételek különleges érzékenységű szolgáltatásokra vonatkoznak a fogyasztók, a közegészség, vagy a közbiztonság szükségessége érdekében. A mentesség ki fog terjedni olyan esetekre is, amikor a tagállamok törvényeinek jelenlegi különbözősége nem teszi lehetővé a származási ország elvének alkalmazását. Fontos megjegyezni, hogy az egységes piac kialakítása csak azokra a gazdasági szolgáltatásokra vonatkozik, amelyek már most nyitottak a verseny számára, tehát a javaslat számos területet nem érint (posta, víz, gáz, elektromos szolgáltatás). A tervezet nem terjed ki azokra a szolgáltatásokra sem, amelyeket jelenleg nemzeti (tagállami), regionális vagy helyi szinten az állami szektor vagy állami intézmények nyújtanak. Tehát nem érinti az új szabályozás a nem gazdasági jellegű szolgáltatásokat, mint például az állami iskolai oktatást, és az irányelv hatálya alól kifejezetten kizárt szolgáltatásokat, mint a szállítási és pénzügyi szolgáltatások.
És oszlassuk el a legfontosabb tévhitet. A szolgáltatás nyújtásának elve nem vonatkozik a munkavállalók kiküldésére (kiküldetésére, kirendelésére). A munkavállalók kiküldésére vonatkozó irányelv hatálya alá tartozó ügyek (minimálbérek, munkaidő és az adható legrövidebb pihenőidők, a legrövidebb fizetett szabadság, az időszakos munkavállalók védelme, egészségügyi, higiéniai és biztonsági normák, a fiatalok és várandós nők védelme, a férfiakkal és nőkkel szemben alkalmazott egyenlő bánásmód és a megkülönböztetés-mentességet célzó egyéb rendelkezések, beleértve a fogyatékos emberek tisztelete) ki vannak zárva a származási ország elvének alkalmazási köréből. Ez nemcsak a törvényben rögzített munkakörülményekre, hanem a kollektív szerződésekben lefektetettekre is vonatkozik. Tehát ahová a munkavállalót a szolgáltató cég kiküldte, az abban az országban érvényes minimális munkakörülményeket be kell majd tartani. Példával illusztrálva: a Belgiumba folyamatos ott dolgozás végett kiküldött (kirendelt) magyar biztonsági őr munkavállalót megilletik a belga – és a magyar szabályok szerinti – minimális munkakörülmények is.
Mi is jelent a szolgáltatások egységes piacának kialakítása a gyakorlatban? A javaslat célja a szolgáltatások valódi belső piacának megteremtése a tagállamok közötti szolgáltató tevékenységek fejlődése előtt álló jogi és adminisztratív akadályok kiküszöbölése révén. Ilyen akadályok merülnek fel akkor, amikor az egyik tagállamból jövő szolgáltató le akar telepedni egy másik tagállamban, azaz ott egy állandó jelenlétet kívánnak teremteni, vagy amikor a szolgáltató saját, eredeti tagállamából kíván szolgáltatást nyújtani egy másik tagállamba, például ideiglenesen a másik tagállamba költözve.

Lehetséges területek

A javasolt irányelv a fogyasztóknak és a vállalatoknak nyújtott különböző szolgáltatások széles körére vonatkozna. Nézzünk néhány példát, hogy világos képet alkossunk: üzleti szolgáltatások, mint gazdasági tanácsadás, hitelesítés, létesítmények irányítása, reklám, kereskedelmi és ügynöki szolgáltatások, jogi vagy adótanácsadás, ingatlannal kapcsolatos szolgáltatások, építés, beleértve az építészi szolgáltatásokat is, autó bérbeadás, biztonsági szolgálatok, végül fogyasztói szolgáltatások, mint a turizmus, szabadidős szolgáltatások, sportközpontok és szórakoztató parkok.

Mi az új?

Mi az új a javasolt uniós jogszabálytervezetben? Először is az átfogó megközelítés, tehát általános rendelkezések kialakítása a szolgáltatások széles választékára. Azaz nem az ágazatok részletes jellegzetességeinek összehangolásába kezd az Európai Unió, mivel egy ilyen ágazat-specifikus harmonizáció új javaslatok egész sorát igényelné, és nem segítené elő egy polgárközeli és érthető Európai Unió kialakítását – továbbá számos költségvonzata lenne, így mindenképpen elkerülendő.
Másodszor: a tervezet megadná a szolgáltatóknak a nagyarányú adminisztrációs egyszerűsítést. Az adminisztráció bonyolultsága és kettőssége sok magyar szolgáltatót is eltérít a határokon átnyúló működéstől.
Harmadszor: a javasolt irányelv először kívánná meg a tagállamoktól, hogy jogi és adminisztrációs szervezetüket módszeresen átvilágítsák és kiigazítsák, így egy sor megkülönböztető és aránytalan korlátozás megszűnhetne otthon is.
Negyedszer: a szolgáltatásokról szóló uniós szabályozás a tagállamok közötti megfelelő „együttműködésen és konzultáción” alapulna, ami által bekapcsolódna a magyar közigazgatás az európai rendszerbe.
Ötödször: a javasolt irányelv széleskörű információcserét indítana el az összes résztvevő fél között, így az üzleti vállalkozások világosabb és egyszerűbb tájékoztatáshoz jutnának egyetlen kapcsolati ponton keresztül (egy ablakos rendszer), amely csökkentené a költségeiket. A szolgáltatást igénybe vevők jobb tájékoztatást kapnának a más tagállamokban igénybe vehető szolgáltatásokról és ezek igénybevételének feltételeiről.
Hatodszor: a javasolt irányelv növelné a kölcsönös bizalmat, és partneri kapcsolatot hozna létre a tagállamok között az egymással való együttműködés iránti kötelezettség révén. A javaslat lefektetné a származási tagállamok és a fogadó tagállamok vonatkozó szerepeit a határokon átnyúló szolgáltató tevékenységek felügyelete és ellenőrzése során. Ezzel elkerülhető lenne a szolgáltatók kettős ellenőrzése minden olyan alkalommal, amikor átlépik az egyik határt, miközben növelné a fogyasztók és a munkavállalók védelmének szintjét.
Végül a javaslat először rögzíti világosan a szolgáltatások igénybe vevőinek belső piaci jogait. A javaslat célja, hogy kiküszöbölje az összes olyan rejtett megkülönböztetést és korlátozást, amellyel sok olyan EU-polgár találja magát szemben, aki például, azért utazik fogyasztóként, turistaként vagy betegként egy másik tagállamba, hogy ott szolgáltatásokat vegyen igénybe. Ez a szolgáltatást igénybe vevők számára panasz esetén is segítséget jelentene.

Mi várható az életbelépés után

Fontos kiemelni, hogy az uniós szabályozás kötelezi a tagországokat arra, hogy vegyék számba a szolgáltatások szabadságát ma akadályozó jogszabályaikat, és mentesítsék jogrendjüket e korlátozások alól.
A szolgáltatási irányelv a legkevésbbé optimista számítások szerint 1%-os gazdasági növekedést eredményez majd. Ezt pedig szakértői becslések szerint több százezres nagyságrendű új munkahelyet jelent Európában. Dolgozni kell azon, hogy a magyar vállalkozások és a munkerőpiac is profitáljon a bővülésből.  
Nagyon bízom továbbá abban, hogy a szolgáltatási irányelv körüli sokszor nehéz és keserű viták lezárása segíteni fog abban, hogy az Európai Unió maga mögött hagyja válságperiódusát, a belső piac új lendületet kapjon, és a kis- és középvállalkozásnak esélyt kapjanak arra, hogy több munkahelyet teremtsenek, és hozzájáruljanak az unió gazdaságának növekedéséhez.
A szolgáltatási irányelvről szóló vitában egyértelműen érzékeltünk – a régi tagországok részéről – egyfajta bizalmatlanságot. Ez is mutatja, hogy keményebben kell dolgoznunk együtt, hogy az új és régi tagok közötti régi bizalom, kohézió helyreálljon. Ennek érdekében azonban abba kell hagyni azon riogatásokat, hogy az új tagok olcsó munkaereje és szolgáltatásai veszélyt jelentenének a régiek szociális modelljére.
Összességében megállapíthatjuk, hogy a szolgáltatások egységes piacát létrehozó uniós tervezet Magyarország érdekeivel egybeesik. Mint minden nagy léptékű, új szabályozás ez is okozhat átmeneti, a hazai piac egyes szegmenseit érintő problémákat. Ezen problémák azonban előre behatárolhatóak, így tenni lehet ellenük, hogy enyhítsük, vagy megszüntessük az esetleges negatív hatásokat. E feladatok elvégzése azonban a mindenkori magyar kormány kötelessége.

Szájer József (Fidesz)
(Európai Parlament képvielője)