Hírek

Fékek és ellensúlyok

Fékek és ellensúlyok

2011. 12. 30.

Az Egyesült Államok nagykövete után, legyen az újságíró, blogger, vagy politikus, sokan szájukra vették az eddig a magyar közbeszédben nem használt fogalmat: igen, eddig nem tudták, de most már rájöttek, hogy Orbán alkotmánya felszámolja a fékek és ellensúlyok rendszerét, ez szerintük ma Magyarország legnagyobb problémája. Nos, ha optimisták vagyunk, azt is mondhatnánk, hogy micsoda minőségi ugrás, mennyivel jobban hangzik ez, mint a korábbi recsegő, de azért még mindig újra és újra feltett lemez, amely a diktatúra és a fasizmus újbóli feléledéséről zenél. De sajnos – mégsem ez a helyzet. Mert, akik használják, ugyanoda írják, ugyanazt értik alatta. És miután néhány filozófuson és jogászon kívül senki sem tudja mi is a fogalom tényleges jelentése, a közbeszédben úgy lehet alakítani, ahogy a beszélők akarják. Mindegy, hogy nem tudod mi fán terem a fék meg az ellensúly, elég ha érzed, hogy nagy a gáz a Kormány háza táján.

Nos, hiába tűnik a vád a korábbiaknál minőségibbnek, sajnos nem állja ki az ellenpróbát. Az új magyar Alaptörvényt sok mindennel lehet vádolni, de azzal, hogy hiányoznának belőle a fékek és ellensúlyok aligha.
A Montesquieu, francia gondolkodó nevével fémjelzett liberális hatalmi elmélet lényege, hogy a hatalom nem egységes, hanem egymástól elkülönülő ágakból kell álljon. Maga Montesquieu három hatalmi ágat sorol fel a végrehajtó, a törvényhozó és a bírói hatalmat. Az elmélet radikális szakítás volt azzal korabeli feudális, vagy inkább abszolutista felfogással, hogy "a törvény én vagyok". Ha a király maga a törvény, akkor ő hozza, ő változtatja, ő alkalmazza, és végső soron ő bírálja el azt, ami nem más, mint maga az önkény. Ehelyett, ha a törvényt a parlament alkotja, a kormány hajtja végre és az alá eső eseteket pedig a bíró dönti el, az önkény kizárható. Az ágak egyike sem birtokolja kizárólagosan a hatalmat, hanem elválnak egymástól. De nem pusztán elválnak egymástól, hanem kölcsönös jogosítványaik vannak egymás irányában, amellyel féken tartják és ellenőrzik egymást. Ezeket a kölcsönös ellenőrzési jogokat nevezik "fékeknek és ellensúlyoknak".


Ilyen Amerikában az, hogy az elnök (végrehajtó hatalom) megvétózhatja a Kongresszus (törvényhozó hatalom) által elfogadott törvényeket. Ilyen az, amikor a törvényhozás nem fogad el költségvetést, és ezzel megbénítja a végrehajtó hatalmat, amely nem tudja fizetni a saját alkalmazottait. De, ilyen az is amikor értelmezési hatalmánál fogva egy-egy döntésével a bíróság megszabja, hogy a törvényhozó által elfogadott törvénynek mi a valós értelme. Ide tartozik a kölcsönös ellenőrzésnek talán legfontosabb eszköze a kinevezések szabályozása. Fontos szabály, hogy egy hatalmi ág nem válhat belterjessé, az amerikai főbíróság tagjait ezért az elnök jelöli és a törvényhozás választja életfogytiglani időre. A megbízatás időtartama, az újraválasztás lehetősége, vagy annak hiánya is fontos ellensúly lehet.
Az évszázadok során fékek és ellensúlyok rendszerének széles tárháza alakult ki. A modern liberális demokráciák alkotmányos rendszere lényegesen tagoltabb, mint korábban. Olyannyira, hogy ma már nem csupán három hatalmi ág egymást kölcsönösen ellenőrző rendszeréről beszélhetünk. Mindezen túl a rendszer fontos részét képezik a polgárok elidegeníthetetlen jogai is, amelyek szintén a hatalom korlátait képezik.


Ha megnézzük Magyarország új Alaptörvényét, az mindenben megfelel az imént kifejtett elveknek. Alaptörvényünk rögtön az elején kimondja: "A magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik". A korábbi alkotmányban ez nem szerepelt. Az új magyar Alkotmány, szemben a korábbival, az elején szabályozza a polgárok jogait és csak azután az államot, ezzel is kifejezve, hogy az állami hatalom alapja a polgárok közössége, azok jogai. Az Alaptörvény részletesen szabályozza az egyes hatalmi ágakat, azok egymáshoz való viszonyát. Az új Alaptörvény a modern demokrácia, a fékek és ellensúlyok rendszerének szabályait az Európában megszokottnál szélesebb körben határozza meg, jelentősen bővíti azokat. Számos országban az ügyészség irányítása, vagy a bíróságok igazgatása, vagy számos médiahatósági jogosítvány a végrehajtó hatalom kezében van. Magyarország mind az ügyészség, mind a bíróság, mind a médiumok szabályozása tekintetében olyan modellt választott, amely jelentősen csökkenti a végrehajtó hatalom befolyásolási lehetőségét, mert mindegyik intézmény a mindenkori kormánytól független, parlament által minősített többséggel megválasztott vezetővel, önálló jogosítványokkal bír. A hatalmi ágak elválasztásának, illetve a fékek és ellensúlyok rendszerének biztosítása tekintetében az új Alaptörvény hoz egy vadonatúj intézményt is, a Költségvetési Tanácsot, illetve annak vétójogát. A Költségvetési Tanács mint alkotmányos intézmény, három tagból áll, az Állami Számvevőszék, a Magyar Nemzeti Bank elnökeiből (ezek az Országgyűléstől nyerik függetlenségüket törvényben garantált megbízatásukat), valamint a köztársasági elnök által kinevezett elnökből. Ez az intézmény az Országgyűlés szent és eddig osztatlan hatalmának, a költségvetésnek az elfogadása tekintetében kap az alkotmánytörténetben eddig példátlan beleszólást: vétójogot abban az esetben, ha az úgynevezett adósságfékre vonatkozó szabályokat (a költségvetési hiány mindaddig nem növekedhet, amíg az le nem csökken ötven százalék alá) a parlament nem tartaná be. Montesquieu boldog lenne, ha láthatná, hogy milyen találékonyan fejlesztették tovább elméletét! Új hatalmi ágak, új egymást ellenőrző jogosítványok! A legalapvetőbb parlamenti jogosítványok sem képeznek kivételt. Ismételjük, a gyengébbek kedvéért: "A magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik". Nem csak alapelv, hanem szó szerint apró pénzre váltott szabály.


Szintén új "ellensúly" a korábbi alkotmányhoz képest az Alkotmánybíróság új jogosítványa a rendes bíróságok irányában, amely lehetővé teszi az alkotmányba ütköző ítéletek felülbírálatát. Így a bíróság fölött is keletkezik egy alkotmányossági kontroll.


Az egyes alkotmányos intézmények vezetőinek megbízatását az új alkotmány hosszabb időben rögzíti mint a korábbi. Emiatt is többen támadták az Alaptörvényt, pedig ez teljesen abszurd, hiszen a hosszabb megbízatás a modern alkotmányos rendszerekben a végrehajtó hatalmat korlátozó intézmények esetén függetlenségüknek éppenhogy a garanciája. Amerikai példát hozva: hiába tudjuk a szövetségi Legfelső Bíróság szinte minden bírájáról, hogy melyik pártnak köszönheti megbízatását, senki nem mondhatja meg nekik miképp döntsenek, mert az a tény, hogy életfogytiglan betölthetik hivatalukat eleve függetlenné teszi őket. Mi Magyarországon, a közeli és a távolabbi múlt rossz tapasztalataiból okulva, idegenkedünk az egész életre szóló hivataloktól, de értjük, hogy a hosszabb megbízatási idő nagyobb függetlenséget, és így erősebb fékeket és ellensúlyokat jelent!


A megbízatási időtartam meghosszabításának fő nyertese az Alkotmánybíróság, hiszen az eddigi gyakran változó, rövid AB elnöki ciklus jelentősen meghosszabbodik, amely növeli az intézmény függetlenségét.


Az Alaptörvény állammal foglalkozó része, különösen az egyes, a végrehajtó hatalomtól független intézmények szabályozása köréből számos további példát lehet hozni a fékek és ellensúlyok érvényesülésére. Mindezek annak biztosítására jöttek létre, hogy az alkotmányos rendszer képes legyen megakadályozni az egyoldalú túlhatalmat. Aki tényleg elolvassa és megérti Magyarország új Alaptörvényét, annak nem maradhat szemernyi kétsége sem afelől, hogy a vád, amely a fékeket és ellensúlyokat hiányolja belőle, minden alapot nélkülöz.

 

(Magyar Nemzet, 2011. december 29.)