Heti Válasz: A Frankenstein-vád – Szájer József az európai támadásokról

Hogyan lehetséges, hogy a kétharmados többség által elfogadott törvények nem feleknek meg az ugyancsak általuk megalkotott alaptörvénynek? Hogyan éli meg az alkotmánybírósági fiaskókat az alaptörvény fő szövegezője? Szájer József európai parlamenti képviselőt a jövő szerdai strasbourgi magyar vitanap előtt kérdeztük:

 Megkérhetem egy kis brüsszeli matematikára? Két százalék kevesebb háromnál?

 Igen, még Brüsszelben is kevesebb.

  Akkor hogyan lehet egyáltalán kérdés, hogy megszüntetik-e ellenünk a túlzottdeficit-eljárást?

 Most fehéren-feketén kiderülhet, hogy tényleg a számok számítanak vagy más, ködös szempontok.

 Például, hogy tényszámmal szemben a prognózisra hivatkoznak?

 Az Európai Bizottság amióta polgári kormány van – rendre magasabb államháztartási hiányt jósolt. Hajtogathatja a kabinet, hogy nekünk van igazunk, de ehelyett józanul inkább tartalékot képez. A gazdaságban és a magyarok teljesítményében benne van a három százalék alatti hiány, de ha mégis a Bizottságnak lenne igaza, akkor is tartani tudjuk az elvárt célt.

 A magyar gazdaság teljesítményében? Folyamatosan csökken a GDP.

A szakadék széléről jöttünk, az a csoda, hogy nem estünk le. Óriási erőfeszítést igényelt ez mindenkitől. A vállalkozó szellemű új gazdaságpolitika eddigi legjelentősebb eredménye, hogy nem ott tartunk, mint Görögország vagy Ciprus, de mostantól jön a többi eredmény is.

 Nemzetközi karantén nehezíti a dolgunkat.

 Sok jóakaratot valóban nem tapasztalhatunk, mert befolyásos erők érdekeit sértettük. Nem lepődhetünk meg rajta, ha használják a fegyvereiket.

 Végre elült a fegyverropogás a bírák nyugdíja és a médiatörvény miatt, s most újra felkorbácsoljuk az indulatokat a rezsicsökkentéssel és az alkotmánymódosítással. Bölcs dolog ez?

A saját kezünkbe kell vennünk az ország irányítását, ez pedig konfliktusokat szül. Gondolom, abban egyetértünk: nem normális, hogy a magyarok lényegesen magasabb rezsiköltséget fizetnek, mint a nyugatiak.

 Ám előre lehetett látni, mi következik, hiszen még a szemétszállító cégek jó része is nyugati kézben van.

Igaz, de a magas rezsiköltség tarthatatlan, akkor pedig nem mondhatja a kormány, hogy nem kíván tenni ellene. Ez a szocialista módszer. Jogállami eszközöket használunk, és nyitva álltunk az érdemi tárgyalásra.

 Hazánk bírálói gyakran unortodoxiára hivatkoznak, ám a ciprusi bankbetétek megadóztatásának ötlete után van még joguk erre utalni?

Azt kérdezi, van-e kettős mérce? Igen, és nem számítok arra, hogy ez megváltozzon. Az unió támadhatja Magyarországot ugyanazért, amit más tagokon követel. Volt rá számos példa.

 De miért kell az alaptörvény módosításával a mellkasunkat kínálni céltáblául?

A bírálók ez ügyben is tévesen kritizálják Magyarországot – éppen azért kellett hozzányúlni az alaptörvényhez, mert jogállam van. Az Alkotmánybíróság döntése miatt kellett a módosítás.

 A hajléktalanok ügye, a hallgatók „röghöz kötése” is bekerült a módosítások közé, pedig ezeket tartalmi okból semmisítette meg az Alkotmánybíróság. Saját hatáskörük csökkentését pedig biztosan nem kérték.

Ezt az alkalmat használtuk fel olyan ügyek rendezésére is, amelyekről a magyar polgároknak és az alkotmányozó parlamenti többségnek határozott véleménye volt. Abban egyetértünk, hogy ne képezzünk Dánia vagy Svédország számára magyar orvosokat. Alapvető alkotmányossági kérdés, mire költheti az állam az adófizetők pénzét.

 Érdekes logika. Eszerint az Alkotmánybíróság kényszerítette ki, hogy az, alkotmánysértőnek talált szabályokat beemeljék az alaptörvénybe?

Az Alkotmánybíróság például a hajléktalanok ügyében figyelmen kívül hagyta a valóságot, az embereknek pedig nem tetszett, hogy az aluljárókban ismét tűrhetetlen állapotok alakultak ki. Az alkotmányozó megtalálta a jogállami megoldást: ha az Alkotmánybíróság szerint az alaptörvény a hibás, akkor azt kell módosítani.

 De hogyan lehetséges, hogy a kétharmad által hozott jogszabályok nem felelnek meg a kétharmad által hozott új alaptörvénynek? Mint az alkotmány megszövegezője nem érez felelősséget emiatt?

Az alaptörvény tételes szövege alapján az elfogadott törvények, rendeletek alkotmányosak.

 Vagyis azt állítja, hogy az alaptörvénynek nem mond ellent például a hajléktalanokra vonatkozó szabály?

Nyilván eltér a véleményünk, de betartjuk a döntésüket, az Alkotmánybíróságé az utolsó szó. A problémát viszont meg kellett oldani, a közterületeket rendeltetésszerűen használóknak is vannak jogaik.

 Ám az alaptörvény négyszeri módosítása azt is jelezheti, hogy valóban hibás volt az eredeti változat.

Nem volt hibás, a módosításokkal csak pluszbiztosítékot építettünk bele, például azt, hogy az önkormányzatoknak joguk van a közrend fenntartásához.

 Nemcsak az eredeti szöveg, de a módosítások is önhöz köthetőek?

Részt vettem a teljes folyamatban, minden esetben konzultáltak velem.

 Akkor még inkább magára vehette, amikor a washingtoni törvényhozásban a Princeton egyetem jogászprofesszora „Frankenstein szörnyének” nevezte a művét.

Értettem, miért fogalmazott Kim Lane Scheppele általánosságban, hiszen ha konkrét kérdésekről vitatkozunk, kiderül, hogy nincs igaza. Lengyelországban is hatályon kívül helyezték a régi alkotmány alapján hozott alkotmánybírósági határozatokat. Ausztriában az ottani Alkotmánybíróság által megsemmisített taxisrendelet újbóli bevezetése végett hozzányúltak az alaptörvényhez, mégsem állítja senki, hogy ne lenne náluk demokrácia. A mi érveinkre az a válasz, hogy a részletek rendben vannak, de az összkép elfogadhatatlan. Szerintem viszont szellemi gyengeségről tanúskodik előbb elveszíteni a konkrét vitát, majd általános jelzőkkel vádaskodni. A médiatörvény, a bírói nyugdíjazás…

 …de ott végül éppen a kormány hajolt meg.

Ezek éppen a helyes és kívánatos európai konfliktuskezelés pozitív példái. Kijavítottuk a jogszabályainkat ott, ahol bebizonyosodott, hogy európai jogot sértenek. Például nem a miniszterelnök, hanem a köztársasági elnök nevezi ki – a kormányfő javaslatára – a médiahatóság vezetőjét. Ettől omlott volna össze a magyar sajtószabadság? Mert ezzel indult az egész, nem?

 Az Alkotmánybíróság jogkörének csökkentése mégis aggályos.

Nem csökkentettük, hanem növeltük a hatáskörüket.

 Félreértettünk volna valamit?

Egy német  sajtó alapján tájékozódó német kollégám is ezt kérdezte.

 Azt akarja mondani, hogy több jogosítványuk lesz az alkotmánymódosítások elbírálására, mint eddig volt?

Igen, mert az alaptörvény – most először – kimondja, hogy eljárási szempontból vizsgálhatják őket.

 De tartalmi szempontból nem.

Akkor mutassa meg nekem, hol volt benne a korábbi alkotmányban, hogy tartalmi szempontból elbírálhatják a módosításokat. Sehol, ilyen joguk eddig sem volt, és ezután sem lesz. Az Alkotmánybíróság maga is kimondta ezt több korábbi ítéletben.

 Sólyom László szerint ha alkotmányellenes passzusokat építenek be az alaptörvénybe, akkor az ellentmondások az alkotmányon belülre kerülnek. Az egyik cikkely ellentmond majd a másiknak.

Igen, ez nem lehetetlen.

 Alkotmányellenes passzusok az alkotmányban?

Nem, de vajon ellentmond-e egymásnak a személyiségi jog és a sajtószabadsághoz való jog? Ellentmond. Az Alkotmánybíróság feladata éppen az, hogy egyensúlyt teremtsen köztük. Az alaptörvényt a jogalkotó alkotja, a bíróság pedig értelmezi. Ha az Alkotmánybíróság alkotmányozna, akkor mi szükség volna Országgyűlésre? Ha 15 alkotmánybíró is módosíthatná az alkotmányt, irányíthatnák akár az országot is. Végül is miért kellene az állampolgároknak a választott parlamenten keresztül beleszólniuk mindenbe, például az alkotmányba?

 Egyetért tehát Kövér László véleményével, aki Stumpf István alkotmánybíróra, a korábbi kancellária miniszterre azt mondta, „az általa képviselt önhatalmú és parttalan jogászkodás nélkül jól meglennénk”?

Egyetértek, de más szavakkal fejezem ki magam. Stumpf István téved, mert az alaptörvény szerint az Alkotmánybíróság nem az alkotmányosság, hanem az alaptörvény őre. Az alaptörvényt viszont az Országgyűlés fogadja el, neki van egyedül joga a szöveg módosításához. Az Alkotmánybíróság nem tehet úgy, mintha nem is lenne új alaptörvény. Nem indulhat ki még mindig a régi alkotmány értelmezéséből vagy valami ködös, nem létező szövegből, mert az sértené a jogbiztonságot.

 Csakhogy Viviane Reding, az Európai Bizottság alelnöke, igazságügyi biztos már a magyar bíróságok függetlenségét is megkérdőjelezte.

Szemenszedett hazugság, hogy Reding a két kisgyermeket halálra gázoló ír férfi 2002-es ítéletét hozta kapcsolatba a magyar igazságszolgáltatás függetlenségével. Azt mondta, azért nem adták ki nekünk a gázolót, mert az írekben kételyek merültek fel a magyar igazságszolgáltatás függetlenségével kapcsolatban. A biztos elvakultan küzd Magyarország ellen, és nagy károkat okoz nekünk. A lényeg azonban, hogy igazságügy-miniszterünk erőfeszítései meghozták az eredményt, s úgy tűnik, végül Francis Ciarán Tobin megkezdheti a börtönbüntetését.

 Újabb támadások, folyamatos szabadságharc, nem könnyű elviselni ezt egy csökkenő gazdasági teljesítményű országban. Mikor lesz vége?

A baloldali és liberális európai pártok, a balliberális média és hazai felbujtóik nem fogják abbahagyni. Ameddig ez a kormány lesz hatalmon  remélem, jó sokáig, addig számíthatunk erre. Szokjunk hozzá, legyünk türelmesek, es cáfoljuk meg minden hazugságukat. Nem kell megijedni; csak annak nincsenek konfliktusai, aki nem védi az érdekeit.

Élő Anita – Heti Válasz – 2013. április 11.