Európai Unió

Kilépni az EU-ból? Hülyeség! – interjú Szájer Józseffel

Kilépni az EU-ból? Hülyeség! – interjú Szájer Józseffel

2014. 04. 28.

– A mostani EP-választáson már nem indul az európai zöldek egyik képviselője, Daniel Cohn-Bendit. Ez rossz hír a Fidesznek, nem?
– Attól függ, honnan nézzük. Magyarország támadásában élen járt, gyakran nagyon méltatlanul fellépve Magyarország ellen. Mindenki emlékszik arra a jelenetre, amikor Orbán Viktor és közte ment az EP-ben a párbaj. Olyan nagyon nem bánjuk, hogy nem tér vissza az Európai Parlamentbe. Elcsodálkoztam egyébként: a magyar parlament stílusát mindenki alsó hangon színesnek tartja. Innen mentem ki az EP-be, és onnan Cohn-Benditet a maga kiabálásával, gesztikulálásával és stílusával a magyar parlament legszínesebb képviselői közé lehetett volna besorolni. Torgyán József jutott róla eszembe.
 – És ha nincsenek ezek a bekiabálások, túlzások, akkor talán az első békemenet sem indult volna el.
Igen, értettem a kérdést. Nyilvánvalóan megsegített bennünket azzal, hogy minket támadva karikatúráját nyújtotta annak, ami Magyarországon történik. Ez egy jóérzésű baloldali polgár számára is túlzó lehetett. Másutt is így van ez: ha valaki egy bírálatban túlmegy egy határon, azzal ellenkező hatást is kiválthat.
– Azt elismerik, hogy egyes kritikáknak volt alapjuk? Néppárti képviselők, köztük Frank Engel is aggályaiknak adtak hangot.
Tökéletesen nyilván mi sem csinálhattuk a dolgokat. Azt mondtuk, hogy főleg az újabb dolgoknál, mint a válságkezelés és alkotmányozás, vállaltuk a kísérletezést. Márpedig nem minden kísérlet sikerül száz százalékosan. Jó esetben magunk is időben rájövünk, hogy módosítanunk kell, máskor ezekből a konfliktusokból jöttünk rá, hogy engednünk kell. Ha a régi utat követtük volna, azt kevesebb hibával, de kevesebb eredménnyel lehetett volna végezni. Frank Engel pedig tendenciózusan gyakran a baloldallal szavaz – a Néppárt a maga több tucat pártjával színes alakulat. Sokszor mi, magyarok is kiszavazunk.
– A jövőben is folytatják a kísérletezést? Lesznek újabb alkotmánymódosítások?
Nem szükséges, az alkotmány megszületett – ott csak az alapokat kellett lerakni. Ezeken ma már nem kell változtatni. Az is számításba veendő, hogy egy válság közepén voltunk, amikor nem lehetett tudni, hogy sikerülni fog-e minden vállalásunk. És nemcsak utólag mondtuk, hogy ha kell, hibás dolgokon módosítunk: azzal indultunk neki, hogy tagja vagyunk az EU-nak, annak márpedig vannak szabályai, amiket önként elfogadtunk.

– De nemcsak az alapokról volt szó: olyan dolgokat is rögzítettek alkotmánymódosítások során, amelyek a kormány politikájának részét képzik, és féltek, hogy később változtat rajtuk az ellenzék. Várhatjuk, hogy akár a nonprofit közműszolgáltatók is bekerüljenek az alkotmányba?
 – Ezt hazai politikusoktól kellene kérdezni. Az alkotmányozással és az Unió szerződésével sem megy szembe amúgy, hogy bizonyos közszolgáltatási területeket nonprofit jellegűnek nyilvánítsanak. Baloldali pártok is előszeretettel képviselik annak ügyét, hogy a közszolgáltatásoknál biztosítani kell a nonprofit jelleget. Hogy ezt az alkotmányba kell-e tenni, az azon múlik, mennyire tartja a magyar társadalom ezt az ügyet fontosnak, olyannak, ami hosszútávú gazdaságpolitika lehetne. Hasonló kérdéseket tettek fel nekünk, amikor az Alaptörvénybe bekerült az adósságfék. Magyarországon az elmúlt évtizedekben a legsúlyosabb probléma az eladósodottság volt. Az egymást váltó kormányok ezt kormányzati gazdaságpolitikai kérdésként kezelték, ennek lett az az eredménye, hogy az adósságot mindig ráterhelték a jövő nemzedékekre. Ezek után azt mondani, hogy ezt a kérdést nem lehet alkotmányos kérdésként kezelni, szerintem ortodox, rövidlátó hozzáállás. Mi garanciát szeretnénk arra, hogy akármilyen kormány lesz, ne adósítsa el a magyar embereket hosszútávra.
– Az EP-listát bemutató sajtótájékoztatón is elmondták, hogy meg kívánják védeni a rezsicsökkentést. Úgy néz ki, Heim Pétertől kell megvédeniük.
– Heim Pétertől nem kell megvédeni, ő konzervatív közgazdászként egy közgazdasági véleményt képvisel. Mi pedig azt mondtuk: az országgyűlési választás arról is szól, hogy van egy törvénytervezet, ami nonprofittá kívánja tenni ezt a szférát. Mi ezt a választást erről szóló népszavazásnak is tekintettük. A választói felhatalmazás ilyen értelemben is megvan a dolog mögött. A nonprofit szektor, ha jól van szabályozva, nem jelent csökkenést a polgárok számára a szolgáltatás minőségében, annál inkább jelenthet az általuk fizetett díjakban. Ugyanúgy lehetne termelni mindent, csak a nyereséget vissza kellene forgatni.
– Képviselőtársa, Deutsch Tamás is válaszolt ez ügyben Heimnek: „te, Peti, ha két, hiánypótló századvéges alapkutatásod között van véletlenül másfél ráérő perced, áruld már el, kivel is slattyogtál te milyen falig rezsicsökkentésileg?” Deutsch fideszes EP-helyét nem ingatták meg az ehhez hasonló beszólások?
– Csapatban dolgozunk, együtt végezzük az ottani munkát, és kommunikációban jó, ha nem egy irányban küldjük az üzeneteket. A tartalom nagyjából azonos. Nem az én ízlésem, ennyit tegyünk hozzá – nyilván én nem így kommunikálok. De ő azért Deutsch Tamás, mert ebben jobbat tud nyújtani nálam.
– Önök azt szokták mondani, hogy a „kormányok kontra EU” viták nem egyedülállóak, és mások is igyekeztek kíméletlenül érvényesíteni érdekeiket. Mégis mintha azt láttuk volna, hogy Magyarországnak sokkal élesebb kritikákkal kellett szembenézniük, mint másoknak. Biztos, hogy szükség volt ennyi vitára?
– Rengeteg vita volt arról is, hogy hány kötelezettségszegési eljárást indítottak ellenünk, melyek jutottak el bírósági szakaszig. E téren a középmezőnyben vagyunk – ezek önmagában nem indokolják azt a nagy purparlét, ami körülöttünk volt. Belekerültünk egy ideológiai vita kellős közepébe – ez a vita Európában régóta folyik. A konventben kezdtük azzal, hogy kerüljön-e be a kereszténység, az „Isten” szó az alkotmányos szerződésbe. A konventben úgy döntöttek, nem túl nagy többséggel, hogy ne kerüljön bele. A magyar parlament viszont másként döntött az alkotmány esetében. A sajtó, ami kezdettől fogva ennek a csatának élén állt, nagyon erősen ideologikus jellegű támadást indított ellenünk. A médiatörvény elleni kritikák tetőfokán üres címlapokkal álltak ki zöld és egyéb képviselők a plenáris ülésen – de nézzük csak meg azt a színes választékot, ami Magyarországra jellemző. Még az önök portálja is ezután jött létre! A sajtószabadságot nem  korlátozza senki.
– A szabad pálinkafőzés miatt eljárást indított az Európai Bizottság az Európai Bíróságnál. Kovács László korábbi MSZP-elnök az ATV-ben arról beszélt: a pálinka jövedéki termék, és „nem lehet történelmi hagyományokra hivatkozva az uniós szabályokkal szembemenni”. Ön szerint lehet?
Kovács László jól felmondta az EU érdekét ebben az ügyben. A mi érdekünk meg más. A döntés szerint Magyarország köteles megadóztatni és így szabályozni a pálinkafőzést. Én pedig mint EP-képviselő (és jogalkotó), azt mondom: ezek a szabályok értelmetlenek. Miért ne lehetne kivétel nemzeti hagyomány, szokások alapján? Változtatni kell az értelmetlen, buta szabályokon, amik csak a bürokráciát növelik. Nem egy könnyű folyamat, mert hosszú ideig Magyarország is adóztatta a tevékenységet. Most a magyar kormány úgy döntött, hogy kivonul a szférából. Ha valahonnan az állam kivonul, azt úgy hívják, hogy szabadság. Sokan viccelődnek azon, hogy a pálinkafőzés a nemzeti szabadságharc része lenne, de ez pontos leírás. Mi, EP-képviselők a magunk jogalkotói és informális eszközeit be fogjuk vetni, hogy ennek a rossz döntésnek a következményei ne sújtsák a magyar állampolgárokat.
– Ha már a szabad pálinkafőzés szóba került: a szeszes italok árusítási jogának koncesszióba adását ellenezné?
– Ezen még nem gondolkodtam. Vannak ilyen rendszerek, de nem tudom, nálunk szükség lenne-e rá.
– A HVG.hu arról írt: a Fidesz és a KDNP között feszültséget okozott, hogy a 12. hely (Hölvényi György) előtt nincs jelöltjük a kereszténydemokratáknak. Így akár az is megtörténhet, hogy KDNP-s jelölt nem jut ki az EP-be.
– A KDNP jelölte Tőkés Lászlót. Minden tízes dekádban van egy jelölt: ők ott használták fel ezt a jelölési lehetőséget.

– Nem volt külön-külön hely a KDNP-nek és Erdélynek?
– Már utólag párosult a kettő. Miután egyes nemzetrészeknek közvetlenül is van lehetőségük bejuttatniuk jelöltjeiket, ezért került a 21., szimbolikus helyre Gubík László. Így állt össze a nemzeti lista.
– Azt nyilatkozta, hogy vannak elképzelései arról, ki lenne jó uniós biztosnak. Kire, milyen alkatú emberre gondol? Navracsics Tibor megfelelő lenne?
– Olyat, aki nem veszik el az európai ügyekben, hanem határozottan, néha diplomatikusan, de tudja a magyar szempontokat segíteni. Ehhez még csak nem is kell az uniós bizottságon belüli korlátokat átlépnie. Az uniós biztosok informális értelemben információkat szoktak szolgáltatni az őket küldő országról. Ez a pálinkafőzés esetében is segíthetett volna. Azok az országok, melyeknek biztosai nem folytatnak ilyen érdekérvényesítést, féllábúak. Az egy illúzió, hogy az Európai Bizottságon belül mindenki európai, és amint belép az ajtón, elveszíti nemzetiségét. De időben ez még távol van: először az EP-választásoknak kell lezajlaniuk, aztán bizottsági elnököt kell választanunk. Ez akár hónapokba is beletelhet. Hogy forognak nevek, az jó dolog, de hogy végül a kormány miként dönt, az a jövő zenéje.
Az nem lenne presztízsveszteség a Fideszen belül, ha valaki miniszterelnök-helyettesből uniós biztossá válna?
– Ez éppenséggel a tekintélyét növelné: korábban is küldtek már külügyminisztert, miniszterelnököt (a mostani energiabiztos az volt) Minél magasabb rangú embert küldünk, annál inkább fontosnak tartjuk az ügyet. De a biztos személyére vonatkozó találgatásokat nem kívánom kommentálni.
– Schiffer András nyilatkozta nemrég, hogy a „több vagy kevesebb Európa” hamis kérdésfeltevés, mert van, amiben több kell, és van, amiben kevesebb. Önök milyen Európát szeretnének? A föderalizmus irányába tartót? Vagy a mai állapot megfelelő?
– A legfontosabb számunkra, hogy az Európai Unió ne avatkozzon olyan ügyekbe, amelyek szerintünk ránk tartoznak. Biztos, hogy nem közös ügy a bírósági egyenetlen teherelosztás ügye, biztos nem ilyen a pálinka kérdése, és még sorolhatnám. Viszont vannak olyan ügyek, amelyekben közösen hatékonyabban tudunk nyomulni. Ilyen az energiabiztonság. Amikor a magyar kormány egyedül tárgyal a Gazprommal, az nem olyan, mint amikor ezt az EU-val közösen teszi.
– A Jobbik a kilépéssel kacérkodik: önök milyen érveket tudnak felhozni az EU-ból való távozás ellen?
– Elsősorban azt, hogy ez egy hülyeség. Aki ilyet mond, az nézzen rá a térképre, de nézze vissza az elmúlt kétszáz év történelmét is. Ezek a szimbolikus ellenérvek. Gyakorlatibb érv, hogy Magyarországon a fejlesztések 97 százaléka az EU-ból jön. A gazdaságpolitika által kivéreztetett Magyarországnak 2010-ben nem nagyon volt meg az esélye, hogy maga teremtse meg a fejlesztési forrásokat, egyedül mondhassa meg azokat a célokat, melyekre fejlesztést tud biztosítani. Ezeket a fejlesztéseket kidobni bűn lenne. Ez munkahelyeket veszélyeztetne, rontaná az ország versenyképességét és piacra jutási lehetőségeinket. És akkor a szabad mozgásról, vagy az Európába irányuló szabad magyar exportról még nem is beszéltem. A Fidesz mindig a tagság híve volt. De egy olyan tagságé, ahol a nemzeti érdekeket keményen képviseli Magyarország.

– Ön is vallja egyébként, amit Kövér László, hogy az EU egy materiális érdekközösség?
– Hiszek Európában abban az értelemben, hogy vannak spirituális elemei, még akkor is, ha a kereszténységre való hivatkozást vagy a zászlót, címert kilöködték az európai alkotmányból és az ebből kialakuló Lisszaboni Szerződésből. Az EU mintha szántszándékkal kerülné azokat a bennünket szimbolikusan összetartó elemeket, amelyek nélkül egy állam nem igazán létezne. Aki viszont nem úgy fogja fel az Uniót, mint amelyben érdekek küzdenek egymással, sokszor a szimbolikus szempontokat is felülírva, az meghal az EU-ban. Súlyos tévedés, hogy a Brüsszelből bennünket érő kritikák olyan utasítások lennének, mint amilyenek annak idején Moszkvából jöttek.
– Az érdekérvényesítés viszont nem mindig ért el sikert: a petíciós bizottságban nem tudták végigvinni a szlovák állampolgársági törvény ügyét. Lehet itt még valamit tenni?
– Nem utasítanám el ilyen sommásan: régóta küzdünk a kettős állampolgársághoz kapcsolódó kollektív kisebbségi jogokért. A Benes-dekrétumok esetén sikerünk volt: ez tízéves küzdelem eredménye. Közben az EU olyan kérdéseket, amelyek bilaterális konfliktusokat érintenek, igyekszik szőnyeg alá söpörni. „Vagy oldjátok meg egymás között, vagy ha nem tudjátok, ne hozzátok ide.” Mi persze ezeket nem kétoldalú ügyeknek tekintjük, mindkét ügy elvi kérdés.  A legjobb stratégia az, ha azokat az országokat, amelyek érdekeltek a nemzeti kisebbségek érdekeinek képviseletében, magunk köré gyűjtjük.  Nem érdemes tagadni, hogy volt előrelépés ezekben az ügyekben, már csak azért is, mert bekerültek a Lisszaboni Szerződésbe a kisebbségek jogai.
– Az EU-ban bevezetni kívánt adatvédelmi direktíváról mit gondol?
– Jelen pillanatban az EU-n belüli adatvédelmi direktíva alacsonyabb sztenderdeket állapít meg, mint a miénk Magyarországon. Ezért nem is lelkesedtünk érte. Aggódunk, hogy ezeket a sztenderdeket lejjebb szállítja egy közösségi szabályozás.

– Többen is konszolidációról beszélnek a következő országgyűlési ciklus kapcsán. Ön is erre számít? Lassulhat majd a törvényhozás menete?
– Itthon majd eldöntik, mik a jogalkotási igények. Nyilván zűrösebb időkben fontosabb a gyors reagálás és adott esetben a törvények módosítása. Nem vagyok olyan vaskalapos jogász, aki azt mondja, semmihez nem lehet hozzányúlni, sem alkotmányhoz, sem jogszabályokhoz. Orbán Viktor mondta, hogy a kétharmad erőforrás: így gyorsabb döntéseket lehetett hozni. Mára viszont leraktuk az alapokat, így önmagunkkal kerülnénk ellentmondásba, ha hétről hétre módosítanánk a szabályokat.

Lakner Dávid interjúja a VS.hu-n.