Európai Parlament

Magyarbarát elnöke lehet az EP-nek

2017. 01. 17.

Szájer József: A Néppárt jelöltje, Antonio Tajani egyszerre támogatja a közös Európát és a nemzeti szuverenitás védelmét

Szájer József néppárti európai parlamenti képviselőt arról kérdeztük, ki lehet az Európai Parlament (EP) elnöke Martin Schulz után. A szociáldemokraták azt szeretnék, ha újra ők uralnák az Európai Parlamentet azzal „érvelve”, hogy akkor az Európai Unió három alapintézményének vezetője mind néppárti lenne. Értve ezen a „néppárti” Jean-Claude Junckert, az Európai Bizottság elnökét is. A fideszes képviselőt a keddi EP-elnökválasztás esélyeiről kérdeztük.

– Mit tippel, kit választanak holnap az Európai Parlament elnökének?

– Tippelni nehéz, mert nagyon szoros a meccs. De remélem, hogy jelöltünk, az európai néppárti Antonio Tajani le tudja győzni a szocialisták jelöltjét, Gianni Pittellát. E pillanatban az Európai Parlamentben a jobb- és a baloldal között nagyjából azonosak az erőviszonyok. Olyannyira, hogy egy-két szavazaton is múlhat a győzelem. Régen volt ilyen szavazás. A baloldal valahogyan mindig át tudta húzni a néppártot a másik oldalra, és eddig egy szocialista–néppárti koalíció segítségével lehetett működtetni a parlamentet.

– Mielőtt Pittelláról beszélnénk, mekkora az esélye a liberális frakció vezetőjének, Guy Verhofstadtnak, hogy az EP elnöke legyen?

– Verhofstadt már nagyon régóta szeretne az Európai Parlament elnöke lenni, de az ő frakciója csak a harmadik-negyedik legnagyobb párt az EP-ben. Most megpróbált ezen változtatni, hiszen az olasz Öt Csillag Mozgalommal kívánt szövetséget kötni, amit a pártja nem támogatott. Neki erre azért volt szüksége, hogy a nagyokkal egy kategóriába kerülhessen. De bízom benne, hogy igazán nincs komoly esélye. Egyre inkább egy jobb–bal polarizáció látható a parlamentben. Nem is szólva arról, hogy Verhofstadt nem is képviselné sem a parlamentet, sem Európát, hiszen ő olyan szélsőségesen föderalista, az Európai Egyesült Államok híve, hogy párját ritkítja Európában.

– Olvasóink zöme szeretné, ha valóban ritkítaná párjait…

– Az a radikális felfogás, amit ő képvisel, azaz a nemzeti kormányok szuverenitásának teljes tagadása, annak nincs sok híve az Európai Parlamentben, de még saját frakciójában sem. Úgyhogy esélyei nem túl nagyok.

– Miként lehet, hogy egy olyan ember, aki állandóan az „alapértékekről” és „elvekről” üvöltözik, mint amikor a jobboldali Magyarországot rugdalja, egyáltalában hajlandó volt leülni a „populista”, euroszkeptikus Beppe Grillo mozgalomvezérrel tárgyalni képviselői csatlakozásáról a liberális frakcióhoz?

– Igen, ez különös egy radikálisan föderalista politikustól, de ugyanakkor egy olyan párttal kötött volna szövetséget, amely Olaszországot ki akarja vezetni az euróövezetből. Ez megkérdőjelezi a szavahihetőségét. Meg azt, hogy azt a megállapodást Verhofstadt is aláírta, amit a szocialisták és az Európai Néppárt kötött két és fél évvel ezelőtt a parlamenti tisztségekről és arról is, hogy most a második félidőben egy néppárti lesz az Európai Parlament elnöke. Miközben sem ő, sem a szocialisták nem tartják be. Ez példa nélküli.

– Az euroszkeptikus Farage-ék, mármint a Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája frakció tagjai kire fognak szavazni?

– Egy jobboldali–baloldali polarizációban inkább a jobboldalhoz tartoznak. Ugyanakkor a frakciójukhoz tartozó Öt Csillag Mozgalom elég zavaros képlet. Mármint hogy jobbra vagy balra voksolnak-e. Ráadásul Tajani és Pittella is olasz. Az utóbbi pedig igen erősen föderalista álláspontot képvisel. Tajani a közös Európát és a nemzeti szuverenitást párosító megközelítés híve, miközben a legjobboldalibb olyan személy, akit ez az inkább liberális irányba húzó intézmény valaha is támogathat. Úgyhogy annak is örülök, hogy maga a néppárt magát Tajanit választotta.

– Ugye nyugodtan kijelenthetjük, hogy Tajani rokonszenvezik a jobboldali Magyarországgal?

– Nemcsak rokonszenvezik, de ő a Forza Italia (Hajrá, Olaszország!) pártjából való. Kifejezetten régi barátunk és harcostársunk. Őket Berlusconi miniszterelnöksége idején ugyanúgy sokszor kiközösítették, mint bennünket; ugyanazon nemtelen eszközökkel támadták. Tíz évvel ezelőtt éppen én voltam az, aki egy Berlusconi-ellenes határozatot sikerrel akadályoztam meg az Európai Parlamentben, amit az olasz kollégák sohasem felejtenek el, és Tajani úr volt azon nagyon kevés politikusok egyike, aki 2007-ben eljött Magyarországra a 2006-os rendőrattak után, és szolidaritásáról biztosított bennünket. Beszédet is tartott március 15-i ünnepségünkön. Vagyis azon kevés európaiak közé tartozik, akik már akkor kiálltak mellettünk. Egyetlenegy dologban van csak lényegesebb különbség közöttünk. Az, hogy az Olaszországra nehezedő több százezres bevándorlás ügyét csak úgy lehet megoldani, hogy akik Olaszországba bejutnak, azokat szét kell osztani. Ebben különbség van kettőnk között, de minden más kérdésben lényegében egy vonalon vagyunk, és nagyon jó baráti viszony van közöttünk. És végre olyan elnöke lenne az Európai Parlamentnek, aki nem hogy nem üt állandóan bennünket, de ki is áll mellettünk.

– Pittella lesz annyira gyomorforgató a nem liberálisok szemében, mint Martin Schulz?

– Nem gondolom gyomorforgatónak, hanem egy radikális baloldali-szocialista politikusnak, de a megállapodásokat korrektül betartó ember volt eddig. Ezért is döbbenetes, hogy most éppen egy olyan papírt rúgnak fel, amin az ő aláírása is szerepelt. Pittella úr számunkra kellemetlen és sértő nyilatkozatokat is szokott tenni, de alapvetően ő is egy komolyan vehető politikus. A szocialisták viszont most új korszakot jelentettek be: azt, hogy nem kötnek megállapodást a néppárttal. Akkor, amikor a néppárt annak idején támogatta Schulz elnökségét. Most nekik kellene a támogatást megadni, de most ők azt mondják, egy baloldali politikát akarnak.

– Mennyire esélyesek a „futottak még” kategóriában „versenyzők” az elnöki székért? Gondolok itt a belga Helga Stevensre, az északi-balzöld Eleonora Forenzára, a libzöld Jean Lambert-re, vagy a román csodabogárra, Laurentiu Rebegára?

– Komoly esélyük egyiküknek sincs. De pártjaik most meg akarják mutatni saját arcukat is. Ezek az első két fordulóra szóló jelölések, és inkább a szélesebb nyilvánosság előtt akarnak szerepelni. Racionalitás szempontjából persze nem sok értelme van indulásuknak, mert az EP képviselői szavaznak.

– Ön szerint a hivatalosan néppárti Jean-Claude Juncker mennyire „néppárti”?

– A balszárnyán van. Az Európai Néppárt a legnagyobb az EP-ben és ezért széles a spektruma. Vannak benne olyanok, akik inkább az általunk különösebben nem kedvelt SZDSZ-hez hasonlítanak, és vannak olyanok, akik tőlünk még inkább jobbra vannak… Mi meg inkább középen vagyunk. Junckernek nagyon kényelmes volt eddig, hogy Schulzcal voltak tandemben és így hivatkozhatott arra, hogy miért képvisel baloldali politikát, de ez a luxemburgi pártjára is jellemző. Mint olyan tagjaira is, mint Viviane Reding EP-képviselő asszony, volt uniós biztos.

Lovas István interjúja – 2017. január 16., Brüsszel

Forrás: Magyar Hírlap Online