Európai Unió

Magyarország kiáll magáért Brüsszelben

Magyarország kiáll magáért Brüsszelben

2014. 05. 09.

– A héten megkezdődött a Fidesz– KDNP pártszövetség uniós választási kampánya. Ön szerint miért fontos számunkra a soron következő, május 25-i szavazás?
– Ezt két nézőpontból is vizsgálhatjuk. Az egyik, az objektív kiindulópont az, hogy a Magyarországon is érvényesülő gazdasági jogszabályok többségét manapság az Európai Unióban fogalmazzák meg. A verseny, a vállalkozás kereteit – részvételünkkel – az EU határozza meg. Az uniós költségvetés elfogadása ugyanebbe a kategóriába tartozik. A választás hatása tehát lényeges, akkor is, ha ezt személy szerint nem mindenki érzékeli. Szubjektív értelemben pedig azt mondhatjuk: ötévenként van mód arra, hogy a polgárok európai ügyekben, európai kérdésekben véleményt nyilvánítsanak, és politikai állásfoglalásukkal befolyásolják a kontinens jövőjét.

– Olykor úgy tetszik, hogy az uniós parlament túlságosan fontosnak képzeli magát. Hogyan látja ezt ön, aki tíz éve részt vesz a testület munkájában?
– Akit képviselőként kiküldenek Brüsszelbe, nyilván nagyon lényegesnek gondolja a munkáját. Az egész szervezet vizsgálatakor viszont azt kell mondanunk, hogy a parlament nem a legfontosabb intézménye az uniónak. A végrehajtó hatalom, az Európai Bizottság  vagy a miniszterelnökök, a miniszterek tanácsa sok esetben fajsúlyosabb szerepet tölt be. Ugyanakkor Európa politikai közösség is, nem meglepő, hogy parlamentjében politikai, ideológiai nézetek is hangot kapnak. Ugyanis a polgároknak sem közömbös, milyen értékválasztás jellemzi az uniót.

– Megítélése szerint hogyan alakul mostanában az európai értékrend?
– Ez azon múlik, hogy milyen politikai irányzatok a meghatározók. Jelenleg letűnőben van az 1968-tól datálható liberális megközelítés, amely eddig Európa legfontosabb intézményeit uralta, s hatása tükröződött az Európai Parlament határozataiban is. Most már egyre inkább a konzervatív-kereszténydemokrata szemlélet érvényesül. A Fidesz–KDNP azt vallja: a földrész válsága úgy küzdhető le, ha a működésképtelen régi megoldások helyett újakat keresünk. Meg kell őriznünk Európa régebbi közös értékeit, mint amilyen a kultúra és a kereszténység. A kontinens polgárai és intézményei nem szakadhatnak el egymástól.

– Önnek mi a véleménye a sokat emlegetett modernizációról? Ki a haladó manapság?
– Ebben nagy a zűrzavar, mindenki a maga nézeteit próbálja korszerűnek feltüntetni. Úgy gondolom, az a fajta modernség, ami egy csapásra szakítani akar a múlttal, mindenféle ésszerű alapot nélkülöz. Magam a folyamatos, szerves átalakulásban, előrejutásban hiszek. Európának megvannak a maga történelmileg kialakult alapegységei, értékei. Ilyen a család, a helyi közösség, a település, a nemzetállam. Lényegében ezek alkotják életünk kereteit, a tartalom pedig az a kultúra, amit Európa nemzetei közösen hoztak létre. Az európai értékrendbe tehát beletartozik a hagyomány és az innováció, a jövőbe tekintő felfogás egyaránt.

– Utalt rá, hogy Európa válságba került, s új megoldásokat kell keresnie. Miből állhat ez?
– Sokan úgy gondolják, nem kell semmin változtatni, lényegében visszatérhetünk a válság előtti gazdasági módszerekhez. Ez tévedés. Magyarország elmúlt négy esztendeje példa lehet azoknak, akik fordítani akarnak a sorsukon. Mi, magyarok ugyanis az európainál súlyosabb krízist szenvedtünk el, mégis számos területen sikerült előbbre jutnunk. Meggyőződésünk szerint az első feladat, hogy Európát újra kell iparosítani. A földrész ipara elment Kínába, Indiába, a világ többi részére. A folyamatot meg kell fordítani. Nálunk ezt az igényt fejezi ki a kormány által a gazdaság szereplőivel megkötött stratégiai, partnerségi megállapodások sorozata. Megjegyzem, hogy az Európai Néppárt is hasonló felfogást képvisel.

– Milyen teendőket tudna még kiemelni?
– Fontos a közteherviselés is. Nem helyes ugyanis, ha a válság következményét csak a kisemberek viselik, azok pedig, akik óriási pénzeket tesznek zsebre, mentesülnek a kötelezettségtől. Nyilvánvaló: együtt sírunk, együtt nevetünk. A magyarországi bankadó és más különadók a közteherviselés elveit kívánják érvényre juttatni. Ez Európa-szerte indokolt. A harmadik kulcskérdés: nem szabad tartozást felhalmozni, ki kell kerülnünk az adósságspirálból. Magyarország elsőként fogalmazta ezt meg az alaptörvényében. Az adósság a következő nemzedékek elől veszi el a forrásokat. A negyedik követelmény a foglalkoztatás kiterjesztése. Mindenki, aki dolgozni szeretne és tud is, találjon magának elfoglaltságot. Ezt kell célként kitűzni Európa polgárainak.

Több példa mutatja, hogy a fo­gyasztóvédelemmel eddig komoly gondok voltak idehaza. Az ügyfelek sokszor kiszolgáltatott helyzetbe ke­rülnek a cégekkel szemben. Lát re­ményt arra, hogy ez megváltozzék?
– Európa nyugati felén a fo­gyasztóvédelem magas színvonalú, ehhez kívánunk felzárkózni a rezsi­csökkentés programjával. Az ilyen költségek mérséklése előmozdítja a gazdaság fejlődését és védi a fo­gyasztók érdekeit is. Erős állam kellett ahhoz, hogy Magyarország fel tudja venni a versenyt a piac nagy és befolyásos szereplőivel. Hozzáteszem: Európának önálló energiapolitikára van szüksége, mert csak ez szüntetheti meg az energiafüggőséget és teremthet új forrásokat a gazdaság számára. Az Amerikai Egyesült Államok ver­senyfölénye nem utolsósorban az európainál alacsonyabb energia­árakkal magyarázható.

– Az uniós választás egyik kam­pánytémája lett: sok magyar mun­kavállaló megy külföldre, és várha­tóan számos tőketulajdonos próbálkozik majd azzal, hogy földet vásároljon idehaza. Ön hogy ítéli meg. ezt a felvetést?
– A munkaerő és a tőke szabad áramlása szerintem továbbra is fontos alapelv. A hazai cégek igen­is profitálnak abból, hogy termékeiket el tudják adni az európai piacon. Ez az elmúlt időkben jelen­tékenyen segítette itthon a gazda­sági növekedést. Megjegyzem: az Európai Néppártnak fontos törek­vése a kis- és közepes vállalkozá­sok támogatása. Ami a munkaerő szabad áramlását illeti, szerintem a magyar aggodalmak túlzók. Ma­gyarországról aránylag kevesebbén vállalnak kint munkát, mint ro­mán vagy lengyel társaik. Persze vannak, akik nehéz helyzetükben akarnak segíteni magukon azzal, hogy átmenetileg odakint dolgoz­nak. Érthető az is, ha a fiatalabb korosztályokból számosán tapasz­talatszerzési céllal élnek a lehető­séggel. A szomszéd országok pél­dája azt mutatja, hogy utóbb a leg­többen visszatérnek. A tudás és a tapasztalat idehaza később hasz­nosítható lesz, hiszen szükség van képzett munkavállalókra.
 
Az uniós fórumok időnként el­lenvetéseket tesznek a hazai lépé­sekkel szemben. Ön szerint ez így lesz a most kezdődő új kormányza­ti időszakban is?
– Kijelenthetjük: Magyarország túl van a gazdasági válság legnehe­zebb szakaszán, elindultunk fölfe­lé. Fontos, hogy az európai intéz­mények támogassák és ne akadá­lyozzák ezt. Az elmúlt négy évben volt példa rá, hogy ellenezték, gán­csolták újszerű lépéseinket. Egy bürokrácia soha sem szereti az újí­tásokat, azonban ennek véget kell vetni. Semmi értelme, hogy tovább erőltessék a régi, kudarcos kísérle­teket. Magyarország példát muta­tott, sok intézkedésünk sikerrel ke­zelte a válságot.
 
Milyen erőviszonyok alakul­hatnak ki a választás után Európá­ban?
– Az Európai Néppárt, amelyhez a Fidesz–KDNP is tartozik – reményeim szerint meghatározó ereje marad az Európai Uniónak. A szocialistákkal folyik bizonyos ver­seny – ők inkább segélyt adnának, mi a munkahelyteremtésben hi­szünk. Ez jobban megalapozza a kontinens gazdasági növekedését.Arra számítok, hogy az eddigi erő­viszonyok nem változnak meg lé­nyegesén.
 
A Fidesz-KDNP listája ho­gyan tükrözi a továbbra is kéthar­mados többséggel rendelkező kor­mánypárt nemzetpolitikai törekvé­seit?
– Két, egymáshoz kapcsolódó üzenetet szeretnénk ezzel a listával küldeni. Az első az, hogy Magyarország, a magyar nemzet egységes. Erre a 2010-es állampolgársági tör­vény lehetőséget is teremtett. A lis­tánkon olyan nemzetrészek képvi­selői is szerepelnek, amelyek nin­csenek benne az Európai Unióban. Deli Andorés Bocskor Andreajelö­lésével jelképesen a Vajdaságot és Kárpátalját is bevisszük az Európai Unióba. Szerintem történelmi a je­lentősége annak, hogy mind az öt nemzetrész egy-egy politikusa raj­ta van a listánkon. Ha figyelembe vesszük, hogy több más kérdéskör­ben is saját, követendő álláspontot képviseltünk, kijelenthetjük, hogy Magyarország kiáll magáért, és tiszteletet kér a magyaroknak Brüsszelben.
 
Mit jelent ez közelebbről?
– Azt, hogy ne akarjanak uni­formizált megoldásokat ránk eről­tetni, olyanokat különösen ne, amelyeknek a hatékonyságában ők maguk sem bíznak. Az elmúlt években számos alkalommal pró­báltak rávenni bennünket olyan intézkedésekre, amelyek nem sok sikerrel kecsegtettek. Utólag el is ismerték a tévedésüket. Világosan kell látnunk: Brüsszel nem Moszk­va, egyoldalúan nem utasíthat. Nem azért ülünk az asztalnál, hogy ott üljünk, az időnket töltsük, ha­nem azért, hogy elmondjuk a véle­ményünket, és ezt képviseljük is. Vannak persze Magyarországon is olyan politikai erők, amelyek úgy gondolják: a konfliktus, a vita nem célravezető, lehajtott fejjel teljesíte­ni kell a direktívákat. Nekünk saját elképzeléseink is vannak, s az európai intézményeknek ezt tisztelniük kell. Magyarország törekszik arra, hogy az unió szabályait betartsa, mert nem véletlenül vagyunk tagjai ennek a klubnak. Ugyanakkor ahol a szabályok túl aprólékosak vagy éppen értelmet­lenek, ott a rendelkezések megvál­toztatására törekszünk. Ez leszképviselőink egyik fő feladata.
 
Az ön-személyes teendői ho­gyan alakulnak a következő idők­ben?
– Eddig az volt a feladatom, hogy az Európai Néppárt frakció­jában összehangoljam a jogalkotá­si tevékenységet. Minden egyes parlamenti szavazás, döntés előtt én dolgoztam ki a néppárt állás­pontját, s jeleztem a frakció tagjai­nak, igennel vagy nemmel szavaz­zanak, esetleg tartózkodjanak. Emellett igyekeztem közreműköd­ni abban, hogy a hazai álláspont megfeleljen az uniós elképzelések­nek. Teendőim közé tartozott, hogy Magyarországot megvédjem az igaztalan támadásoktól, felszó­lalásoktól. Arra számítok, hogy ilyen jellegű munkára a követke­zőkben is szükség lesz.
 
Az elmúlt négy évben gyakran bírálták közjogi rendszerünket, alaptörvényünket. Ön milyen ta­nulságokat szűrt le ebből?
– Amikor tíz évvel ezelőtt Ma­gyarország belépett az unióba, szuverenitásának csak azt a részét adta át, amely a közös intézmé­nyek működéséhez szükséges. Al­kotmányos rendünket továbbra is magunk határozzuk meg – az unió ilyen szempontból aláren­deltje a tagállamoknak. Az alap­törvényt érő bírálatok jó része megalapozatlan volt. Elmondhat­juk: a kettős mércét ki kell dobni, mert annál jobban semmi sem rombolja az unió egységét és a polgároknak az európai intézmé­nyekbe vetett bizalmát, mint ami­kor az egyik országot ugyanazért a dologért megdicsérik, a másikat pedig elmarasztalják. A közpénz­ügyek, a közmunka, a köztehervi­selés és a nyugdíjrendszer átalakí­tása mellett újdonságot hoztunk abban is, hogy rögzítettük a jövő nemzedékekért való felelősséget. Ez megmutatkozik a természeti és kulturális környezet védelmének s a népességmegtartó erő fontosságának hangsúlyozásában is. Tapasztalatainkat ebben és minden más fontos kérdésben is megosztjuk a többi országgal.

Forrás: Kulcsár Anna – Magyar Nemzet 2014.05.09.