Megvédjük, amit felépítettünk

Bár a mainstream médiában még mindig előfordulnak erősen negatív hangvételű cikkek hazánkkal kapcsolatban, ezek száma érezhetően csökken. Sőt egyre több írás, kommentár szól arról, hogy vannak olyan figyelemre méltó megoldások, amelyeket érdemes lenne más országoknak is megvizsgálniuk - mondta a Demokratának Szájer József, a Fidesz európai parlamenti képviselője.

– Nemrég arról beszélt, az áprilisi vá­lasztási győzelem bizonyos tekintetben nagyobb eredménynek számít, mint a 2010-es. Miért gondolja így?
– Természetesen nem arról van szó, hogy lebecsülném a négy évvel ezelőtti sikert, hiszen az is nagyon lényeges volt. Az említett megjegyzésem arra utalt, hogy most nem valami ellen, egy jobb korszak reményében szavaztak ennyien a Fidesz-KDNP szövetségére, hanem a kormányzati munka folytatása mellett tették a voksukat. Ez a győzelem tehát egyfajta elismerése volt az Orbán-kabinet teljesítményének, ilyen értelemben jelen­tősebb eredménynek tartom.
– Még az LMP-közeli Róna Péter is arról beszélt két évvel ezelőtt, hogy az első Békemenet kormányt mentett. Az újabb elsöprő győzelemnek milyen visszhangja volt az unióban?
– A Néppárt részéről egyértelműen po­zitív. Hiszen ők is úgy gondolják, amire az imént is utaltam: a politikában a legfon­tosabb mérce a választás, ha tehát a kor­mányon lévő erők nagy többséggel újabb ciklusra kapnak felhatalmazást, az min­denképpen elismerésre méltó. Ami pedig a másik oldalt illeti, szerintem most már többnyire azok is be fogják látni, hogy az általuk támogatott pártok nem tudtak megfelelő alternatívát felmutatni, akik egyébként nem tapsolnak a választási eredmények láttán. Vannak persze olya­nok, akik nehezen dolgozzák fel a veresé­get, s akik számára most az a természetes reakció, hogy a választókat gyalázzák, mondván, megvezették őket. De remé­nyeim szerint ők lesznek kevesebben. A párhuzam egyébként helytálló: ahogyan az első Békemenet, úgy a mostani válasz­tás is korszakhatárnak számít. Akkor, 2011 végén, 2012 elején valóban voltak olyanok Európában, akik az Orbán-kormány cik­lus közbeni bukásában reménykedtek, ám látva, hogy a januári hidegben is százezrek fejezték ki támogatásukat a kabinet mel­lett, változott a terv. Rájöttek, az utcáról nem lehet megbuktatni a kormányt, s át­álltak arra a gondolkodásmódra, hogy se­gítenek felépíteni olyan magyar szerveze­teket, amelyek aztán a 2014-es választáson legyőzhetik a Fideszt és a KDNP-t. Nos, most ismét új forgatókönyvre lesz szükség.
– Lehet az az új forgatókönyv, hogy végre nem próbálnak majd szinte min­den új jogszabályba, gazdasági intézke­désbe belekötni?
– Ennyire naivak már mi sem vagyunk. Nyilvánvalóan ezután is lesznek érdek- ütközések, konfliktusok. Amíg Orbán Viktornak hívják a miniszterelnököt és a Fidesz-KDNP van kormányon, addig erre bizton számíthatunk, akármilyen hosszú is lesz ez az időszak.
– A balliberális pártok és médiumok azt is igyekeznek elhitetni az emberek­kel, hogy Orbán Viktornak az egész nyugati világban rossz a megítélése, még saját pártcsaládjában is óvatosak vele. Ehhez képest a Fidesz március végi nagygyűlésén Joseph Daul, a Nép­párt elnöke is részt vett.
– Sőt azt is megfigyelhettük, hogy a magyarországi baloldalt személyes jelen­létével egyetlen neves uniós politikus sem támogatta, sem az országgyűlési, sem ez idáig az EP-kampányban. Számunkra, akik ebben élünk, egyértelmű, hogy mi az Európai Néppárt erős és megbecsült tag­jai vagyunk. Minderre bizonyíték, hogy a Néppárt kongresszusán, ahol például la­kosságszám, választási eredmények, a párt tagjainak száma és hasonló szempontok alapján döntik el, ki hány küldöttel vehet részt, a Fidesz a legutóbbi alkalommal az ötödik legnagyobb delegációval rendelke­zett, vagyis számos, a mienknél nagyobb lélekszámú országot is lehagytunk. Azok a kísérletek tehát, amelyek lényege, hogy leválasszanak bennünket erről a közösség­ről, nem többek elkeseredett és sikertelen próbálkozásoknál. A Magyarországgal kapcsolatos vitákban annak ellenére is mellettünk állt a képviselőcsoport döntő többsége, hogy itt nincs olyan erős frak­ciófegyelem, mint a nemzeti parlamentek­ben: a Néppárt tagjai a leginkább lényeges európai ügyekben egyeztetik az álláspont­jukat, az uniós szempontból kevésbé fon­tos ügyekben nem. Hadd jegyezzem meg, hogy bár a mainstream médiában még mindig előfordulnak erősen negatív hang­vételű cikkek, kommentárok hazánkkal kapcsolatban, ezek száma érezhetően csökken. Sőt egyre több írás, kommentár szól arról, hogy vannak olyan figyelemre méltó megoldások, amelyeket érdemes lenne más országoknak is megvizsgálniuk.
– Mely megoldásokra gondol?
– Ilyen például a közteherviselés. A válság terheit nem lehet csak a kisem­berek vállára rakni. A nehezebb idő­szakokban fokozottabb szerepvállalásra van szükség azok részéről is, akik azt megelőzően komoly profitra tettek szert. Mások számára megfontolandó terület lehet az újraiparosítás is. Magyarország a kis- és középvállalkozások ösztönzé­sén, a nagyvállalatokkal kötött stratégiai megállapodásokon keresztül elindított egy folyamatot, amelynek lényege az ipari termelés növelése, s az eredmények már most is láthatók, uniós szinten is a legjobbak között vagyunk. A következő ilyen pont a családtámogatási rendszer megerősítése, ami szintén egész Európa szempontjából fontos, hiszen ez az egyik alapvető módja annak, hogy az uniónak legyen esélye a népességcsökkenés prob­lémájának megoldására. De említhetném az energiaár-csökkentést is, amely segít abban, hogy Európa versenyképes legyen például az Egyesült Államokkal szem­ben, hiszen az ipar számára sem mind­egy, milyen áron szerzi be az energiát. Az ötödik pont, amire kitérnék, a munka­alapú társadalom erősítése, vagyis segély helyett munkát kell adni az embereknek. Csak úgy lehet kilábalni a válságból, ha, angol kifejezéssel élve, a welfare modell­ről áttérünk a workfare modellre.
– Lát esélyt arra, hogy az energiacégek érdekeivel szemben az unió is lépéseket tegyen a „rezsicsökkentés” irányába?
– Ehhez természetesen kellene egy olyan közös energiapolitika, amely arra törekszik, hogy már az energiaforrás­tól kezdve olcsóbbá tegye a rendszert. Ehhez segíthet hozzá például az atom­erőmű, amelynek kapacitásbővítésével mi próbálkozunk. A másik módszer le­het a közszolgáltatások nonprofittá tétele, vagyis tűnjön el az árakból a szolgáltató nyeresége. Nyilván, akármelyik úton próbálkozunk, annál nagyobb az esély a sikerre, minél egységesebben lépünk fel.
– Visszatérve Magyarországra: bár összességében még most is inkább pozi­tív az uniós tagság megítélése, az elmúlt évek támadásait látva érezhetően nőtt a közösség kritikusainak aránya a társa­dalomban. Hogyan lehet meggyőzni a kiábrándultakat arról, hogy fontos el­menni szavazni május 25-én?
– Jómagam optimistábban fogalmaz­nék: nem kiábrándultunk az Európai Unióból, csak jobban megismertük, az előnyei mellett a hibáit is látjuk, még in­kább értjük, mi miből következik. Aki pedig a hazánkat érő bírálatok miatt vált kritikusabbá az EU-val szemben, annak pontosan azért kell elmennie szavaz­ni, mert minél erősebb a képviseletünk Brüsszelben, annál nagyobb az esélye, hogy meg tudjuk védeni, amit az elmúlt négy évben felépítettünk. Ebben persze a kormánynak és személyesen Orbán Viktornak is fontos szerepe van, nem vélet­lenül mondta budapesti látogatása alkal­mával Joseph Daul: nem látott még olyat, hogy egy miniszterelnök önként kimegy az EP-be, és válaszol a bírálatokra, ha a kormánya intézkedéseit kritika éri. Ezt például a román vagy a bolgár kormány­fő sem tette meg. Ebből a feladatból kell minél nagyobb részt vállalnunk a néppárti frakcióban. Akkor tudjuk biz­tosítani a 2010 és 2014 közötti munka folytatását, ha a mi képviselőink lesznek többségben, nem azok, akik csapot-papot hátrahagyva kilépnének az EU-ból, vagy azért akarnak kijutni Brüsszelbe, hogy Magyarország kritikusait segítsék.
– Azt mondta, meg kell védeni, amit négy év alatt felépítettünk. Mi lehet ve­szélyben?
– Meg kell védenünk például a rezsi­csökkentést az Európai Bizottsággal szemben, a házi pálinkafőzés adómentes­ségét vagy a plázastopot a velünk szem­ben indított kötelezettségszegési eljárások során, csak hogy néhányat említsek. De továbbra is fontos szerepet kell vállalnunk abban, hogy minél több valós információt juttassunk el hazánkról az uniós döntés­hozóknak, hiszen ha valaki nézte a Ma­gyarországról szóló viták televíziós közve­títéseit, az láthatta, mennyi téves állítás és rosszindulatú hazugság hangzott el egyes politikusok szájából. A mi dolgunk, hogy ezeket helyre tegyük. És persze lényeges az is, hogy visszahelyezzük Európa térké­pére a magyar ügyet, hiszen fontos, hogy tudják, a határokon túl élő magyar kisebb­ség helyzete máig, egy évszázad elteltével sem megfelelően rendezett, foglalkozni kell a nyelvhasználat jogával éppúgy, mint az autonómiatörekvésekkel. Nem véletlen, hogy a választásokon nemzeti listával in­dulunk, amelyen az erdélyi Tőkés László, a nyugati magyarságot képviselő Schöpflin György és felvidéki Gubík László mellett két olyan ország képviselője is he­lyet kapott – a kárpátaljai Bocskor Andrea és a délvidéki Deli Andor személyében -, amely nem tagja az uniónak.
– Magyar szempontból sem mindegy, a Néppárt vagy a szocialista frakció lesz-e erősebb az új ciklusban. Mire számít?
– Bízom abban, hogy a Néppárt meg­őrzi elsőségét, ami a magyarországi ered­ményeken is múlhat, ez pedig tovább növelheti befolyásunkat a pártcsaládban. De fogalmazhatunk kicsit általánosab­ban: hazánknak is lényeges, hogy minél inkább érvényesüljön az a jobbközép tár­sadalom- és gazdaságpolitika, amit mi is képviselünk Márpedig, ha vannak is különbségek, összességében a Néppárt jövőképe nagyon hasonlít ahhoz, mint amelyet mi is elképzelünk.
– Ki kövesse Barrosót az Európai Bi­zottság élén?
– Mi egy olyan vezetőt szeretnénk, aki képes arra, hogy kilépjen az eddigi sémákból, nyitott legyen az új, innova­tív megoldásokra. Hiba lenne azt hinni, hogy az eddigi receptek alkalmazásával Európa kikerülhet a válságból, s azután minden úgy folytatódhat tovább, mint annak előtte. Most már külföldön is mind többen belátják: ha Magyarország azokat az iránymutatásokat követi, ame­lyeket az unió és a valutaalap javasolt, nem sikerült volna úgy talpra állni, mint az elmúlt négy évben. Mi továbbra is azt fogjuk képviselni, hogy az unió is merjen változtatni a rossz beidegződéseken.

Bándy Péter, Demokrata, 2014. május 22.