Nehezebb lesz az Alkotmánybírósághoz fordulni

A alkotmányban még nem, de az új kétharmados törvényekben már változtatni szeretne a Fidesz az Alkotmánybíróság (Ab) jogkörein.

A tervek szerint a jövőben csak azok fordulhatnak az Ab-hoz alkotmányossági panasszal, akik bizonyítani tudják, hogy érintettek, az adott törvény valamiért sérti a jogaikat. Viszont visszaállítják az Ab azon jogosítványait, amit a nagyobbik kormánypárt frakcióvezetője, Lázár János tavalyi alkotmánymódosítása miatt vettek el. Az alkotmányozási folyamatról, a belső vitákról a Fidesz és a KDNP szövegező bizottságának elnökét, Szájer Józsefet kérdeztük. A Hírszerző interjúja.

Tölgyessy Péter, az 1989-es alkotmány egyik szerzője, a Fidesz korábbi parlamenti képviselője egy múlt heti konferencián azt mondta, a kormánypártok konfrontatív politikájukkal alkotmányozási csapdahelyzetet állítottak elő: az ellenzék nem tehet mást, mint hogy az új alkotmány által megalapozandó rendszer ellenzékévé válik, a Fidesz-KDNP pedig kénytelen lesz egyedül elfogadni az alkotmányt, amire nehezen lehet majd rámondani, hogy a teljes nemzeté. Ki lehet még törni ebből a csapdahelyzetből?

A Fidesznek lényegében az átmeneti, 1989-es alaptörvény megszületése óta az az álláspontja, hogy ideiglenes megoldás helyett új alkotmányra van szükség. A térségben Magyarország az egyetlen olyan ország, amely 1989 óta nem rendezte ezt a kérdést. Az 1949-es dátum révén a hatályos alaptörvény – még ha csak formális értelemben is – ráadásul egy olyan kontinuitást őriz, aminek nagyon rossz üzenete van a magyar demokrácia ügye szempontjából. Ez egy nagy nemzeti vállalkozás, függetlenül attól, hogy most a Fidesz fogott bele. Miután az alkotmány módosításának szabályai rögzítettek, az új elfogadásának szabályai pedig ezzel azonosak, úgy gondolom, minden egyes országgyűlési képviselőnek kötelessége részt venni az alkotmányozásban. A képviselőknek – pártállásra való tekintet nélkül – kötelességük részt venni az ország legfőbb közjogi dokumentumának a megalkotásában, és magyarázattal tartoznak a választók felé, ha nem teszik. Gondoljunk csak a költségvetési törvényre: furcsán venné ki magát, ha az ellenzék azt mondaná, nem bízik a kormányban, ezért nem vesz részt a büdzsé parlamenti vitájában és kivonul. Lényegében parlamenten kívüli párttá nyilvánítják magukat az ellenzéki frakciók, ha nem vesznek részt az alkotmányozási munkában. Elismerem ugyanakkor, hogy a kérdésében említett probléma létezik, ezért a kormánykoalíció igyekszik minél rugalmasabb lenni.


Az MSZP és az LMP a napokban nyilvánvalóvá tette a feltételeit, a Fidesz viszont nem reagált érdemben ezekre.

Folyamatosan új feltételekkel, hetente új kéréssel álltak elő. A kormánykoalíció ezeknek egy részét teljesítette: nem húsvéthétfőn lesz a szavazás, nem a kormány alkotmányoz, mindegyik frakció benyújthatja a maga koncepcióját. Ám paktumot nem fogunk kötni, mi azon nem fogunk alkudozni, hogy ki jön be, vagy ki nem a plenáris ülésre. Azért lenne fontos, hogy részt vegyenek az ellenzéki pártok a munkában, hogy képviselőik élhessenek a módosító indítvány-kezdeményezési jogukkal. Minden ilyen indítványt meg fogunk vitatni, ez egy nyitott folyamat. Az utóbbi időben számos olyan lépést tettünk, amivel lehetővé kívántuk tenni, hogy az ellenzéki pártok helyrehozzák a tavalyi rossz döntésüket, és visszatérjenek az alkotmányozási folyamathoz. Természetesen mi nem egy olyan alkotmányt készítünk, ami csak a Fidesz-szavazóinak kedvez, hanem olyat, ami minden magyar állampolgár számára elfogadható. Ha az ellenzék nem vesz részt az alkotmányozásban, akkor a kormánypártok felelőssége beépíteni azokat a szempontokat, értékéket, melyeket az ő választóik fontosnak tartanak. Ezért szerepelni fognak benne szociális jogok, a fenntartható fejlődéssel, a jövő nemzedékek iránti felelősséggel kapcsolatos szempontok.



Miért rohannak ennyire az alkotmányozással? Miért nem adnak elég időt erre – akár a ciklus végéig -, ahogy tette ezt az MSZP-SZDSZ az 1994 és 1998 közötti periódusban?


Azt hiszem, hogy a húsz év nem tekinthető rövid időnek. Ha csak az elmúlt nyolc hónapot nézzük, azt mondhatjuk, hogy eddig is nagyon komoly munka zajlott, nem beszélhetünk rohanásról: júniusban jelentette be Orbán Viktor, hogy alkotmányozni fog a parlament, majd felállt az alkotmány-előkészítő bizottság, közben pedig széles körű és nyilvános konzultáció indult. Az [origo]-n nyolc kérdésben fejthették ki az érdeklődők a véleményüket, számos konferencia volt ez alatt az idő alatt. A húsz évet azért említettem, mert az alkotmányozásnak szinte minden elemét megvitattuk már a rendszerváltás óta. A viták egy jelentős része már leülepedett, nyugvópontra került. Az, hogy ezek egy részét újranyitották, inkább pártpolitikai okokra és nem tényleges nézetkülönbségekre vezethető vissza. A Horn-kormány idején és az azóta lefolytatott vitáknak könyvtárnyi irodalma van, ezeket fontos előzményeknek tekintjük és igyekeztünk az eredményeket beépíteni. Ugyanezt mondhatjuk az Alkotmánybíróság húszéves alkotmányértelmező tevékenységéről is: a testület kijelölte az alkotmányozás nyomvonalát. A kérdés tehát nem az, hogy miért most, hanem az, hogy eddig miért nem alkotta meg a parlament az új alaptörvényt. A politikai elitek 1990 óta képtelenek voltak – pestiesen szólva – kiizzadni magukból egy olyan alkotmányt, amely a társadalomban kellő elfogadottsággal bír és nem a múlthoz köti a demokráciát. A húszéves mulasztás kínosan hosszú, nem a mostani alkotmányozásra szánt idő rövid.

Kukorelli István volt alkotmánybíró az említett múlt heti konferencián azt mondta, elgondolkodtató, hogy az alkotmány-előkészítő bizottság alig 19 munkaórát töltött a koncepció kidolgozásával. Még ha az elmúlt húsz év alatt elegendő ötlet gyűlt is össze, elég-e ez az idő a legfontosabb közjogi dokumentum kidolgozására?

Ehhez képest egy színvonalas tervezetet alkottak. Mint említettem, nem csak a parlamenti testület dolgozott a koncepción, számos konferencia, szakmai egyeztetés zajlott, ezek egy részén Kukorelli István is jelen volt. A mostanság annyit dicsőített 1989-es alkotmány elfogadása sem vett igénybe a mostaninál több időt, ráadásul most úgy alkotmányozunk, hogy közben mögöttünk áll húszévnyi tapasztalat.


Ön szerint miért nem sikerült "megszerettetni" a társadalommal a Fidesz által leváltásra szánt, ám az alkotmányjogászok nagy többsége által sokra tartott alkotmányt?

A hatályos alaptörvény bevezetőjében benne van, hogy "ideiglenes". Nem szól a magyar nemzet legfontosabb ügyeiről, nyelvtani hibákkal van tele, összevissza van számozva. Egyszerűen botrányos, nem méltó a magyar demokráciához. Még mindig benne van az a megfogalmazás, hogy alkotmánybíró nem lehet a párt tagja. Miközben nem szerepelnek benne a nemzeti ünnepeink, közös, történelmi vállalkozásaink. Ha ezt a szöveget bevinnénk egy középiskolába, akkor jogászi fejtegetésekbe kellene a tanárnak bonyolódnia, hogy elmagyarázza, miért jó, holott egy alkotmánynak nem csak szűk értelemben vett jogi funkciója van, hanem az is, hogy egy nemzet alapvető értékeit kinyilvánítsa, és ezáltal közvetítsen a nemzedékek között, ahogy ez például az amerikai vagy a francia alkotmányról elmondható.

Úgy gondolja, hogy a jelenlegi politikai, társadalmi berendezkedéssel szembeni harag pusztán abból levezethető, hogy az alkotmány preambuluma nem elég veretes és míves szöveg?

Nem gondolom, hogy a közjogi rendszerrel súlyos bajok lennének. Húsz éven keresztül biztosította Magyarország stabilitását, és garantálta a polgári és emberi jogok érvényesülését is. Jogi értelemben működőképes a rendszer. A polgárok inkább az államban csalódtak, amely különösen az utóbbi években nem volt képes tartalommal kitölteni a kereteket: nem tudta megfékezni a korrupciót, nem volt képes biztosítani a közrendet, ezért egy jelentős társadalmi rétegben jelent meg a magánhadsereg iránti igény. Egyébként bizonyos mértékig ebben a hatályos alkotmány is ludas. Gondoljon csak arra, hogy 1989-ben a kerekasztal résztvevői megfogadták: rövidesen megalkotják az alkotmány gazdasági szabályait, de végül nem csinálták meg. Márpedig ez is közrejátszott abban, hogy az állam nem tudta megfelelően védeni az elmúlt húsz évben a nemzeti vagyont. Az új alkotmány ebben az értelemben is egy új kezdet lesz – ha már a rendszerváltás eszményeit nem sikerült maradéktalanul valóra váltani. Az új alkotmány egyik legfőbb eleme az eladósodás szabályozása lesz: szerepelni fog benne, hogy bizonyos ponton túl az állam nem adósodhat el a következő nemzedékek rovására.


Hiába készít új alkotmányt a kormánykoalíció, ha a kabinet társadalom- és gazdaságpolitikája nem lesz sikeres. És ha nem lesz az, akkor a rendszerváltás igényével a Fidesz-KDNP által megalkotott alkotmány is könnyen elveszítheti a társadalmi támogatottságát. Ismét illegitimnek tűnhet majd, ami pont az Ön által emlegetett stabilitást kezdheti ki: ha baj van, csak új alkotmányt kell alkotni.


Ez a kockázat benne van. Tény, nem elég új alkotmányt készíteni, új viszonyokat kell teremteni a társadalmi együttélésben is. Viszont az alkotmányos garanciákra is szükség van, hiszen ezek nélkül a mindenkori kormány hajlamos a különféle pillanatnyi társadalmi elvárásoknak megfelelni és nincs tekintettel a jövő nemzedékek érdekeire.

A hatályos alkotmány Európa legrövidebb alaptörvénye. Miért akarnak még ennél is rövidebbet? Ráadásul ez az ellenzéket is távol tartja a vitától: miért adnák a nevűket egy olyan alkotmányhoz, amely lényeges kérdéseket hagy nyitva, hogy azokat majd a kétharmados, "sarkalatos" törvények megalkotásakor válaszoljon meg a kétharmadára támaszkodó kormánytöbbség?

Úgy gondolom, hogy a szöveg hosszáról folytatott disputa egy álvita. Ez pusztán egy munkaelv, amit mi, a Fidesz és a KDNP szövegezői tűztünk maguk elé: arra törekszünk, hogy csak a legfontosabb dolgok kerüljenek bele, de nem ez határozza meg a szöveg hosszát. Ugyanis minden fontos, garanciális szabálynak benne kell lennie az alkotmányban, mert az alkotmányvédelem az alkotmány szövegére és nem a sarkalatos törvényekre fog vonatkozni. Ha ez nagyobb terjedelmet követel, akkor hosszabb lesz az alkotmány, nem lehet szempont a rövidség. Egyetlenegy alapjog sem hagyható ki, ráadásul az a terv, hogy az alapjogi katalógus alapját a 21. század legfrissebb emberi jogi dokumentuma, az Európai Alapjogi Chartája képezi majd. Most úgy látom, hogy a jelenlegi alkotmánytól a Fidesz-KDNP javaslata nem a terjedelemben fog különbözni.

Tölgyessy Péter szerint akkor válik majd világossá, hogy mit gondol a Fidesz a jogállamról, amikor kiderül, hogy mit tervez az Alkotmánybírósággal. Erről viszont a koncepcióban alig találni valamit.

A terveinkben nem szerepel az Ab működési alapelveinek megváltoztatása. Az erre vonatkozó részletszabályok várhatóan nem az új alkotmányban, hanem az alkotmánybíráskodásról szóló kétharmados törvényben kerülnek majd kibontásra. Főleg olyan változások lesznek, amelyeket az Ab is indokoltnak és szükségesnek tart. Így az önkormányzati rendeletek felülvizsgálata átkerül majd a testülettől az új közigazgatási bíróságokhoz. Kibővítjük az előzetes normakontrollt, ami egyébként hátráltathatja majd a kormány működését, hiszen lassítja a törvényalkotás ütemét. Ez azért is jó, mert egy előzőleg megvizsgált és alkotmányosnak talált törvénytervezettel kevesebb probléma merülhet fel az elfogadása és hatálybalépése után. Ugyanakkor érdekeltséghez szeretnénk kötni az eljárásokat, vagyis az utólagos normakontrollra csak konkrét jogsérelem esetén kerülhetne sor. Azaz az érintett személyek és a bíróságok fordulhatnak majd a testülethez. Minderre az állampolgár védelmében van szükség: eddig azt tapasztalhattuk, hogy egy adott törvény elfogadása után túl sokáig volt bizonytalanságban a polgár, túl hosszú ideig várt arra, hogy az Alkotmánybíróság döntsön a jogszabály sorsáról. Gondoljunk csak az indoklás nélküli elbocsátást lehetővé tevő törvényre: sokan arra vártak a perindítással, hogy az Ab határozzon.


Ez azt jelenti, hogy ezentúl nem fordulhat bárki az Alkotmánybírósághoz utólagos normakontrollt kérve?

A tervezett változás megértéséhez látni kell a teljes folyamatot. A törvény parlamenti elfogadása előtt egy bizonyos, kibővített kezdeményezői kör – a köztársasági elnök, a miniszterelnök, a képviselők egy bizonyos százaléka – kérheti az Ab-t, hogy egy szabott határidő mellett vizsgálja meg a tervezetet. Ha a testület alkotmányosnak találja, akkor az Országgyűlés megtarthatja a végszavazást, ha alaptörvény-ellenesnek, akkor a parlament megteszi a szükséges javításokat. Ezek után a rendes bíróságok mellett csak az fordulhat az Ab-hoz, aki úgy érzi, hogy a törvény valamiért sérti az ő jogát és igazolni tudja érintettségét.

Tehát nem lesz lehetőség csak úgy bejelentkezni az utcáról az Ab-ra alapjogi panaszt tenni?

Konkrét panaszok alapján lehetne az Ab-hoz fordulni – ez a német modell átvétele lenne. A tervek szerint akkor lehet majd az Ab-hoz fordulni, ha az adott személy bizonyítani tudja, hogy érintett fél, valamiért egy törvény miatt sérültek a jogai. Ahogy eddig, ezentúl is a testülethez fordulhatnak a bíróságok, ha egy adott perben azt észlelik, hogy alkotmányellenes az alkalmazandó jogszabály. Ma bárki betérhet a testülethez az utcáról azzal, hogy ez vagy az a törvény úgy általában alkotmányellenes, az Alkotmánybíróság pedig szabadon vizsgálhatja a törvény bármelyik részét, még hivatalból is eljárhat. Egyébként ezt a változtatást az Alkotmánybíróság szorgalmazta: képtelenek ugyanis kezelni a hozzájuk beérkező rengeteg indítványt, melyek lassítják az ügymenetet.

Az előzetes kontroll esetén milyen határidőt szabnának?

A harmincnapos határidő elfogadható. Törvényalkotási dömping idején ez komoly terhet róna az Alkotmánybíróságra, éppen ezért még nyitott a kérdés, vita van arról, hogy miként változtassunk az indítványozási eljáráson.


Mi lesz a Lázár János által tavaly előterjesztett és a parlament által elfogadott alkotmánymódosítással, mely szerint az Ab csak alapjogi szempontból foglalkozhat költségvetési kérdésekkel?

Az akkori módosításkor jeleztük: egy átmeneti szabályról van szó, amely egy igazságossági szempont miatt került be az alaptörvénybe, a végső rendet az új alkotmány alakítja majd ki. Bízom benne, hogy egy olyan alkotmányt fog megszavazni a tavasszal a parlament, amely ebből a szempontból sem hagy lyukat az Alkotmánybíróság jogkörein. A költségvetési kérdések azonban érzékeny kérdések: a képviselők úgy gondolják, hogy ők viselik a felelősséget a források elosztásáért a választóik felé, ehhez képest az olyan általános elvek alapján működő testületek, mint az Ab felelőssége jóval kisebb: a politikai következményekkel kizárólag a képviselőknek kell szembenézniük, az alkotmánybíráknak nem. Ennek ellenére én annak örülnék, ha az Alkotmánybíróság jogosítványai a jövőben is teljes körűek lennének.


Szerepelni fog-e az a kitétel az alkotmányban a KDNP egyik fő kérése, hogy a házasság csak egy nő és egy férfi között lehetséges?

Az Európai Alapjogi Chartában az szerepel, hogy az EU támogatja a család és házasság intézményét és ennek szabályait a tagországok szabadon állapíthatják meg. Személy szerint nem értek egyet azzal, hogy változtassunk a hatályos definíción, és ilyen részletesen határozzuk meg, mit értünk házasság alatt. Azért sem szükséges, mert ebben a kérdésben már született egy alkotmánybírósági határozat, ami lezárta ezt a vitát. E szerint a házasság fogalmát nem lehet kiterjeszteni az egynemű párokra, ami viszont nem zárja ki, hogy az állam elismerje az együttélés más formáit.

Szükség van-e az élet kezdeteinek meghatározására az új alaptörvényben, ahogy ezt a koalíciós partnerük szeretné?

A magzatvédelemről szólni kell az új alkotmányban. Viszont azt is gondolom, hogy ezt úgy kell megfogalmazni, hogy ne érintse a hatályos magzatvédelmi rendszert: ne lehessen az új megfogalmazás alapján alkotmányellenessé nyilvánítani – erről már megegyeztek a kormánypártok, a vita lezárt. Tehát úgy kell kidolgozni a magzatvédelmi passzusokat, hogy azok rögzítsék: az állam igenis köteles a fogantatástól kezdve védeni az életet, de ez nem jelenthet kizárólagosságot, azaz nem írhatja felül a jelenlegi az abortuszszabályozást.


Benne marad az alkotmány szövegében az a lényeges alapelv, hogy a választójog közvetlen?

Ezt nyilván a gyerekek szavazati joga miatt kérdezi. A francia alkotmányban is benne van a közvetlenség, mégis lehet megbízással szavazni más helyett. A német alkotmány is tartalmazza, ennek ellenére lehet levélben voksolni. Tehát a választójog közvetlenségének elismerése még nem zárja ki a gyerekek után járó extra szavazati jogot. A vita még tart a kormánypártokon belül is, azért tettük fel a 12 pontos nemzeti konzultációs kérdőívre, hogy megismerjük a magyar társadalom véleményét erről. A szavazati jogból jelenleg a társadalom közel 20 százaléka ki van zárva, én fontosnak tartanám, hogy ez a társadalmi csoport is politikai képviselethez jusson: ez a szavazati jog utóbbi száz évben tapasztalható kiterjesztésének újabb fontos állomása lehetne. Az viszont már látszik, hogy az alkotmány elfogadásáig hátralévő idő már nem lesz elég a vita lezárására, de örülök, hogy a disputa elkezdődött. Amerikában tudományos, Németországban politikai és tudományos vita folyik erről, sőt Japánban is felmerült már ez a kérdés. Összetett ügy: egyszerre lehet demográfiai, jogelméleti és jogalkalmazási szempontokat felvetni, ugyanakkor a gyerekek után járó szavazati jog lehetővé tenné, hogy a jövő nemzedékek érdekei is jobban érvényesülhessenek a politikai döntésekben. Ha úgy gondoljuk, hogy a szülők jó döntéseket hoznak az iskola kiválasztásakor, a pályaválasztásnál, akkor miért gondoljuk, hogy a gyerekeik politikai érdekeit nem képesek helyesen képviselni.

Számos filozófiai, jogelméleti és jogtechnikai ellenérv látott napvilágot az elmúlt napokban az extra szavazati joggal szemben, de engedjen meg nekünk egy rendkívül egyszerű, banális kérdést. A politikailag megosztott családokban hogyan döntik majd el a szülők, hogy ki szavaz és kire?

A családtagok már most is konzultálnak politikai kérdésekben. Amikor legutóbb átmentem elkérni a kopogtatócédulát, a szomszédasszonyom azt mondta, legyek türelemmel, mert a gyerekeinek is van már szavazati joga, és meg akarják előbb beszélni velük, hogy kinek adják az ajánlószelvényeiket. Ha egy család normálisan működik, akkor ezt is meg lehet kulturáltan beszélni, mint annyi minden mást is. Ha nem, akkor veszekedni fognak, mint annyi minden máson is. A család már csak így működik.

(M. László Ferenc , Hirszerző)