Alaptörvény

Szájer József az Alaptörvény születésének ötödik évfordulója alkalmából az Országházban tartott konferencián

Szájer József az Alaptörvény születésének ötödik évfordulója alkalmából az Országházban tartott konferencián

2016. 04. 25.

Szájer József, európai parlamenti képviselő, az Alaptörvény szövegező bizottsága elnökének beszéde az Alaptörvény születésének ötödik évfordulója alkalmából az Országházban tartott konferencián Budapest, 2016 április 25.
 
Az Alaptörvény és Európa

Tisztelt Elnök Úr!
Az Alaptörvény elfogadásának ötödik évfordulóján nem tudom nem azzal kezdeni, hogy visszanevessek azok szemébe, akik akkoriban nem csak kigúnyolták Magyarország legfontosabb közjogi dokumentumát, de egyidejűleg azt is megjósolták, hogy az tiszavirág életű lesz, nem éri meg a holnapot, mert mint alkalmatlan tákolmány hamarosan össze fog omlani. Mert jóslatuk nem vált be. Ahogy itt ma már elhangzott többször is, Magyarország öt éve megszületett Alaptörvénye nem pusztán méltó szövegű, a magyar emberek közös hitvallásaként megfogalmazott dokumentum, hanem évek óta már a magyar állam, a magyar nemzet mindennapi működésének biztos alapjául is szolgált. Az Alaptörvény elfogadása volt annak az ország építő munkának az első lépése, amelynek eredményei ma már – történelmi léptékben hallatlanul rövid idő elteltével – egyre többek számára látható, és ami meglepetést, megdöbbenést vált ki azokból, akik mindent megtettek azért, hogy ez ne sikerülhessen. Ma Magyarország a világ és Európa viharos tengerén biztos és stabil sziget, olyan hely, ahol az állam nem adta fel azt a kötelességét, hogy megvédje saját polgárait sem akkor, ha az adósrabszolgaságból kell kiszabadítani őket, sem akkor, ha mindennapjaik biztonságát kell garantálni az értékeikre, életmódjukra, európai, keresztény, demokratikus kultúrájukat támadókkal szemben. Szemünk láttára telt meg értelemmel és jelentéssel az alkotmány azon új eszméje, amely először éppen öt éve épült be magyar alaptörvénybe, hogy az államnak a polgárokat kell szolgálni.
Feltűnő, de ha nem lenne eléggé az, akkor most kiemelem, és kérek is mindenkit, hogy mondja el hangosan mindazoknak, akik az elmúlt években rajtunk köszörülték a nyelvüket, azoknak, akiknek országai ma feltett kezekkel nézik az őket elözönlő bevándorlási áradatot, amelyek nem képesek megvédeni polgáraik életét az iszlám fundamentalistáktól, amelyek területén önnálló joghatóságú enklávék működnek, olyanok, ahova sem a rendőrség, sem az állam nem tud belépni, hogy a magyar állam működőképes, és ha nem is hibák és tévedések nélkül, de ellátja minden ráruházott funkcióját, legfőképpen az itt élők biztonságának és gyarapodásának jogi garantálását, beleértve ebbe a nemzeti, etnikai vagy vallási kisebbségek közösségeiét is. És mondjuk el azt is, hogy a bennünket harsányan támadó Verhofstadtok és Luis Michelek államai, amelyekben a mai kaotikus állapotok éppen ezeknek az uraknak az áldásosnak éppen nehezen mondható tevékenysége eredményeképpen alakulhattak ki, erre korántsem képesek. És nehogy valaki félreértse, nem a nagyszerű belga nemzetet, hanem annak néhány különösen doktriner és szűklátókörű politikusát támadom, azokat, akiknek nem okozott soha gondot egy másik ország ügyeibe beleavatkozni, amint azt az említettek Ausztria vagy Lengyelország esetén is tették ma is teszik. Belgium és a belga nemzet számunkra történelmünk során fontos példakép volt. Negyvennyolcas törvényeink megalkotásakor az ő frissen létrehozott polgári jogrendszerük minta volt a magyar jogalkotók számára.
Tisztelt Hölgyeim es Uraim!
Mikor Magyarország belépett az unióba rendeznünk kellett a magyar szuverenitás és az uniós intézmények viszonyát. A magyar Országgyűlés által közösen elfogadott szöveg abból indult ki, hogy a taggá válással Magyarország nem adja fel a szuverenitását, de még csak át sem ruházza azt senki másra. Az unió intézményeinek az alapító szerződésből eredő másodlagos szuverenitása és jogkörei úgy jönnek létre, hogy a benne részes államok bizonyos jogköreiket más államokkal együtt, közösen, ezen intézmények révén gyakorolják. Ez nem játék a szavakkal. Ez a legfontosabbról arról szól, arról, hogy honnan ered, honnan származik a közösen gyakorolt főhatalom. A magyar alkotmány szerint a magyar nép közjogi közössége annak a letéteményese és ugyanez vonatkozik a közösen gyakorolt jogkörökre is, annak is a magyar nép a forrása. Ebből az is következik, hogy az európai szuverenitás járulékos jellegű, és ami a legfontosabb, nem kerekedhet, ebben a konstrukcióban nem is kerekedik a magyar főhatalom fölé. Míg a magyar állam az uniót alapító szerződés keretei között tiszteletben tartja, betartja és elfogadja az uniós intézmények által a részvételével létrehozott elfogadott szabályokat, de nem ismeri el, hogy az uniós jog a nemzeti jog felett állna, hogy köztük alá-fölérendeltségi viszony volna, továbbá, az unió szuverenitás-gyakorlását Magyarország nem idegen, hanem saját szuverenitásgyakorlásának tekinti. Erről, az uniós jog nemzeti joggal szembeni primátusáról ma ádáz viza zajlik Európa szerte a föderalista és a mi alkotmányunk által is vallott konföderalista álláspontok között. A karlsruhei Alkotmánybíróság néhány évvel ezelőtti vízválasztó döntéséig az előbbiek álltak jobban, de ma már egyre erősebb az utóbbiak hangja. Nem hiszem, hogy itt részleteznem kellene,   hogy ez a vita nem pusztán jogi természetű. Azt viszont biztosan állíthatom, hogy Magyarország Alaptörvénye olyan álláspontot képvisel az Európai Unió sajátos, a történelemben eddig korábban nem létezett közjogi konstrukciójának a kérdésében, amely konkrét jogviták esetén is alkalmas a magyar ezeréves szuverenitás védelmezésére. A 2004-ben, a csatlakozáskor közösen kialakított koncepció alapján elfogadott szöveg egy apró stilisztikai változtatással egy az egyben belekerült az új alaptörvény szövegébe: E) cikk (1) Magyarország az európai népek szabadságának, jólétének és biztonságának kiteljesedése érdekében közreműködik az európai egység megteremtésében. (2) Magyarország az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés alapján – az alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig – az Alaptörvényből eredő egyes hatásköreit a többi tagállammal közösen, az Európai Unió intézményei útján gyakorolhatja. Amikor ideidézem ezt a szöveget – bár tudom itthon ez nem szokás, még egyeseknek furcsán is hangozhat, de – szeretném megköszönni Vastagh Pálnak azt a 2004-es együttműködést és nyitottságot, amelynek eredményeképpen ez létrejöhetett. A mai folyton panaszra Brüsszelbe rohangáló politikusok tanulhatnának tőle. De nem hagyhatom említés nélkül Ficsor Mihály nevét sem, aki ezt a szuverenitási doktrínát számunkra megfogalmazta, még ha el is kell viselnie, hogy az babérokat úgyis mindig a politikusok aratják le.
Tisztelt Hallgatóság! Tisztelt Hölgyek és Urak!
Amikor Európa és a magyar alkotmány viszonyáról beszélünk nem szabad elfelejtenünk, hogy a mi Alaptörvényünk az egyike azon kevés alkotmányoknak, amely már az uniós csatlakozás után születtek. Európa összesen tizennyolc alkalommal említtetik a dokumentumban. Az Alaptörvény emberi jogi része szerkezetében és tartalmában is követi az unió Alapjogi Chartáját. Egy fontos eszme kivételével, és ezt már rögtön a címe is jelzi: Szabadság és Felelősség.  Mert a magyar bill of rights, a polgári jogaink katalógusa követi az ez irányú alkotmányos nemzetközi szokásokat, ha kicsit provokatívabb akarnék lenni, akkor a divat szót használnám, de nem akarok, ezért nem használom, minek csak a szárnyakat érintő vitába keveredni, és elterelni a figyelmet a fősodortól. A magyar alapjogok szövegére, dogmatikájára, de még a kicsit nehézkes magyar jogi nyelvezetére is frissítő hatása volt annak, hogy a fő, az elsődleges minta, mint a reformkor és a szabadságharc jogászainak az imént már emlegetett belga köz- és büntetőjog, nekünk az Alapjogi Charta, az alapjogi dokumentumok legfiatalabbika volt.
Az újdonság, amit Alaptörvényünk ezen a területen hoz mégsem a minta, hanem az attól való eltérés, és azt néhány év elteltével – követve a világban zajló nagy szellemi vitákat, amelyekbe Magyarország épp Alaptörvénye újdonsága miatt került be – bátran lehet forradalminak is nevezni. Mert Alaptörvényünk, miközben a Felvilágosodás polgári hagyományát soha, egyetlen ponton sem adja fel, megőrizve a klasszikus liberalizmus vagy éppen a 89-es magyar demokratikus átmenet szabadságeszméjét, de nagyon fontos ponton pozícionálja át a közösség és az egyén közötti viszonyt azzal, hogy az egyén közösség iránti felelősségét is méltó helyre emeli a szabadságjogok mellé. Igaz, ennek a folyamatnak még csak az első lépéseit tettük meg. Alaptörvényünk kulcsmondatát az O Cikkben, a svájci alkotmányból átvett felelősségi klauzulában fogalmaztuk meg. Mindenki felelős önmagáért és felelősséggel tartozik a közösségnek. Mert meggyőződésem, hogy egyéni jogok csak közösségben gyakorolhatók. A Nemzeti Hitvallás szép szavaival: „Valljuk, hogy az emberi lét alapja az emberi méltóság. Valljuk, hogy az egyéni szabadság csak másokkal együttműködve bontakozhat ki". A közösség és a felelősség fogalmainak visszaemelése az alkotmányos, a demokratikus gondolkodás fősodrába az Alaptörvény egyik legfontosabb vívmánya.
Zárójelben jegyzem meg, hogy csak bízni tudok abban, hogy az Alaptörvényt értelmező szervek, a bíróságok, a Kúria, és eminensen az Alkotmánybíróság kis idő után csak rábukkan erre az arkhimédészi pontra és használja majd az ez idáig kizárólagosan az individuális jogokra alapozó értelmezés kiegyensúlyozására.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Azzal kezdtem, hogy ránevetek azokra, akiknek a jóslata az Alaptörvény rövid életéről szertefoszlott. Ez a nevetés udvarias és európai. Mindenki értheti, akár szavak nélkül is. Ez a nevetés senkit nem akar sérteni. Csak annyit üzen, hogy mi magyarok, mint alkotmányos történelmünk ezeregyszáz éve során is, képesek voltunk, vagyunk arra, hogy a járatlan terepeken is utat vágjunk. Annyit, hogyha elmúlt a haragjuk, a gyűlöletük, akkor, nevessenek velünk. És nem utolsósorban azt, hogy olvassák el végre a mi európai ihletésű magyar alkotmányunkat, hátha még tanulhatnak is belőle. Köszöntsék ezzel a gesztussal velünk együtt az öt éves magyar Alaptörvényt.
Köszönöm, hogy meghallgattak.