Hírek

Szájer József beszéde Bauer Sándor szobrának felavatása alkalmából – 2012. március 18.

Szájer József beszéde Bauer Sándor szobrának felavatása alkalmából – 2012. március 18.

2012. 03. 18.

Tisztelt Ünneplők! Kedves Megjelentek!

„Bauer Sándor 17 éves budapesti ipari tanuló, aki már 1967-ben, 15 éves korában sikertelen öngyilkosságot kísérelt meg, hétfőn a Nemzeti Múzeum kertjében ruháját leöntötte benzinnel, majd meggyújtotta, ily módon öngyilkosságot kísérelt meg. Súlyos égési sebekkel szállították kórházba, állapota válságos.” – írta a Népszabadság 1969. január 21-én a napi hírek között eldugva, a lap 8. oldalán eltorzítva a valóságot és a tényeket. Elhallgatva egy fiatalember önfeláldozó próbálkozását, hogy felkeltse a magyar nép, a szovjet elnyomás alatt elő más nemzetek állampolgárainak figyelmét az elnyomó rezsim embertelenségére, az egyéni szabadság és az emberi jogok hiányára.

Bauer Sándor a kommunista diktatúra felfogásában nem volt más, mint egy kiforratlan eszmékkel rendelkező, meggondolatlan fiatal, akinek tettét, motivációt, gondolatait titokban kell tartani az elnyomó rezsim védelme érdekében. Ma már megvetéssel tekintünk a korabeli napilapok említett, tényközlőnek szánt, ám hamis beszámolójára. Ismerjük Bauer Sándor rövid, ám annál kiemelkedőbb életpályáját. Ismerjük eszméit, kritikus rendszerszemléletét, a magyar nemzet iránti olthatatlan szeretetét és megbecsülését. Ismerjük és tisztelettel adózunk bátorsága és önfeláldozása előtt.

Bauer Sándor kisgyermekként élte át 1956 szörnyűségeit, amikor a szovjet csapatok szétlőtték Kacsóh Pongrácz utcai lakásukat. Megszenvedte a kommunizmus korrupt világát, amikor a szegedi erdészeti szakközépiskolába felvételizett, de hiába teljesített jól, egy párttitkár fiát részesítettek előnyben. Sándor kiemelten érdeklődött a történelem iránt, de ezen eset után kénytelen volt autószerelőnek tanulni. Társadalmi felelőssége már egészen korán megmutatkozott. A kommunizmussal való elégedetlenségét nem rejtette véka alá: ifjúsági klubot alakított, nyíltan hirdette rendszerellenes szemléletét és fegyveres felkelésre buzdított.

A kommunista rendszer elleni küzdelem során figyelemmel követte a más országokban lezajló ellenzéki akciókat, így találkozott Jan Palach cseh egyetemista esetével, aki 1969. január 16-án gyújtotta fel magát a prágai Vencel téren tiltakozva a szovjet csapatok bevonulása ellen. Jan Palach tettéhez hasonló tiltakozó akciót még közel tíz fiatal hajtott végre az azt követő években. Bauer Sándor négy nappal Jan Palach tette után követte el akcióját, másodikként az önfeláldozó fiatalok közül.

Négy nap. Négy nappal a cseh egyetemista inspiráló akcióját követően Bauer Sándor a Nemzeti Múzeum kertjében felgyújtotta magát tiltakozva a szovjet megszállás ellen. Négy nap alatt megérett benne az elhatározás. Elbúcsúzott szeretteitől, barátaitól, életétől Magyarországért.

Tettét figyelemfelkeltésnek szánta. A hazaszeretet inspirálta. Sokszor elgondolkodtam már azon, hogy mi járhatott annak a 17 éves fiatalembernek a fejében, aki 1969. január 20-n délelőtt felszállt egy villamosra vászonba tekert testtel és benzinnel felszerelkezve, hogy előre eltervezett módon a Nemzeti Múzeum kertjében önmagát felgyújtva felhívja a figyelmet a szabadság eszményére, a zsarnoksággal szembeni ellenállás fontosságára. Mit érezhetett akkor, amikor megfogalmazta végrendeletét? Amikor tervét titokban tartva elköszönt a családjától, barátaitól? Tudta vajon, hogy tettét a kommunista rendőrség el fogja hallgatni? Gondolt vajon arra, hogy feláldozza életét, a jövőjét a hazaszeretet oltárán?

Vélemény szerint tudta, hogy tettét a kommunista rendszer megpróbálja elhallgatni. Tudta, hogy feláldozza jövőjét. Valószínűleg végtelen szomorúságot érzett a búcsúzás perceiben, de a magasztos cél, a szabadság és a hazaszeretet erősebb volt. Bauer Sándor tettével példát mutatott: 17 éves fiatalként leckét adott mindannyiunk számára önfeláldozásból és hazaszeretetből.

Ma azért gyűltünk itt össze, hogy tisztelettel adózzunk e fiatalember emléke és eszméi előtt. Bauer Sándor megfogalmazta azt, hogy a magyar nemzetnek joga és kötelessége a szabadság kivívása. A kommunista időkben azonban nem volt lehetősége nyílt fórumon kiállni és hirdetni eszméit, nyíltan és hangosan szót emelni az elnyomó, az emberi jogokat, a szabad véleménynyilvánítást és a sajtószabadságot sárba tipró diktatúra ellen.  Bauer Sándor megtalálta a módját annak, hogy

Tisztelt Megemlékezők!

Soproniként büszke vagyok arra, hogy szülővárosom a hűség és a szabadság jelképe a magyar a történelemben. Bauer Sándor személye ugyanilyen jelkép és iránymutatás a ma élő és a jövő nemzedékek magyarjai számára.

Hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a történelemben méltó helyére kerüljön az áldozat, amelyet egy 17 éves fiatalember hazaszeretetből a magyar nemzet érdekében hozott.

Fiatalsága, határozottsága, elhivatottsága példaértékű lehet mindannyiunk számára. Áldozata, amelyet a hazáért és a szabadságért hozott nem volt hiábavaló. Megtanított minket arra, hogy minden ember fel tud és fel is kell, hogy lépjen az elnyomás, az emberi jogok sárba tiprása ellen.

A 2001-ben a Nemzeti Múzeum oldalában felavatott emléktábla csak az első lépés volt afelé, hogy Bauer Sándor személye és tette a kommunista diktatúra hazug és elhallgató propagandáját leküzdve méltó helyet kapjon a magyar történelem hősei és hőstettei között.

Az, hogy ma itt állhatunk Bauer Sándor szobra előtt abban a kerületben, ahol ez a fiatalember mindennapjait élte, ahol kifejlődött benne a hazaszeretet, az odaadás és az önfeláldozás érzése egy komoly lépés afelé, hogy büszkén elismerjük és tisztelegjünk a kommunista diktatúra mártírjainak áldozatát.

Büszke vagyok rá részt vehetek ezen az ünnepségen és Önökkel együtt fejet hajthatok Bauer Sándor előtt.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.