Szájer József: Rossz történelmi párhuzamok

Mi, magyarok, akik ezeréves történelmünk második felét folyamatosan más hatalmaktól való függésben töltöttük, különösen érzékenyek vagyunk az ilyesmire. Nem szeretjük, ha Brezsnyev elvtárs beszól, hogy mit tehetünk, és mit nem — mondta a Demokratának Szájer József magyar néppárti EP-képviselő, a Fidesz alapító tagja.

– Az Alaptörvényt, illetve annak negyedik módosítását eddig inkább politikai, nem pedig szakmai jellegű bírálatok érték külföldről. A Velencei Bizottsággal folytatott múlt pénteki megbeszélése milyen légkörben zajlott?

Az általános politikai hangulat ezúttal is rányomta a bélyegét a találkozóra, hiszen tagadhatatlanul van egyfajta izgalmi állapot Magyarország körül. Ennek ellenére továbbra is bízom abban, hogy a bizottság véleménye szakmai alapon születik meg, hiszen volt és van alkalmuk megismerni az Alaptörvény részleteit. Lényegében az alkotmány elfogadása óta folyamatosan kapcsolatban állunk velük, hol az Európa Tanács, hol Magyarország kérte a Velencei Bizottság vizsgálatát. Ezúttal mi voltunk a kezdeményező fél, ami szerintem mutatja a nyitottságunkat.

– Kérdés, hogy a Velencei Bizottság delegációjának tagjai mennyire nyitottak az önök érveire…

Korábban is azt láthattuk, például a médiatörvény kapcsán, hogy előbb jöttek a hangzatos nyilatkozatok, a szenzációt sugalló szalagcímek, amelyek a szólás-szabadság, a sajtószabadság korlátozásáról, cenzúráról szóltak, aztán amikor eljutottunk addig, hogy konkrétumokról, a tényleges tartalomról esett szó, kiderült, hogy valójában nem sérülnek Magyar-országon a demokratikus alapjogok. Az Alaptörvény módosítása kapcsán még annál a fázisnál tartunk, amikor éles politikai bírálatok hangoznak el, a Velencei Bizottságnak viszont nem ezek, hanem a tények alapján kell állást foglalnia.

– Milyen témakörök merültek fel a megbeszélésen?

Elsősorban azok a területek kerültek szóba, amelyek a politikai támadások alapját képezik, így az egyházak jogi státusza, vagy az Alkotmánybíróság hatásköre. Nekik is elmondtam, hogy az alapvető kérdésekben nem volt változás az Alaptörvény két évvel ezelőtti elfogadásához képest, annyi történt, hogy ezek a területek az átmeneti rendelkezések helyett az alkotmány szövegébe kerültek. Így tehát nehezen érthető, hogy ha súlyos problémák vannak bármelyik szabályozással, miért most teszik szóvá, miért nem másfél-két esztendeje vetették fel? Arról is beszéltem, hogy ezeken túlmenően olyan kérdéseket igyekszik rendezni a magyar kormány, amelyek Európa-szerte vitát jelentenek, mint az államilag támogatott képzésen diplomát szerzők külföldi munkavállalása vagy éppen a hajléktalanok ügye, ehhez joga van egy szuverén államnak, és itt sincs szó alapjogok korlátozásáról.

– Ha már szuverenitás: Orbán Viktor egyszer úgy fogalmazott, Brüsszel nem Moszkva. Az embernek épp ezért furcsa érzése támad, amikor azt hallja, hogy Thorbjorn Jagland, az Európa Tanács főtitkára az Alaptörvény-módosítás végszavazásának elhalasztását kéri, majd José Manuel Barroso is megteszi ugyanezt telefonon.

A magyar kormány jóhiszeműen járt el az alkotmánymódosítással kapcsolatban, hiszen annak rendje és módja szerint lezajlott az országgyűlési vita, amelynek során egyébként az ellenzék, illetve az ellenzéki sajtó sem fogalmazott meg Olyan éles bírálatot, mint amilyet aztán külföldről hallhattunk. A magyarországi közbeszédben akkor kezdett igazán témát jelenteni ez az ügy, amikor elhangzottak az első nemzetközi kritikák. Akkor jöttek a tüntetések, a nyilatkozatok, a felhívások. Számomra furcsa, hogy előbb kezdenek el az alapjogok megsértéséről beszélni a külföldi politikusok, mint az itt élők. Erre egy magyarázatot tudok: valójában nem is azzal van a baj, ami az Alaptörvény módosításában szerepel. Ami pedig a szuverenitás kérdését illeti, a Velencei Bizottság képviselőinek is elmondtam, hogy a magyar Alaptörvényt nem az Amerikai Egyesült Államok elnökének, az Európa Tanács főtitkárának vagy az Európai Bizottság elnökének, hanem a Magyar Országgyűlésnek van joga elfogadni. Szívesen meghallgatjuk mások véleményét, tanácsait, örömmel összehasonlítjuk a mi gyakorlatunkat más országokéval, de azt nem fogadjuk el, hogy a demokratikusan megválasztott parlament képviselői helyett mások akarják eldönteni, mi szerepel az alkotmányunkban. Mi magyarok, akik ezeréves történelmünk második felét folyamatosan más hatalmaktól való függésben töltöttük, különösen érzékenyek vagyunk az ilyesmire. Nem szeretjük, ha Brezsnyev elvtárs beszól, hogy mit tehetünk, és mit nem. Erre mai partnereinknek is nagyon kell ügyelniük, mert rossz történelmi párhuzamok idéződhetnek fel, amelyek lejárathatják az egyenlő jogú partnerség amúgy a kettős mércével már úgyis többször megtépázott elvét.

– Úgy fogalmazott, valójában nem az alkotmánymódosítás tartalmával van problémájuk a külföldi kritikusoknak. Mi az igazi ok?

Kétféle magyarázat van. Egyrészt Európában szokatlan, hogy egy kormányzat kétharmados, alkotmányozó többséget szerez. Az pedig végképp szokatlan, hogy egy ország annyira szörnyű állapotban legyen, mint amilyenben Magyarország volt a 2010-es kormányváltáskor. Lényegében semmi sem működött: rossz volt a köz-biztonság, a gazdaság a csőd szélén állt, a politikát átszőtte a korrupció, a bíróságok belefulladtak az ügyek intézésébe, és még sorolhatnánk a gondokat. Ebből pedig az következett, hogy minden problémás területen azonnali és gyors intézkedésre volt szükség, amire ez a pártszövetség meg is kapta a felhatalmazást a választóktól. Nyugaton, hogy úgy mondjam, nem szokás ennyire tönkretenni az országot néhány esztendő leforgása alatt, mint a szocialisták két kormányzati ciklusban, így rövid idő alatt ilyen átfogó reformok sem szükségesek. Épp ezért ez a helyzet nehezen is értelmezhető számukra. A másik, kevésbé jóhiszemű megközelítés, hogy az az irányvonal nem tetszik a nyugatiaknak, amely Magyarország megújításánál látható. Nem tetszik, mert sérti az érdekeiket. Például átrendezi a gazdasági viszonyokat, csökkenti a külföldi cégek profitját, ezek a vállalkozások pedig nyilván segítséget kérnek saját országuk vezetőitől, hogy azok lépjenek fel a magyar kormánnyal szemben. És nem tetszik az irányvonal politikailag, ideológiailag sem, mert az európai baloldalnak nem érdeke, hogy egy ilyen felhatalmazással rendelkező jobboldali, konzervatív kormány sikeres legyen. Amikor bennünket ütnek, rajtunk keresztül az európai jobboldal pártjait is ütik, pláne, ha kiállnak mellettünk.

– Azt mondta, a támadásokban benne van az is, hogy bizonyos intézkedések sértik a külföldi cégek érdekeit. Ha innen nézzük, talán nem szerencsés e viták közepette a rezsicsökkentés, hiszen az is mérsékli egyes vállalkozások profitját.

Nem hiszem, hogy a kormányzati intézkedéseket a külföldi cégek érdekei szerint kellene meghozni. A Magyar Országgyűlés a magyar embereket kell, hogy szolgálja. Ami pedig konkrétan a rezsicsökkentést illeti, elfogadhatatlannak gondolom, hogy magyarokat terheljék a legnagyobb háztartási költségek Európában. Erre a problémára tehát mindenképpen meg kellett találni a megoldást. Hogy azok az egyébként stratégiai jelentőségű cégek, amelyeket ez hátrányosan érint, javarészt külföldi tulajdonban vannak, arról nem mi tehetünk, hanem a Horn Gyula vezette szocialista kormány, hiszen akkor történt a privatizáció. És igen, jó, ha a választók tudják, hogy a külföldi támadások, bíráló politikusi nyilatkozatok, a magyar-országi demokrácia veszélyeztetettségét sugalló újságcikkek mögött többnyire az áll, hogy gazdasági érdekeket sértettünk. Ugyan a mostaninál visszafogottabban, de hasonlót már az előző Orbán-kormány alatt is láthattunk, amikor az egyik külföldi ország útépítő cége kevesebb megrendelést kapott, mert helyette magyar vállalkozások jutottak szerephez, s az érintett ország sajtója érdekes módon elkezdett aggódni az emberi jogokat ért állítólagos magyarországi sérelmek miatt.

– A gazdasági kérdéseknél maradva: egyelőre nem tudni, kikerülünk-e a túlzottdeficit-eljárás alól. Figyelembe véve, hogy évek óta három százalék alatt marad a hiány, tavaly például kettő száza-lék körül volt, elvben nem születhetne más döntés, mint az eljárás lezárása. Viszont vannak, akik szerint ez az eljárás is kiválóan alkalmas nyomásgyakorlásra. Ön szerint mi lesz a döntés?

Az Európai Bizottság hivatalból sem-leges, úgyhogy ha ezt a kérdést nekik vetnénk fel, akkor azt mondanák, hogy ők kizárólag a számok alapján döntenek. A tapasztalat mégis azt mutatja, hogy az elmúlt három esztendőben, mióta az Orbán-kormány van hatalmon, többnyire felülbecsülték az előre megjósolt hiányt. És emlékezhetünk arra is, hogy a szocialista kormány idején Gyurcsány Ferenc akkori kormányfő és Veres János pénzügy-miniszter telefonon egyeztetett Joaquín Almunia biztossal arról, hogy az ország valós, rossz gazdasági helyzetére rámutató adatok csak a 2006-os választások után kerüljenek nyilvánosságra. Mindezekből arra a következtetésre juthatunk, hogy a tények bizony nem mindig támasztják alá a semlegességet. Nagyon bízom ugyan-akkor abban, hogy a kétszázalékos tavalyi hiány és az évtizedek óta nem tapasztalt alacsony infláció elég lesz ahhoz, hogy a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai-kormányok tevékenysége miatt megindult túlzottdeficit-eljárás végre lezáruljon Magyarországgal szemben. Úgy is mondhatnám, ez lesz a tesztje annak, hogy az Európai Bizottság hajlandó-e a számok, a valós tények alapján döntést hozni.

– A magyarországi helyzet az Egyesült Államokat sem hagyja hidegen; nemrégiben Gulyás Gergellyel az amerikai Helsinki Bizottság előtt jártak. A híradásokból úgy tűnt, a bírálók finoman fogalmazva is felületesen voltak tájékozottak arról, mi is történik hazánkban. Ön is így tapasztalta?

Ahhoz, hogy bizonyos kritikákat el lehessen mondani, szerencsésebb a tények nem ismerete, mert így könnyebben lehet valótlanságokat állítani, túlzásokba esni. Ugyanakkor nem árt tisztázni, hogy ott sem egyforma az Orbán-kormány lépéseinek megítélése, hiszen Christopher H. Smith, a bizottság republikánus társelnöke elismerően szólt az itteni folyamatokról. Írásos véleményében azt írta, az alkotmányos fékek és ellensúlyok rendszere Magyarországon él és virul, s az Orbán-kormánynak igaza van, amikor azt mondja, a bírálatok között sok a méltánytalan, amelyek kettős mércét, félreértelmezést és pontatlan információt tartalmaznak. Amerikában is azt tapasztaltam, hogy vannak olyanok, akiket kifejezetten zavar, ha a hazai helyzet kapcsán a valóság is nagy nyilvánosságot kap, mások pedig már-már nem akarják elhinni, hogy a vádakkal szemben itt egyáltalán nincsenek veszélyben a demokratikus alapjogok. A legszomorúbb az egészben az, hogy külföldön nem kaphatnának lábra ilyen megalapozatlan hírek, ha egyes sértett emberek nem adnának tippeket nekik Magyarországról. Persze, az elmúlt száz évben, de a rendszerváltozás óta eltelt húsz évben is jó néhányszor láthattuk már, hogy egyesek külföldre rohannak segítségért, ha nem úgy alakulnak a dolgaik, ahogyan szeretnék. Hogy mást ne mondjak, emlékszünk arra, hogyan támadták alaptalan rágalmakkal, szélső-jobboldali vádakkal hivatali ideje alatt azt az Antall Józsefet, akinek a munkásságát ma már a baloldal is elismeri. Ha igazak lennének a kormányt érő támadások során megfogalmazott kritikák, s Magyar-országon valóban veszélyben lennének az alapvető szabadságjogok, az elsők között tiltakoznék, hiszen egyesekkel ellentétben már két és fél évtizeddel ezelőtt, a Fidesz megalapításakor, sőt már azt meg-előzően is a demokráciáért harcoltam.

– Viszont fennáll a veszély, hogy a közelgő, április 17-i európai parlamenti vita sem a tényekről szól majd. Mire számít?

Úgy érzem, a 17-i vitát a magyar sajtóban kicsit túlmisztifikálják, hiszen azon nem vesznek részt például a frakcióvezetők, Orbán Viktor is Margaret Thatcher temetésén lesz Londonban, s minden képviselőcsoport részéről csupán egy-egy megszólaló lesz az ülésen. Ennél fontosabb, hogy folyamatban van az Európai Bizottság vizsgálata, de az Európai Parlament szabadságjogi bizottsága is egy éve készít egy jelentést, amelynek eredménye alapján, várhatóan júniusban határozati javaslatot terjesztenek az EP elé Magyarországgal kapcsolatban. Hogy mire számítok? Sajnos, hiába foglaltuk össze több nyelven, például angolul, németül és franciául a legfontosabb változásokat, hiába fordítottuk le a kritizált jogszabályokat, a képviselők egy része, vagy mondjuk Reding biztos, továbbra is az előítéletei, nem pedig a tények alapján ítélkezik. Máskor pedig olyan kérdésekbe akarnak beleszólni, amihez nincs semmi közük, mert azok kizárólag a magyar emberekre tartoznak. Nyilván nem lesz egyik sem vidám hangulatú, kellemes beszélgetés, de továbbra is mindent megteszünk, hogy megvédjük Magyarországot az alaptalan vádaskodásoktól.

 

Bándy Péter – Demokrata – 2013. április 17.