Sopron

Szájer József soproni beszéde a díszpolgári cím átadása után

Szájer József soproni beszéde a díszpolgári cím átadása után

2010. 12. 12.

Tisztelt Fodor Tamás Polgármester Úr!

Tisztelt Államtitkár Asszony!

Tisztelt Képviselő Úr!

Tisztelt Képviselőtestület!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Kedves Soproniak!

 

Az ember szülőföldjét nem választja.

A szülőhelyét, ugyanúgy, mint a szüleit, az ember a Gondviselőtől kapja.

Ezért ahhoz különös tisztelettel és elkötelezettséggel kell viszonyulnia.

Akinek a Jóisten Sopront adta szülőhelyül az igencsak kiváltságosnak mondhatja magát. Sopron minden szülöttjét kötelezi.

Ez a kötelem abból a több évszázados soproni szellemiségnekből ered, amely a Leghűségesebb Várossá tette Sopront.

1277-ben az idegen hódítókkal szembeni bátor kiállással érdemelte ki Sopron a szabad királyi városi rangot.

A ,,hűség” és nemzet szeretetének szellemisége győzött 1921-ben, amikor a soproni polgárok újból megmentették Sopront a hazának.

És a szabadságszeretet soproni szellemisége győzött 1989-ben, amikor a kettéválasztott Európa egyesítéséhez vezető folyamatban Sopron polgárai világtörténelmet írtak.

Sopron a szabadság városa. A mi városunk sosem elégedett meg azzal amit külső erők kiszabtak számára, a sorsfordító pillanatokban mindig maga vette kezébe a sorsát és a polgárok összefogásával, a szabadság erejével elérte célját.

Az élet egyik legnagyszerűbb és  legmegtisztelőbb feladatának mindig is azt tartottam, hogy egy évtizeden át Sopron országgyűlési képviselője lehettem.

Szülőhelyem, lakóhelyem polgárainak felhatalmazása és bizalma erőt ad a legnehezebb feladatok megoldásához is, egy olyan időszakban, olyan korszakban, amikor alapvető és gyökeres változást kell végrehajtani Magyarországon és Európában.

De Sopron nem csak város, hanem otthon is.

Az első anyai tekintet, apai bátorítás, az első lépések, az első tanítási nap, az iskolák, a tanítók és tanárok, küzdelmek, sikerek és a kudarcok elválaszthatatlanul kötnek Sopronhoz. Olgi néni aki írni tanított, Emma néni, aki megtanított fogalmazni. Szalai vagy Bödőcs tanár úr, aki felnyitotta a szemem.

Az a rengeteg segítő kéz, amelyet a családomat ért tragédia után a soproni pedagógusok közössége nyújtott felénk.

De nem felejtem azt a támogatást sem, amelyet akkor kaptam a várostól, az 1990-es önkormányzati törvény tárgyalásakor ahhoz, hogy Sopron megyei városi rangot kapjon, vagy amikor az Orbán Kormány ünnepi rendeletben a Hűség Napjává nyilvánította december 14-ét. Köszönöm azoknak, akik itteni képviselői munkámat hosszú éveken át segítették, Kardos Józsefnek és Molnár Ágnesnek.

Tisztelt ünneplő közösség!

Horváth Zoli bácsi, a legendás levéltáros szavaira ma is emlékezem. Ő arról beszélt a tíz éves soproni idegenvezető tanoncnak, hogy alig száz éve hogyan lobbizott egy soproni képviselő a városáért, amikor egy nagy csokor virágot küldött egy pesti miniszter feleségének. … Őtőle tanultam meg micsoda kiváltság soproninak lenni, ahogy Tamási Áron Ábelje tanulta meg, hogy az életben az a legfontosabb, hogy valahol otthon legyünk benne. Én akárhol is vagyok a világban, mindig Sopronban vagyok otthon!

Ennek a felemelő címnek az ünnepi átadása soha vissza nem térő alkalmat teremt számomra arra, hogy szülővárosomnak, minden polgárának megköszönöm hogy elindulásomat, munkámat segítette, annak bármilyen formában támogató részese volt. Sopron útravalója és meg- megújuló bíztatása nélkül, nem ugyanazt az utat járnám. Köszönöm a támogatást feleségemnek, Handó Tündének, és lányomnak, Fanninak.

A megtisztelő díjat, Sopron legnagyobb kitüntetését köszönöm. Tudom, hogy Sopron vezetői bölcs emberek. Remélem döntésük találkozik a város polgárainak egyetértésével. De aki ilyen döntést hoz, és egy élete delén járó embernek ítéli a magas elismerést, kockázatot is vállal, hisz a díjazott tovább él és dolgozik, gyarló ember, aki hibákat is fog elkövetni. Egy dologban azonban biztosak lehetnek. Ígérem, hogy a jövőben is mindent meg fogok tenni ami rajtam áll a városom, Sopron érdekében. Ez a kitüntetés új erőt ad arra ami előttem áll! Újabb kötelékkel erősít a városhoz.

Tisztelt soproniak!

Sok munka vár még ránk, és hogy azt el tudjuk végezni az eddiginél is erősebb elkötelezettségre és összefogásra van szükség. A világ válságban, Magyarország bajban van. De van iránytűnk és erőnk, s tudjuk merre vezet az út egy jobb együttműködőbb ország felé.

Vannak közös nemzeti és soproni céljaink. Ezek eléréséhez használjuk a szeretet, az összefogás, a hit és a hűség erejét!

Ha erre figyelünk, talán szebb és jobb lesz a világ, amelyben élünk.

Köszönöm a díjat, azt alázattal és szeretettel elfogadom.