Sopron

Szájer József ünnepi beszéde a soproni Hűség Zászlónál

Szájer József ünnepi beszéde a soproni Hűség Zászlónál

2010. 12. 12.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves Megjelentek!
,,…a hazát nem szavakkal, hanem tettekkel mentik meg” – ezt Bethlen István miniszterelnök mondta Sopronban a Hűségkapu avatására összegyűlt soproniaknak 1928. október 14-e hűvös vasárnapján, amikor nemzeti zászlók lengtek a házakon.
„Eljöttem az Önök körébe, hogy részt vegyek a mai napon ezen a lélekemelő ünnepen. És meghajtsam ebből az alkalomból az ország zászlaját Sopron polgárainak honfiai hűsége előtt.
Igenis szükség volt önfeláldozó, férfias akcióra, mert a hazát nem szavakkal, hanem tettekkel mentik meg.” – fogalmazott Bethlen István.
Akkor a Hűségkapu avatására eljött Klebersberg Kunó vallás-és közoktatásügyi miniszter, Herrmann Miksa kereskedelmi miniszter, Zsitvay Tibor, az országgyűlés elnöke, Széchenyi Bertalan a felsőház elnöke.
Sopron és környéke hűségét több köztéri emlékmű is őrzi.
Ezek jelként hordozzák a történelmet, a tetteket.
Ezek az alkotások többek az anyagnál a kőnél, az ércnél, a bronznál. Többek a szemmel látható formánál.
Magukban hordozzák minden soproni tettét, amit azért vitt végbe, hogy Sopron megmaradjon, hogy a haza megmaradjon, hogy az olyan értékek, mint a hűség, a szabadság, az igazság érvényesüljenek: ,,…a hazát nem szavakkal, hanem tettekkel mentik meg.”
A Hűségkapu, a Hűségzászló, a rongyosgárda szobra, a Hűségkút.
Ezek az emlékművek Sopron hűségének tárgyiasult jelei.
Tisztelt Ünneplők!
Az itt égbe nyúló Hűségzászlónak is megvan a maga története.
1931. december 14-én, a népszavazás 10- évfordulóján adta tudtul Thurner Mihály polgármester a soproniaknak, hogy  Sopron és a vármegye Hűségzászlót állít fel a Széchenyi téren, amely ,,a népszavazás sikerén érzett örömünket és a belőle fakadó reményünket hirdeti”. A Hűségzászló 1932 április 30-ra készült el.
,,Hirdeti a zászló a soproni magyarok háláját is, mellyel a felkelőknek és mindazoknak tartozunk, akik a nehéz időkben megtették kötelességüket a hazával szemben.” – mondta Sopronyi-Thurner Mihály.
Az emlékművek sorsa egybeforr a történelmünkkel.
Az elveszett magyar területek miatt sokáig volt félárbocra engedve, és sokan vagyunk, akik még emlékezünk arra is, hogy a hatvanas-hetvenes években a csak a zászlórúd meredezett az ég felé, a tetején ötágú csillaggal.
Az emlékművek sorsunkat hordozzák: a Hűségzászló rangját 1989. októberében állították a Soproniak vissza, amikor talapzatát az 1956-os forradalom emlékére szervezett rendezvénynek a helyszínéül választották.
A tettek időszaka következett újból: összeértek akkor a történelmi idők Sopronban: a hűség 1921-es tette, a szabadság ’56-os tettével.
És összeértek a történelmi idők 2001-ben is, amikor itt ezen a helyen Magyarország kormánya 2001. december 14-én, kihelyezett kormányülését tartotta.
Akkor a miniszterelnökkel együtt újból eljöttek miniszterek, kormánytagok, hogy fejet hajtsanak a soproniak és Sopron környékiek hűsége előtt. Az Orbán-kormány által adományozott Hűségkútban Sopron történelmi idői találkoztak: 1277, 1921 és 1989.
 
Tisztelt Ünneplők!
 
Sopronban a hűség és a szabadság folytonossága a tettekben van jelen.
Abban, hogy a nehézségekre, a történelmi sorscsapásokra a soproniak mindig tettekkel válaszoltak.
Az 1277-es hűség, az a tett volt, amelynek következményeként  szabad királyi városi rangot kapott a város. Szabad polgárokká válhattak a város lakói. Európaiságunkat és polgáriasult létformánkat teremtette meg a soproni polgárok 1277-es tette.
Az 1921. népszavazás is az emberek tettén múlott: az ágfalvi csaták hősein, a politikusok tárgyalásán, de legfőbbképpen a soproni polgárok és poncichterek, a környékbeli horvátok szavazatain, azokén az emberekén, akik a reménytelennek tűnő helyzetben sem adták fel.
És tettekre volt szükség 88-89-ben ahhoz, hogy a demokratikus keretek között újjáteremtsük Magyarországot.
Ezek az idők már a mi tetteinknek időszakát jelentik. A nemzet- és közösségmentő érdekeket tartottuk szem előtt.
A szabadság eszméje hatott 1989-ben, és tettel vált végérvényesen Sopron a hűség és a szabadság városává.
,,A hazát nem szavakkal, hanem tettekkel menthetjük meg.”
Sopron történelme 1277-től napjainkig nem egyszerűen arról szól, hogy a soproniak hűek maradtak önmagukhoz, és hűek maradtak az országhoz, hanem arról, hogy ennek tettekkel, cselekedettel szereztek érvényt.
Az elmúlt hónapokban polgárainak érdekét erős akarattal és hatékonyan képviselni képes ország megteremtésének időszaka kezdődött el.
Az elmúlt több mint fél év intenzív munkájával Magyarországon új korszak kezdődött el.
A cselekedetek nagy korszaka előtt állunk, ahol a tetteknek az emberek érdekét kell szolgálniuk.  
2010. áprilisa óta a kormány és a parlamenti többség ismét a közérdek érvényesítése jegyében hozza meg döntéseit.
Azért, hogy Magyarországon Közép-Európa legversenyképesebb gazdasága jöjjön létre, hogy arányos legyen a közteherviselés, hogy biztonságban legyen a magyar emberek nyugdíja, hogy helyreálljon az ország nemzetközi tekintélye.
Egy új korszak kezdődött el, amelyben mindenki megtalálhatja értelmét és eredményét a tetteknek, a cselekedeteknek.
Az új korszakban pedig Magyarország számít minden jószándékú polgárára.
A soproniak mindig ott voltak, amikor szükség volt áldozatvállalásukra, igenükre, tetteikre.
A soproniak minden körülmény között – ha kellett még politikai ellenszélben is – tettekkel válaszoltak a mostoha körülményekre, ezért lehet ma Sopron egy szép, élhető, szerethető, folyamatosan fejlődő  város, reményteli jövővel.
Erre minden soproni büszke lehet!
Tisztelt Ünneplő Közösség!
Sopron legnagyobb ünnepe egy örömteli ünnep. Jelentős történelmi eseményről szól, amely a múlt értékeiből nyer erőt és tartást, de a jövőbe mutat. 
Az 1921. évi soproni népszavazás egyik tanúja szerint ,,A Gondviselés mindig megadta a szorongatott magyaroknak a fáklyavivő, vezető egyéniségeket, akik a szellemnek irányt, utat mutattak, (…) akik ,,az  érdekeket szilárd egységgé tudták kovácsolni, és történelmi cselekedetté edzeni
 
Ezen az ünnepen azt kívánom, hogy a soproniak a jövőben is tudják az ,,érdekeket szilárd egységgé kovácsolni és történelmi cselekedetté edzeni.”
 
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.