Rendezvények

Szájer József ünnepi beszéde Fertőrákoson

Szájer József ünnepi beszéde Fertőrákoson

2009. 08. 19.







Tisztelt Elnök Úr, Kancellár Asszony, Miniszterelnök Úr, Polgármester Úr!

Tisztelt Ünneplők!

 A ma húsz esztendős Páneurópai Piknik a mögöttünk hagyott huszadik század egyik legnagyobb eseménye. A szabadság nagyszerű ünnepe!

Ritka pillanat, mikor a történelmet nem nagy hatalmú vezetők tettei, hanem néhány szabadság szerető polgár bátor kiállása állítja teljesen új vágányra. A Piknik a magyar rendszerváltoztatás kiemelkedő civil pillanata. Nem Bush, nem Gorbacsov, de nem is Horn Gyula, vagy Kovács László, hanem néhány tucat debreceni és soproni polgár lépett a világtörténelem színpadára. Megunták, hogy vezetőik annyit papolnak a közös Európa Házról és maguk nyitották meg a rést az Európa lakóit köztük a német nemzetet évtizedek óta elválasztó, a szabadságtól megfosztó kordonon! Ez a civil tett  – ma már tudjuk – elindította azt a folyamatot, amely ledöntötte a kommunizmus, a szocializmus sokáig legyőzhetetlennek hitt világrendjét, és amelynek a végén ott van az egyesült Németország és a mai újraegyesült Európa, a közös ügyei szervezésére létrejött politikai közösség, ahol magyarok, németek, osztrákok: Európa nemzetei együtt döntenek.

 Amikor egy a világ történelmét alakító közelmúltbeli eseményre emlékezünk ezt úgy tesszük, hogy a legfiatalabbakat leszámítva – mi magunk is részesei voltunk mindannak, ami húsz éve történt. Mi nem tudjuk elfelejteni, hogy annak a barikádnak két oldala volt. Magyarország mai köztársasági elnöke az akkori civil Sólyom László jogászprofesszor tanított meg egy egész országot arra, hogyan harcoljunk szelíden de keményen a jog eszközeivel a szabadságunkért. Az NDK egyik polgára Angela Merkel civil, ma Németország kancellárja szervezetet alapított a kommunista német pártállam ellen a "demokratikus kitörés" érdekében. De a többi soproni és debreceni civil is a szabadság oldalán álltak, kockáztatva állásukat, egzisztenciájukat: Filep Mária, Mészáros Ferenc, Magas László, Abdai Géza, Lobenwein Tamás, Nagy László, Ivanics Ferenc, Csóka Pál, Kóczán Zoltán, Rumpf János és a többiek nem féltek, tették, amit a szívük diktált.

És persze ott voltak – akkor is – a szabadság ellenségei, akik a KISZ az MSZMP vezetőiként,  hol szóval, hol hatósági segédlettel arról akartak lebeszélni minket, akik mint mi is független szervezetet, a Fideszt létrehoztuk, hogy éljünk polgári szabadságjogainkkal. S amikor ez nem sikerült nekik, akkor saját átmentésük lett a fő céljuk – nem a szabadság. Most – húsz év után sokan ok is itt vannak és velünk együtt ünnepelnek… De barátaim – ne tápláljunk hiú reményeket: van-e egy koreszme – esetünkben a szabadság és az újraegyesült Európa eszméje – sikerének jobb mércéje mint amikor egykori ellenségei is felsorakoznak mögötte?

Húsz év után joggal vetjük fel a kérdést: vajon megvalósultak az akkori szabadságot szerető és azért áldozatot is hozó polgárok álmai: beszélhetünk-e valóban egyesült Európáról, ahol a nemzetek szó nélkül eltűrik egy nemzeti kisebbség jogfosztását, hogy anyanyelvét használja, amint ez a szlovákiai magyarokkal történt? Beszélhetünk-e a gyülekezés jogáról egy olyan országban, ahol békés emlékezőkre rendőri lovasrohamot vezényelnek és emberek veszítik szemük világát a gumilövedékektől? Miként higgyék el az emberek, hogy rendszerváltoztatás történt, ha a bukott rendszer örökösei ma is ott ülnek a vezető gazdasági és politikai pozíciókban? Lehet-e élni a ránk köszöntött szabadsággal, ha rettegni kell, hogy devizahiteleink fizetésének nehézségei miatt kilakoltatják családunkat, vagy amikor a cigány polgártársaink elleni példátlan támadássorozat felderítésében tehetetlen a rendőrség.

 Tisztelt ünneplők!

A húsz év előtti felemelő események ma erőt kell adjanak gyakran reménytelennek tűnő küzdelmeinkben ahhoz, hogy higgyük: igenis van kiút a legnehezebb, legrosszabb helyzetekből is: Európa képes kilábalni a válságból, Magyarország ismét elindulhat felfelé! Hiszek abban, hogy a szabadság és a közös Európa, az emberhez méltó élet erős és olthatatlan vágya ma is át fog segíteni minket a túlsó partra! Ehhez nem kell más, mint amit a piknik szervezői tettek: tenni, amit a szívünk diktál. A kommunista rendszer összeomlása bizonyítja, hogy az emberek akaratával, szabadságvágyával szemben tartósan nem lehet kormányozni. Amit húsz éve oly nagy lendülettel elkezdtünk végre sikerre kell vinnünk!

 Köszönöm, hogy meghallgattak!