Szájer József vitaindító beszéde a Német-Magyar Fórum közgyűlésén

Szájer József megnyitó beszédének teljes szövege:

Hölgyeim és Uraim: Egy Erős Európai Unióra van szükségünk! Miért áll érdekünkben egy erős európai Közösség? Európa és az Egyesült Államok (kiegyenlített) vezető gazdasági pozíciója az előrejelzések szerint kb. 2012 táján megszűnik. Ekkortól a vezetést a világ összesített GDP-jében való részesedés tekintetében tartósan Kína fogja átvenni. A második helyen – nagyjából továbbra is azonos arányban – az Európai Unió és az Egyesült Államok lesz. Ugyanakkor Kína és India összesített GDP-je 2020 körül már a duplája lehet az európai, vagy az amerikai értékeknek. A nagy erőtér-átrendeződéssel egyidőben az Unió előtt számos további kihívás áll: demográfiai problémák, bevándorlás, európai jóléti társadalmi modell megőrzése a globalizált világban, technológiai fejlődés, energiafüggőség, környezetvédelem, terrorizmus, csak hogy a legfontosabbakat említsem. Sőt, éppen a jelenlegi pénzügyi és bankválság mutat rá arra, hogy Európában a megoldandó feladatok száma nem csökken, hanem szinte évente újabb „csomag” kerül fel a napirendre.

Mindezek azonban már olyan horderejű kérdések, amelyek megválaszolásának sine qua non-ja lenne az erős, egységes Európai Unió, amely képes hatékony döntéshozatal keretében megoldásokat találni a napirenden lévő problémákra. Kérdés azonban, hogy, mint korábban a szovjet fenyegetettség, most ezen sokrétű kihívások – éppen az Unió említett világgazdasági szerepcsökkenésének kontextusában – képesek-e összekovácsolni a tagállamokat, vagy az EU – konszenzus híján – összességében csupán arra lesz képes, hogy követő magatartást tanúsítson.

Meggyőződésem, hogy mindazokat a kihívásokat, amelyekkel ma a világ és Európa szembe néz, csak akkor tudjuk megoldani, ha egy erős, értékeiben és identitásában magabiztos, elveiből nem engedő, kibúvókat nem ismerő Európai Uniót teremtünk. Az Európai Uniónak el kell mélyítenie a tagállamok együttműködését, erősítenie kell a belső kohézióját, a szolidaritást és a politikai integrációt, továbbá egy hatékony, a problémákra koncentráló Unió irányába kell továbblépnie. Meggyőződésem, az is, hogy az erős Európa megteremtéséhez erős és stabil tagállamokon keresztül vezet az út.

Milyen lépéseket kell tennünk az erős Európa megteremtéséhez?

Először is lépjünk túl az elméleti vitákon és Összpontosítsunk a polgárokat érintő problémákra. Európának az emberek és a közösségek valóságos gondjaira és dilemmáira kell keresnie, és megtalálnia a választ. Az erős Európa megteremtéséhez két alapvető kérdést fel kell tennünk:

Szembe tud-e nézni az Európai Unió a világ egészét érő globális kihívásokkal, hozzá tud-e járulni az egész emberiséget veszélyeztető kockázatok elhárításához vagy enyhítéséhez? Valamint, hogy képesek vagyunk-e európai szintű megoldásokat ajánlani és adni az európai emberek életét közvetlenül érintő gondokra és kérdésekre?

Határozott álláspontom, hogy az erős Európa megteremtése az intézményi kérdések mielőbbi megoldását és egyben az ezeken történő túllépést igényli. Ez teszi ugyanis lehetővé, hogy az európai integráció a valóságos és súlyos globális, európai, ugyanakkor minden egyes tagállamot és nemzeti közösséget érintő kérdésekre tudjon összpontosítani. Nincsen ugyanis egységes európai elképzelésünk és programunk az európai demográfiai zsugorodás megakadályozására, valamint a gyakorlatban elégtelenül működő közös kül-, biztonság- és védelmi politikára. Kijátszanak egymás ellen minket az energiabeszállítóink, mert nincsen közös európai energiapolitikánk, de eltérőek az álláspontok a szintén stratégiai jelentőségű mezőgazdasági politika korszerűsítésére és megújítására nézve. Akadozik a versenyképesség megerősítésére vonatkozó lisszaboni program végrehajtása és az utóbbi idők ígéretes kísérletei ellenére továbbra is háttérbe szorulnak a polgárok mindennapi életében felmerülő olyan kérdések, amelyek megoldása pedig feltétlenül hozzátartozna a valóságos európai egység, az európai démosz megteremtéséhez.

És ebbe a helyzetbe robbant be a pénzügyi világválság. A pénzügyi válság berobbanása azt is világosság tette, hogy az utóbbi években elindult folyamat és erőfeszítések ellenére sincs egységes európai válasz és megoldás a hitelválságra és a pénzügyi szektor beláthatatlan következmények kiváltására alkalmas megingására, sőt fenyegető összeomlására. Azt láttuk Hölgyeim és Uraim, hogy ugyan az Európai Unió egy gazdasági szervezet, és a francia elnökség némi eredménnyel bevetette a befolyását a közös megoldás irányába, mégis a pénzügyi válságot sikerült nacionalizálni, és nem volt elégséges, az Európai Unió szintjén történő fellépés. Nem dominál a közös és határozott európai válasz a pénzügyi válságra. A német ellenállás láttán ez ügyben pedig tanácstalanok vagyunk. Azt is láttuk, hogy az Európai Unió önmagában nem tudta (akarta) megmenteni Magyarországot a pénzügyi összeomlástól, mindenki szégyenére egy uniós tagállamnak az IMF-hez kellett fordulnia. Az Európai Unió bebizonyította, hogy válság esetén nem tud megfelelően reagálni. Mára talán már mindenki előtt világos, hogy ezen a területen is új európai hatáskörök megteremtésére, új eszközök és intézmények létrehozására, és mindezt lehetővé tevő európai szintű szabályozásra van szükség.

Mert az előttünk álló kihívások hatókörüket és mélységüket is tekintve óriási jelentőségűek. Természetüket illetően pedig hosszú távúak, nem oldhatók meg rövid-távon rögzített határidőkön belül. E globalizálódó környezetben egyetlen tagállam sem képes egyedül helytállni e kihívásokban. Fogalmazhatunk úgy is, hogy az egymásrautaltságunk foka nagyban nő. Ekképpen egyre inkább az a tét, hogy valóban ki tudunk-e alakítani egy világos európai jövőképet.

Ehhez pedig az szükséges, hogy végre olyan időszak következzen el az európai integráció történetében, amikor ezt az új Európát, ezt az új szerkezetet, amelyet a Lisszaboni Szerződés létrehoz, működésbe hozzuk. Ugyan a Lisszaboni Szerződés nem tökéletes, de olyan alap, amelyre Európa építkezhet. Egy nyugodt, konszolidációs időszakra van szükségünk az elkövetkezendő szakaszban. El kell kerülnünk, hogy az európai építkezés újból és újból intézményi válságba kerüljön. Mert ha az Európai Unió nem lesz erős, és nem tud további késedelem nélkül a valóságos problémákra összpontosítani, akkor szerepe a világban, egyben érdekérvényesítő tevékenysége és befolyása nem erősödni, hanem gyengülni fog.

Másodszor: Szerezzük vissza a polgárok támogatását az uniós építkezéshez. Az Európai egység gondolata sokáig az európai elitek ügye volt, s nem vált tömegmozgalommá. Az elmúlt évek történései, különös tekintettel a sorozatos tagállami népszavazási kudarcokra, azt bizonyítják, az európai elitpolitizálás lehetőségei kifulladtak. A polgárok egyre több jelzést adnak, hogy részesei kívánnak lenni a döntéseknek, érteni akarják, hogy az Unió vezetői miről hogyan határoznak, s nem kérnek az önmagáért való politizálásból. Az európai kormányoknak mindent el kell tehát követniük annak érdekében, hogy tevékenységük átlátható és érthető legyen, hogy döntéseiket mindenki megismerhesse és megérthesse.

Harmadszor: védjük meg az európai Jóléti társadalmi modellt, az unió által eddig elért eredményeket. A XXI. század olyan erős kihívásokkal köszöntött ránk, melyek már az európai társadalmi modell túlélését veszélyeztetik. A nemzetközi gazdasági verseny új, erős vetélytársakkal bővült. Megjelentek friss biztonságpolitikai, demográfiai és civilizációs kihívások, valamint a globális problémák is akut fenyegetést jelentenek. Mára egyértelművé vált, hogy csak közös európai fellépés esetén van esélyünk mindezzel szembenézni, de szükség van arra is, hogy tudatosítsuk: a globálissá váló világgazdaság nem kell, hogy szükségképpen magával hozza a társadalmi modellek uniformizálását; igenis van európai út a problémák megoldására, az európai jóléti társadalmi modell életképes.

Tudatosítanunk kell az Unió polgáraiban azt is, hogy az EU fennállásának több mint ötven éve alatt a világ legsikeresebb együttélési modellje lett. Száműzte területéről a háborút és gazdasági jólétet teremtett. Egyszerre szolidáris a lassabban fejlődő tagállamaival, valamint vált a világ legnagyobb segélyezőjévé. Biztonságos és elegendő élelmiszerrel látja el a lakosságot úgy, hogy világos politikát követ a génmódosított élelmiszerekkel és a hormonkezelt termékekkel kapcsolatban. Magas szintű egészségügyi, szociális és munkavédelmi előírásokat alkalmaz, tesz a tisztességes kereskedelemért, a környezet megóvásáért, még ha ezek meg is drágítják a termelést. Mindez mára már az európai társadalmi, és gazdasági modell alapköveivé vált.

Negyedszerre: vállaljuk az értékeinket. Az európai társadalmi modell megvédése nem képzelhető el anélkül, hogy értenénk, melyek az integráció tartóoszlopai. Meggyőződésem, hogy az Unió nem csak érdek-, hanem értékközösség is egyben.

Közös szellemi, erkölcsi, vallási örökségünk, hagyományaink egyben az európai identitás forrása. Az Európai Unió hosszú távú sikerének és fennmaradásának kulcsa egy olyan kollektív európai identitástudat lesz, amely pozitív tartalommal bír, s többség számára világosan körülírt tartalmi elemekkel rendelkezik. Szembesülnünk kell ugyanakkor azzal, hogy Európát, mint területi egységet, az európai polgárok elhanyagolt kisebbsége tartja ma elsődleges identitásképző közösségének. Továbbá több dokumentum is arra enged következtetni, hogy az Európai Unió hivatalos értelmezésében is az európai identitás csupán egy külpolitikai alapú önmeghatározás, tehát a „nem európai” ellentéteként értelmezik, s nem egy pozitív tartalommal bíró definíció. Ez azonban nem elégíti ki azt az általánosan elfogadott meghatározást, amely szerint az identitás a modern társadalmak alapvető felépítési eleme.

Szükség van tehát az európai identitás erősítését célzó átfogó cselekvési programra. A cselekvési terv legfontosabb eleme annak tudatosítása, hogy a valóságban valóban létezik európai identitás és léteznek olyan közös európai alapértékek, amelyeket a tagállamok mindegyikében a társadalom nagy része fontosnak tart és magáénak érez. Az oktatás illetve a tömegtájékoztatás fontos terepei lehetnek ennek. Nem halogatható tovább egy európai média kialakítása, egy valódi európai közvélemény megteremtése.

Ahhoz azonban, hogy megerősödjön az európai identitás, tisztában kell lennünk a gyökereinkkel, a múltból fakadó értékeinkkel, és magabiztosan kell képviseljük azokat. Az európai nemzetek egysége a kereszténység és a humanizmus pillérein támaszkodik. A kereszténység megtanított minket a szeretetre, a humanizmus pedig megtanította Európát arra, hogy az ember tudásvágya az emberi civilizáció hatóereje. Közös értékeink, hagyományaink tisztelete adja Európa erejét, megtartásuk az európai nemzetek közös felelőssége. Ezekből táplálkoznak gondolataink a családról, a közösségről, az egymáshoz való viszonyulásról, de még a versenyről is; ezek által alakult ki az európai jóléti társadalmi modell.

Itt szeretném röviden megemlíteni a transzatlanti kérdést. Mivel közös értékeket vallunk az atlanti szövetségessel, így a globális kihívásokra közösen tudunk megfelelő választ adni. Újra kell strukturálni a transzatlanti partnerséget. A transzatlanti piac kiteljesítése érdekében megerősített transzatlanti együttműködésre van szükségünk a gazdasági és szabályozáspolitikai döntéshozatalban. Kívánatos egy vállalható földrajzi és funkcionális munkamegosztás kialakítása, saját komparatív előnyeink feladása nélkül. Az Egyesült Államok és Európa viszonyában a céltalan külső versengés helyett a mindkét részről reális, és józan kapcsolódás a jövő.

Ötödszörre Biztosítanunk kell az Európai Unión belül a közösen vallott értékek és alapelvek érvényesülését. Az Európai Uniónak jelenleg a gyengeségei közé tartozik, hogy nehezen tud a saját maga által vallott értékeknek és elveknek érvényt szerezni. Egy országnak, amíg csak törekszik az EU tagjává válni, komoly feltételrendszernek kell eleget tennie a jogállamiság, a demokrácia, az emberi és kisebbségi jogok betartása terén. Tagként azonban – mint azt Magyarország polgárai 2006 őszén keserűen megtapasztalták – már nincs ilyen szoros kontroll az országok felett. Ennek oka leginkább abban keresendő, hogy az Unió intézményei félnek egy-egy kormány belügyeibe avatkozni. A közös értékeink és elveink érvényre juttatását azonban nem lehet mérlegelés tárgyává tenni. Fel kell tehát ruházni az Európai Uniót olyan eszközökkel, hogy tagjait folyamatosan az értékek képviseletére és az alapelvek betartására késztesse; e nélkül ugyanis nincs erős Európa. Az Uniónak rendelkeznie kell tehát emberi és kisebbségi jogi védelmi rendszerrel. Ellentmondás, ha elvárjuk az Uniótól, hogy vegye rá a normakövetésre a részes kormányokat, de vonakodunk attól, hogy ehhez a szuverenitásunkat esetleg csorbító felhatalmazást adjunk.

Arra is szükség volna, hogy az Európai Unió intézményei működtetésekor a jelenleginél sokkal szigorúbban tartsa be a pártatlanságra vonatkozó saját elveit. A pénzügyi válság is erre bizonyíték: ha az Unió időben lép, ha nem hagyja esetenként pártalapon a magyar kormányt éveken át trükközni a gazdasági adatokkal, ha nem adnak újabb haladékot az ügyek rendbetételére, akkor Magyarország nem jut el 2007 őszére az összeomlás széléig. Az Európai Unió nem engedheti meg magának, hogy pártkapcsolatok révén intézzen ügyeket. Meggyőződésem, hogy a közösség működése ezáltal harmonikusabbá és következetesebbé válna, sőt nőne az Unió iránt a polgárok bizalma is.

Hatodszorra gazdaságilag is tegyük stabillá, egységesebbé és dinamikussá Európát. Ahhoz hogy újra kiérdemeljük az emberek bizalmát az Európai Unió iránt, szükséges néhány komoly és lényeges lépés megtétele.

Először is, meg kell őriznünk bizalmunkat a közös pénzben. A közös európai gazdaság jövője szempontjából a legfontosabb a közös pénz. Az euróba vetett hit Európa legerősebb gazdasági fegyvere. Ezért van az, hogy nemcsak az új tagok, hanem az egész Unió érdeke, hogy az új tagok teljesítsék a maastrichti kritériumokat, és belépjenek az eurózónába.

Másodszor, közös érdekünk, hogy felgyorsítsuk az egységes piac kiteljesítését a munkaerő és a szolgáltatások áramlása területén ugyanúgy, mint hogy felgyorsítsuk az egyenlő elbánás elvének alkalmazását minden területen. Másképpen megfogalmazva, rövidítsük le az új tagállamokra rótt átmeneti időszakokat, tehát hogy mielőbb minden területen teljes jogú uniós tagokká válhassanak. Az európai gazdaságnak – komolyan véve a lisszaboni stratégiát – a munkahelyteremtés irányába kell ugyanis elmozdulnia, hogy, emelkedjen a foglalkoztatás szintje a kontinensen.

Harmadszor, az Európai Uniónak fel kell tudnia venni a versenyt a foglalkoztatás, a munkahatékonyság, a termelékenység, a kutatás és fejlesztés eredményeinek alkalmazása terén. Folytassunk az európai szabályokkal összhangban levő patrióta gazdaságpolitikát, alapozzunk a kis – és középvállalkozásokra. A 2008 őszén kezdődött pénzügyi válsághoz fogható évtizedek óta nem volt, s ez a pénzügyi piacok nemzetközi és európai szabályozásának teljes felülvizsgálatát is szükségessé teszi.

Negyedszer, meg kell őrizni a közös agrárpolitikát. Európa nem mondhat le arról, hogy elegendő és biztonságos élelmiszert állítson elő a polgárainak. Arra is törekednie kell, hogy a világkereskedelemben is az európaihoz közelítő szabályok szülessenek az élelmiszerek minőségére vonatkozóan. A vidékfejlesztési politika révén pedig el kell érni, hogy a vidéki lét ne jelentsen hátrányt.

Ötödszörre, a világban betöltött szerepünket vizsgálva meghatározó marad a népességszám nagysága és alakulása. A csökkenő európai népességszám gyengíti az Európai Unió tagországainak belső kohézióját, a gazdasági és a nemzeti kultúrák erejét, ezért megkerülhetetlen probléma. Megoldást kell találnunk az európai népességnövekedésre.

Hatodszorra, a tagállamok közötti szolidaritás erősítésével Európának növelnie kell a belső kohézióját, hogy polgárai egyenlőbb esélyekkel részesüljenek az uniós tagság hozzáadott értékéből. A strukturális, regionális és kohéziós politikát fenn kell tehát tartani, mert arra áldozva az Unió egésze válik erősebbé.

Hetedszerre: Egységes fellépést és ehhez források biztositása a legégetőbb kérdésekben –energia, klíma, élelmiszerbiztonság, Kutatás-fejlesztés, demográfia, bevándorlás. Szembe kell végre néznünk a jövőnket leginkább fenyegető kockázatokkal. Ezek azok a kérdések, melyek az embereket leginkább aggasztják. Ezek megoldását, a közös európai politikák kidolgozását tovább nem halogathatjuk. Ráadásul Európának arra is vállalkoznia kell, hogy példát mutat a világnak, ahogy tette azt például a kyotói folyamat elindításakor vagy a Nemzetközi Büntetőbíróság felállításakor. A közös költségvetés számára elegendő forrást csak igen vonakodva biztosítani akaró tagállamok figyelmét fel kell hívni arra, hogy megfelelő pénzügyi eszközök biztosítása nélkül lehetetlen az új közös politikák működtetése; enélkül minden erőfeszítésünk komolytalanná válik.

Nyolcadszorra: A gyakorlatban is működőképes közös kül-, biztonság- és védelempolitika, és az energiabiztonság megteremtése. Régóta tudjuk, hogy amíg e területeken nincs előrelépés, addig nemzetközi színtéren Európa gyenge marad. 

Az energia pedig nem pusztán a folyamatos gazdasági fejlődésünkhöz és a jóléthez elengedhetetlen kényelmi szolgáltatás, hanem politikai nyomásgyakorlási eszköz is lett. A stabil termelés a jövőben egyre szorosabban kapcsolódik majd a fő szolgáltatók belpolitikai ügyeihez és regionális hatalmi törekvéseihez. Ezek a politikai mozgások viszont megváltoztathatják a világ hatalmi egyensúlyát. Ezen hatalmi befolyás ellen közösen, európai szinten, valamint hatékony politikai, és gazdasági eszközökkel kell fellépnünk Az energiabiztonság az országok nemzetbiztonsága és gazdasági fejlődése szempontjából elsőrendű tényezővé válik. Ezért ezt a függőséget a megfelelő eszközökkel ellátott közös energia-és külpolitika segítségével kell kezelnünk

Végül pedig el kell érnünk, hogy ne legyenek tabuk. Nem lehetnek az Európai Unió porondján érinthetetlen kérdések: legyen szó a múlt, a XX. század bűneinek feltárásáról, az európai kisebbségek helyzetéről vagy arról, hol húzódnak Európa határai Adjunk teret az értelmes párbeszédeknek és vitáknak. Vonjuk be ebbe az Unió polgárait, hallgassuk meg őket.

Hölgyeim és uraim! A közös európai építkezés egy példátlan civilizációs vállalkozás. Az Európai Unió történelme folyamán mindig megtalálta a választ a kihívásokra és saját belső válságaira. Hiszem, hogy a jelenlegi válság egyben lehetőséget is jelent. Európának pedig esélye van a mai konfliktusok kezelésre, amellyel egy egységesebb, erősebb Európa kerül ki a nehézségekből.  

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!