Szájer: Nem tetszett a Nemzeti Hitvallás fordítása

Interjú Szájer József fideszes EP-képviselővel, az alkotmány tervezetet szövegező bizottság elnökével.

 
Azt mondta tegnap, amikor az alkotmánytervezetet ismertetette az EP képviselői előtt, hogy a magyar sajtó azon rágódik, a tervezet a shall vagy a will jövőidő-segédigét használja. Azt is a sajtó lényegtelen rágódásai közé sorolja, hogy a Nemzeti Hitvallás kimaradt a fordításból, ahogy a tényleges életfogytiglan is?

Két különböző szöveg alapján készültek a fordítások: az egyik alapjául a Lázár János frakcióvezető által nyilvánosságra hozott verzió szolgált, a másikét a négy nappal később, a frakcióülésen elfogadott változat adta. A képviselőcsoport pedig változtatott a szövegen, azaz van különbség a kettő között. Ami pedig a Nemzeti Hitvallást illeti, az egy emelkedett szöveg, megkaptam a fordítását – és nem tetszett. Így el kellett dönteni, hogy azonnal kimenjen-e az anyag, vagy várjunk. Úgyhogy én magam írtam át, és a végleges meghívóhoz már a javított változatot mellékeltük. Egyébként a shall vagy a will nem a jövőidőt jelenti ez esetben, hanem azt, hogy az angol jogi nyelvi szóhasználatban a will helyett a shallt használják, de ennek sincs kialakult rendje, ugyanis a kontinentális terminológia nagyon eltér az angoltól – míg franciára, németre viszonylag nagyon könnyű lefordítani a magyar jogi fogalmakat, addig az angolnál rengeteg a pontatlanság, még a legjobb fordítás esetében is.

Akkor Schöpflin György nem pusztán fedősztoriként vetette be, hogy nem szabad megfeledkezni a nyelvi nehézségekről?

Ne tudja meg, hogy itt, az Európai Unióban milyen angol szövegeket vagyunk kénytelenek értelmezni. De nekünk még elmegy, mert nem anyanyelvünk. Egyszerűen nem lehet pontosan lefordítani a jogi szövegeket. Persze a fordításokat anyanyelvi jogászok készítik, de hogy azok mennyire felelnek meg a magyar nyelvnek, azt csak azok tudják megítélni, akik azonos szinten beszélik a magyart és az angolt – ilyen ember viszont kevés akad, ugyanis a tolmácsok zöme magyar. A másik probléma – és erre mutat rá a shall-will használata – hogy a szöveg fordítói köznyelvi, és nem jogi szövegként fordították a tervezetet. Egyébként az EP-képviselők összesen három fordítást kaptak: az előzetes meghívóval együtt megkapták az első verziót, a végleges meghívóval együtt eljutott hozzájuk a Nemzeti Hitvallással kiegészített, és összességében valamennyire javított verzió, illetve megkapták az Eötvös Károly Intézet fordítását – utóbbi az én email-címemről ment ki, hogy mindenki több forrásból tájékozódhasson. Összességében az európai intézetekben elég nagy a nyelvi tolerancia, hiszen mindent huszonvalahány nyelvre kell lefordítani – nagyon gyors határidőkkel. Az angolról, a németről, a spanyolról vagy a franciáról lefordított szövegekre nem lehet ráismerni. Például a bizottság fölötti parlamenti ellenőrzésnek a Lisszaboni Szerződés alapján megnyíló új eszközeiről szóló, tavaly decemberi jelentésemnek a magyar nyelvű változatát nem lehetett olvasni. Azért, mert kialakulatlan a terminológia, nincsenek pontos megfelelések: ebből politikai ügyet csinálni túlzás, vagy a helyzet nem ismeretéből fakadó kiforgatás.

Akkor miért nem vártak még pár napot – így a sajtónak esélye se lett volna, hogy kiforgassa.

A cél éppen az volt, hogy minél előbb kimenjen, és mindenkinél legyen egy, az alkotmány-tervezet tartalmát rögzítő szöveg, hogy el lehessen kerülni a médiatörvény kapcsán kialakult helyzetet, amikor heteken keresztül nem volt fordítás, és senki nem tudta ellenőrizni a kritikák valós vagy valótlan voltát. Ám ha van szöveg, akkor már csak arról folyhat vita, hogy amit leírtak, az miként értendő. Egyébként jelenleg is zajlik a fordítás, készül egy végleges változat – de rengeteg nyelvi probléma van, ugyanis nemcsak az angol, de a magyar jogi nyelv is sajátos: például az EU alapjogi chartájából a tervezet emberjogi katalógusába beemelt szöveget vissza kell fordítani az angolnyelvre. És korántsem biztos, hogy a chartában szereplő eredeti angol szót kell használni, ugyanis amikor átemeltük a magyar nyelvbe, akkor gyakran át kellett írni a kifejezéseket, egészen egyszerűen azért, mert figyelembe kellett venni azt a dogmatikai rendszert, amit az Alkotmánybíróság dolgozott ki az utóbbi húsz évben az alap- és emberi jogok tekintetében.

Akkor formáról a tartalomra: az nem nyelvi kérdés, hogy a fordítás nem szól a ténylegesen életfogytiglan tartó börtönbüntetésről. Az a hallgatás oka, hogy ez sérti az embertelen bánásmód tilalmát?

Arról, hogy sérti-e, egyelőre jogi vita folyik Európában. Pont azért kellett, hogy ez a tétel bekerüljön az alkotmányba, hogy ezt az Alkotmánybíróság ne kérdőjelezhesse meg a magyar jogrendben. Hiszen a halálbíróság eltörlése után van egy teljesen jogos társadalmi igény a tényleges életfogytiglanra – a Nemzeti Konzultáció során is nagyon jelentős támogatást kapott. Azt, hogy ez a büntetés az embertelen bánásmód tilalmába ütközne, nem lehet kategorikusan kijelenteni. Vitatkozik a strasbourgi emberi jogi bíróság, vitatkoznak a különböző legfelső- és alkotmánybíróságpk. Bizonyos feltételek teljesítése estén ez nem ütközik az embertelen bánásmód tilalmába. De az alkotmányba való beemelése politikai kérdés, mert még egyszer mondom: igenis azt szeretnénk, hogy az alkotmánybíróság ne semmisíthesse meg a Büntető törvénykönyv ezen passzusát.

A tegnapi meghallgatáson a képviselők a magzati élet védelméről szóló passzust kifogásolták. Laikus számára úgy tűnik, hogyha az alkotmány kimondja, hogy az életnek a fogantatástól védelem jár, akkor ez egyben azt is jelenti, hogy az alapjogok is járnak – ez pedig abortusztilalmat jelent.

Ez nem így van, mert az alkotmány kétféle kategóriát használ. Laikus megközelítésben ugyanez volt a probléma a képviselők részéről is. Különböző nyelvi rezsimek vannak: egy amerikai rendszerben például más értenek a right to life (az élethez való jog) megfogalmazáson, mint nálunk. Az alkotmánytervezet egyébként nem a right to life formulát alkalmazza, hanem azt a két, jelenleg is hatályos kategóriát, amelyik közül az egyik alanyi jogot, a másik pedig államcélt fogalmaz meg. Az a megfogalmazás, amit mi használunk, kimondja, hogy az emberi méltóság sérthetetlen, és mindenkit megillet, azaz alanyi jog, a magzati élet védelme pedig állami kötelezettség. És ez nem csak a magzati élet védelmének esetében van így, de a szociális és a környezeti jogoknál is. Utóbbi esetében például alanyi jogként azt deklaráltuk, hogy mindenkinek joga van az egészséges környezethez, ezután pedig azt deklaráltuk, hogy ezt a jogot az állam a környezetvédelemmel, az épített környezet fenntartásával látja el. Azaz ez az államcél.

A két kategória világos, de az is, hogy az állam maga határozza meg, milyen intenzíven érvényesíti céljait, azaz mennyire áll bele a magzati élet védelmébe – és dönthet akár abortusztilalom mellett is.

A magzat védelme államcélként fogalmazódik meg, így nem az alanyi jog jogosultja, ebben az esetben a magzat gondnoka nem állhat oda, és nem mondhatja azt, hogy a magzat megsemmisítése emberölés lenne, és sértené az ő (azaz a gondnok) alanyi jogát. Így a magzat védelme az állam kötelessége – és ez a jelenlegi rendszerben sincs másképp: például adott idő után már a büntetőtörvénykönyv is tiltja az abortuszt, és a jog különböző egészségügyi és lelki tanácsadást tesz kötelezővé a kismamák számára. Egyébként épp ezért állítható teljes biztonsággal, hogy az új alkotmány nem a magzat alanyi jogát, hanem a magzatvédelem állami kötelezettségét termeti meg. Abban, hogy milyen mértékben védi az állam a magzatot, valóban van az államnak egyfajta diszkrecionális jogköre – de a védelem milyenségéről csak törvényhozó dönthet, azaz betiltani is csak törvényhozó tilthatná be az abortuszt. A védelemnek egyébként szerintem akár a mostani, a terhesség néhány hónapja után már büntető-törvénykönyvi tényállásokat használó jogrendszer is megfelelhet, amennyiben oktatással, információs kampányokkal, erőteljesebb egészségügyi intézményi rendszerrel, egyszóval intenzívebb állami részvétellel egészül ki. Ezért mondom, hogy a jelenleg hatályos magzatvédelmi törvényhez nem kell hozzányúlni, ha elfogadják az erre vonatkozó alkotmányos passzust. Mivel itt államcélról van szó, az anya sérthetetlen joga az élethez megelőzi azt. Azaz a törvényhozó sem alkothat olyan szabályt, amely tiltaná ezen alaptörvényi szabály alapján az abortuszt.

(atv.hu / Nagy B. György, Brüsszel)